Grigorij Alekszandrovics Margulisz
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
|
|
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
Grigorij Alekszandrovics Margulisz (Moszkva, 1946. február 24. –) orosz-amerikai matematikus.
1970-ben kandidátus lett. 1970-1991 között a Moszkvai Állami Egyetem Információtovábbítási Intézetének munkatársa. 1978-ban Fields-érmet kapott, de a szovjet hatóságok nem engedték kiutazni a Helsinkiben megrendezett matematikai kongresszusra a díj átvételére. 1991 óta a Yale Egyetem professzora.
Főbb eredményei [szerkesztés]
- valószínűség-számítási, p-adikus analízisbeli és algebrai geometriai módszerek segítségével bebizonyította a Selberg–Pjatecki-Shapiro sejtést: magas rangú Lie-csoportok hálói aritmetikaiak.
- Oppenheim 1929-es sejtését igazolva, 1986-ban bebizonyította, hogy ha n≥3 és a
alak indefinit, valamelyik
hányados irracionális, akkor minden ε>0-ra létezik nemnulla egész x vektor, amire |Q(x)|<ε. - Kazsdan egy állítását használva beláttatta Banach sejtését, vagyis azt, hogy n≥ 4-re a Lebesgue-mérték az egyetlen végesen additív, izometria-invariáns mérték az n-dimenziós gömb Lebesgue-mérhető halmazain.
- Explicit konstrukciót adott korlátos fokú expander gráfokra.
Díjai [szerkesztés]
- Fields-érem (1978)
- Wolf-díj (2005)


alak indefinit, valamelyik
hányados irracionális, akkor minden ε>0-ra létezik nemnulla egész x vektor, amire |Q(x)|<ε.