Lars Ahlfors

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lars Ahlfors

Lars Valerian Ahlfors (Finnország, Helsinki, 1907. április 18.1996. október 11.) finn matematikus, elsősorban Riemann-felületekkel foglalkozott és máig használatos, kiváló komplex függvénytan tankönyvet írt.

1924 és 1928 között Ernst Lindelöf és Rolf Nevanlinna témavezetésével a helsinki egyetemen tanult.

1929-ben segítette Nevanlinnát az egész függvények aszimptotikus értékeire vonatkozó Denjoy-sejtésre vonatkozó munkájában. Ahlforst a Turku-beli Åbo Akademi-ra nevezték ki. Doktori értekezését 1930-ban védte meg.

1935-ben a Harvard Egyetemre ment és 1936-ban egyike lett a Fields-érem első két díjazottjának. Finnországba visszatérve a Helsinki Egyetemen kapott állást, de a háború kitörése után megpróbált külföldön munkát kapni. 1944-ben állást kínáltak neki a zürichi ETH-ban, de végül csak 1945 márciusában tudott odautazni. Nem szeretett Svájcban élni, az első adandó alkalommal visszatért a Harvardra, ahol 1977-es nyugdíjazásáig maradt. 1964-től William Caspar Graustein Professor of Mathematics volt. Vihuri-díjat (1968) és matematikai Wolf-díjat (1981) kapott.

Tankönyve, a Complex Analysis (Komplex függvénytan) (1953) máig a témakör egyik nagy klasszikusa. Más monográfiái is sikeresek voltak: Riemann surfaces (1960), Conformal invariants (1973).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]