Luna–13

Luna–13
A Luna–13 leszálló egysége
Ország	Szovjetunió
Űrügynökség	Szovjetunió
Cég	NPO Lavocskin
Gyártó	NPO Lavocskin
Küldetés típusa	sima leszállás a Holdon
NSSDC ID	1966-116A
Küldetés
Célégitest	Hold
Indítás dátuma	1966. december 21.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér
Hordozórakéta	Molnyija–M
A Wikimédia Commons tartalmaz Luna–13 témájú médiaállományokat.

A Luna–13 szovjet második generációs E–6M típusú űrszonda, melyet a Luna-program keretében indítottak. Az űrszonda feladata a Holdra történő sima leszállás volt.

Küldetés

Tervezett feladat a Hold megközelítése – sima leszállás, felületének fényképezése, repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői

E–6M típusú űrszonda, melyet a Lavocskin vállalat fejlesztett ki és épített.

1966. december 21-én a Bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88.4 perces, 51.8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai perigeuma 171 kilométer, az apogeuma 223 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segítették elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. Hasznos tömege 1700 kilogramm. December 22-én pályakorrekciót hajtottak végre a hideggázfúvókák segítségével. Teljesen megegyezett a szintén E–6M típusú Luna–9 űrszondával.

Felépítése: szállító egység - vezérlőegység,- csillagérzékelő (tájolás),- orientációs gáztartály és hideggáz fúvókák,- kormányhajtóművek; fékező egység - üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű; leszállóegység (felszíni szonda),- magasságmérő radar,- az asztroorientációs rendszere elektronikája valamint az optikai-mechanika,- rádiórendszer,- antennák valamint egy sugárdetektor.

December 24-én 79,7 órás repülés után a Viharok Óceánja medencében, egy névtelen kráterben 400 kilométerre a Luna–9 leszállási helyétől landolt, az Oceanus Procellarum medence belsejében. Az energiaellátást vegyi akkumulátorok biztosították.

Kutatási feladata: adatgyűjtésével elősegíteni a Holdra történő sima leszállás további megvalósítását. Az alapműszereken kívül 3 darab akcelerométerből álló dinamográfot, 2 darab panoráma-felvevőkamerával is ellátták. Látóterébe 1,5 méteres kihajtható tartósínen céziumizotópos gamma-sugaras sűrűségmérőt és talaj-szilárdságmérő penetrométert helyeztek el. Az első helyszíni talajvizsgálatokat (szilárdság, sűrűség) hajtotta végre.

A felszíni szondával egy héten át 9 alkalommal létesítettek összeköttetést. A felvevő kamerák közül csak az egyik üzemelt, 5 panorámaképet készített. Az utolsó kapcsolat a szondával december 30-án volt.

Leszállóegység

• fékező rakétarész a szükséges üzemanyaggal,
• légzsák-rendszer, biztosította a ledobott – hordozó egységből – műszeres egység épségét,
• a leszállóegységből négy szárny nyílott ki, biztosítva a stabil helyzetet, egyben antennaként szolgálva,
• a légmentesen lezárt 112 kilogramm tömegű, 60 centiméteres gömbtartály tartalmazta: az akkumulátoros erőforrást,- a hőellenőrzőt,- a televíziós egységet és a forgó tükörmechanikát,- az optikai ablakot,- sugárzásdetektort,- rádió adó-vevő berendezést,- vezérmű egységet, külső felületén a 4 darab rúdantennát,
• stabilizált állapotban a televíziós kamerák tükörrendszer segítségével fényképezték környezetét, elektronikus feldolgozás után antennájával sugározta vevőállomásaira a képeket,

Források

• (1970) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1970. XXIII. évfolyam 12. szám.  
• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Luna–13. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
• Luna–13. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
• Luna-13. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
• Luna-13. ib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 18.)

Elődje: Koszmosz–12

Luna-program 1963–1968

Utódja: Koszmosz–159