Meggyvágó
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Coccothraustes coccothraustes (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
költőhely (nyáron)
egész éves
telelőhely
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Meggyvágó témájú médiaállományokat és Meggyvágó témájú kategóriát. |
A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Loxia nembe Loxia Coccothraustes néven.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Coccothraustes coccothraustes coccothraustes (Linnaeus, 1758) - Európa, Szibéria nyugati és középső része és Mongólia északi része
- Coccothraustes coccothraustes buvryi (Cabanis, 1862) - Afrika északnyugati része
- Coccothraustes coccothraustes nigricans (Buturlin, 1908) - Ukrajna déli része, a Kaukázus vidéke, északkelet-Törökország és észak- Irán
- Coccothraustes coccothraustes humii (Sharpe, 1886) - Kazahsztán déli része, Üzbegisztán keleti része és északkelet-Afganisztán
- Coccothraustes coccothraustes schulpini (H. Johansen, 1944) - Szibéria délkeleti része, északkelet-Kína és a Koreai-félsziget
- Coccothraustes coccothraustes japonicus (Temminck & Schlegel, 1848) - Kamcsatka, Szahalin, a Kuril-szigetek és Japán [2]
Előfordulása[szerkesztés]
Európa és Ázsia területén honos. Vándorlásai során eljut Alaszkába is. Lombos és elegyes erdők, parkok és gyümölcsösök lakója.
Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]
Magyarországon rendszeresen fészkelő, állandó, de az állomány egy része elvonul.
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 18 centiméter, szárnyfesztávolsága 29–33 centiméter, testtömege pedig 46–80 gramm. Feje nagy, nyaka rövid, termete tömzsi. Kékesfekete szárnyain fehér keresztszalag található. Feje fahéjszínű, háta gesztenyebarna, testalja ibolyaszínű. Fekete torokfoltja van.
.jpg) |
Életmódja[szerkesztés]
Magevő madár, elsősorban kemény magvak, vadcseresznye, galagonya, juhar, kökény és kőris terméseit és rügyeit fogyasztja, de megeszi a hernyókat is.
Szaporodása[szerkesztés]
A fészket a tojó építi áprilisban. Fészekalja 5 tojásból áll, melyen 12-13 napig kotlik a tojó és a hím eteti őket. Kotlófoltja van, ami elősegíti a költést. A kikelés után a családok még hosszabb időt töltenek együtt.
Védettsége[szerkesztés]
A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint jó kilátásokkal rendelkezik. Az európai állomány stabilnak mondható, Magyarországon védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- ↑ a b Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- ↑ Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. szeptember 19.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- Az MME Monitoring Központ adatlapja
