Grigorij Alekszandrovics Margulisz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Grigorij Alekszandrovics Margulisz
Grigory Margulis.jpg
Született
1946. február 24. (68 éves)
Moszkva
Foglalkozása matematikus
Iskolái Moszkvai Állami Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Grigorij Alekszandrovics Margulisz témájú médiaállományokat.

Grigorij Alekszandrovics Margulisz (Moszkva, 1946. február 24. –) orosz-amerikai matematikus.

1970-ben kandidátus lett. Témavezetője Jakov Grigorjevics Szinaj volt. Disszertációjának címe: On some aspects of the theory of Anosov flows. 1970-1991 között a Moszkvai Állami Egyetem Információtovábbítási Intézetének munkatársa. 1978-ban Fields-érmet kapott, de a szovjet hatóságok nem engedték kiutazni a Helsinkiben megrendezett matematikai kongresszusra a díj átvételére. 1991 óta a Yale Egyetem professzora.

Főbb eredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Valószínűség-számítási, p-adikus analízisbeli és algebrai geometriai módszerek segítségével bebizonyította a Selberg–Pjatecki-Shapiro sejtést: magas rangú Lie-csoportok hálói aritmetikaiak.
  • Oppenheim 1929-es sejtését igazolva, 1986-ban bebizonyította, hogy ha n≥3 és a Q=\alpha_1x^2_1+\cdots+\alpha_nx^2_n alak indefinit, valamelyik \alpha_i/\alpha_j hányados irracionális, akkor minden ε>0-ra létezik nemnulla egész x vektor, amire |Q(x)|<ε.
  • Kazsdan egy állítását használva beláttatta Banach sejtését, vagyis azt, hogy n≥ 4-re a Lebesgue-mérték az egyetlen végesen additív, izometria-invariáns mérték az n-dimenziós gömb Lebesgue-mérhető halmazain.
  • Explicit konstrukciót adott korlátos fokú expander gráfokra.

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]