Magyarhidegkút
| Magyarhidegkút | |
| Közigazgatás | |
| Település | Hidegkút |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Elhelyezkedése | |
 Magyarhidegkút
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 46° 20′ 20″, k. h. 24° 53′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 20′ 20″, k. h. 24° 53′ 45″ | |
Magyarhidegkút (románul Vidacutul Unguresc) egykor önálló település Romániában, a Székelyföldön, ma a hargita megyei Hidegkút része.
Története[szerkesztés]
1432-ben említik először. Katolikus lakói a reformáció idején felvették a református vallást, de ekkor még nem volt saját templomuk, a falu lakói Nagysolymosra jártak át istentiszteletre. A 18. század elején végül templomot építettek, amelyben azonban továbbra is a nagysolymosi prédikátor tartotta az istentiszteleteket.[a]
1839-ben a székelyszenterzsébeti görögkatolikus paróka három „filiájának” egyike Magyarhidegkúton volt, parókusa Ioan Șandor.[b]
1910-ben 438 lakosából 268 magyar, 170 román volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Székelykeresztúri járásához tartozott. Az 1920-as években a román többségű Székelyhidegkúttal egyesítették, létrehozva Hidegkút települést.[a]
Források[szerkesztés]
- ↑ a Léstyán 1996 Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- ↑ b Acte sinodiali Acte sinodiali ale bisericei romane de Alba Julia si Fagarasiu. Date la lumina de Ioane M. Moldovanu. Tomu I. Blasiu, 1868. 24, 92. hivatkozva itt: Udvarhelyszéki románok: a betelepedéstől a beolvadásig. In Hermann Gusztáv Mihály – Kovács Piroska: A többség kisebbsége: Tanulmányok a székelyföldi románság történetéről. Csíkszereda: (kiadó nélkül). 1999. 157–221. o.
.svg){kind=small}