Ugrás a tartalomhoz

Luna–7

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Turokaci (vitalap | szerkesztései) 2021. március 26., 10:27-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Luna–7
Típusűrszonda
Indítás dátuma1965. október 4.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás
HordozórakétaMolnyija–M

COSPAR azonosító1965-077A
SCN01610
SablonWikidataSegítség

A Luna–7 (Luna E–6–11) (oroszul: Hold) második nemzedékű szovjet holdautomata a Luna-program része.

Küldetés

Tervezett feladat a Hold megközelítése – sima leszállás, felületének fényképezése, repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1).

1965. október 4-én startolt a Bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88,7 perces, 64,8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai perigeuma 129 kilométer, az apogeuma 286 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segítették elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (kettő Földközpontú, egy Napra érzékeny) űreszköz.

Október 5-én eredményes pályakorrekciót hajtottak végre. Az 1506 kilogrammos űrszonda 85 óra repülés után technikai okok miatt – a fékező rakétarendszer hibája miatt – nem sikerült a puha leszállás. Október 7-én a Viharok Óceánja (Oceanus Procellarum) területén, a Kepler-krátertől nyugatra becsapódott a Hold felszínébe.

Felépítése: leszállóegység (felszíni szonda),- vezérlőegység,- orientációs gáztartály és hideggáz fúvókák,- magasságmérő radar,- üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű,- kormányhajtóművek,- csillagérzékelő (tájolás),- az asztroorientációs rendszere elektronikája valamint az optikai-mechanika,- rádiórendszer,- antennák.

Leszállóegység (felszíni szonda):

  • fékező rakétarész a szükséges üzemanyaggal,
  • légzsák-rendszer, biztosította a ledobott – hordozó egységből – műszeres egység épségét,
  • a leszállóegységből négy szárny nyílott ki, biztosítva a stabil helyzetet, egyben antennaként szolgálva,
  • a légmentesen lezárt 100 kilogramm tömegű, 60 centiméteres gömbtartály tartalmazta: az akkumulátoros erőforrást,- a hőellenőrzőt,- a televíziós egységet,- sugárzásdetektort,- rádió adó-vevő berendezést,- vezérmű egységet, külső felületén a 4 darab rúdantennát,
  • stabilizált állapotban a televíziós kamerák tükörrendszer segítségével fényképezték környezetét, elektronikus feldolgozás után antennájával sugározta vevőállomásaira a képeket,

Források

Külső hivatkozások

  • Luna–7. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Luna–7. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Luna-7. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Luna-7. ib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 15.)

Elődje:
Luna–6

Luna-program
1963–1968

Utódja:
Luna–8