Maldur
| Maldur (Podhorany) | |
_kostol_01_01.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Késmárki |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1297 |
| Polgármester | Jozef Oračko |
| Irányítószám | 059 93 |
| Körzethívószám | 052 |
| Forgalmi rendszám | KK |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2705 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 212 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 596 m |
| Terület | 11,02 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 14′ 20″, k. h. 20° 28′ 50″Koordináták: é. sz. 49° 14′ 20″, k. h. 20° 28′ 50″ | |
| Maldur weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Maldur témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Maldur (szlovákul Podhorany, németül Maltern) község Szlovákiában az Eperjesi kerület Késmárki járásában. 2011-ben 2333 lakosából 949 roma és 876 szlovák volt.
Fekvése
Késmárktól 13 km-re észak-északkeletre az ólublói országút mellett fekszik.
Története
1297-ben "Meldur" néven említik először. A falut a 13. században alapították, a Görgey család birtoka volt akik egészen a 18. századig birtokolták. 1323-ban "Mender", 1338-ban "Medur", 1412-ben "Melthewer", 1480-ban "Meldorf" néven említik a korabeli források. A 19. század elején a Jekelfalussy család és más nemesek birtoka. 1787-ben 113 házában 820 lakos élt. Lakói sóval kereskedtek. 1828-ban 121 háza volt 878 lakossal. Lakói főként mezőgazdasággal, lentermesztéssel és vászonszövéssel foglalkoztak.
Vályi András szerint "MALDUR. Falu Szepes Várm. földes Ura Újházy, vagy Görgei Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Toporczhoz nem meszsze, és annak filiája, határja soványas, de keresetre jó módgyok van."[2]
Fényes Elek szerint "Maldur, régi német falu, Szepes vmegyében, Podolinhoz délre 3/4 órányira: 878 kath., szorgalmas lakasokkal, kik sok gyolcsot szőnek és fejérítnek. Savanyuviz-forrás. F. u. a Görgey nemzetség. Ut. p. Lublyó."[3]
1910-ben 598, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott. 1945 után német lakosságát kitelepítették, helyükre főként a Szepesség északi részéből szlovákokat költöztettek. Lakói a környék üzemeiben dolgoznak.
2001-ben 674 lakosából 666 szlovák volt.[4]
Nevezetességei
- Szent Márton temploma a 15. század elején épült, később reneszánsz stílusú toronnyal bővítették.
- Evangélikus temploma 1806-ban épült.
További információk
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyar Kutatási Adatbázis. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 8.)
A Késmárki járás települései | ||
|---|---|---|
Késmárk (Kežmarok) | ||
Ábrahámpikfalva (Abrahámovce) · Alsólehnic (Červený Kláštor) · Busóc (Bušovce) · Duránd (Tvarožná) · Farkasfalva (Szlovákia) (Vlková) · Felsőerdőfalva (Stará Lesná) · Gibely (Zálesie) · Hanusfalva (Spišské Hanušovce) · Hóka (Havka) · Hollólomnic (Holumnica) · Hunfalva (Huncovce) · Izsákfalva (Žakovce) · Javorina · Kakaslomnic (Veľká Lomnica) · Keresztfalu (Krížová Ves) · Kisfrankvágása (Malá Franková) · Kiskuncfalva (Vlkovce) · Kisszalók (Malý Slavkov) · Kisvár (Hradisko) · Krig (Vojňany) · Lándok (Lendak) · Lehnic (Lechnica) · Leibic (Ľubica) · Majorka (Ihľany) · Maldur (Podhorany) · Ménhárd (Vrbov) · Nagyfrankvágása (Veľká Franková) · Ómajor (Majere) · Osztornya (Osturňa) · Relyó (Reľov) · Rókus (Rakúsy) · Sörkút (Výborná) · Szepesbéla (Spišská Belá) · Szepesmátyásfalva (Matiašovce) · Szepesófalu (Spišská Stará Ves) · Szepesszentgyörgy (Jurské) · Szepestótfalu (Slovenská Ves) · Tátraalja (Stráne pod Tatrami) · Tátraháza (Mlynčeky) · Tavas (Jezersko) · Toporc (Toporec) |  | |
