Lobacsevszkij-díj
A Lobacsevszkij-díj a magyar Bolyai-díjhoz hasonlóan a kiemelkedő matematikai teljesítmények díjazására hívatott, amelyet Lobacsevszkij orosz matematikus emlékére hoztak létre.
Története [szerkesztés]
Alekszandr Vasziljevics Vasziljev (1853–1929) orosz matematikus kezdeményezésére a 19. század végén Lobacsevszkij-alap jött létre azzal a céllal, hogy egy díj létrehozásához megteremtse a pénzalapot. Ez adakozásból meg is történt, majd az alap kamataiból osztották ki a kazanyi egyetem fizika-matematika társaságának Lobacsevszkij-díját. A díjat 1897-től osztják ki, eredetileg háromévenkéntre tervezték, de különféle okokból sokszor elmaradt.
Az 1909-es díjat Schlesinger Lajos kapta, egyedüli magyarként, amelyet azonban csak 1912-ben ítélték oda. A második világháború után a díjat a szovjet, később az orosz Akadémia ítéli oda. 1992-től a kazanyi egyetem Lobacsevszkij-érmet oszt ki.
Díjazottak [szerkesztés]
- Marius Sophus Lie (1897)
- Wilhelm Killing (1900)
- David Hilbert (1904)
- Schlesinger Lajos (1909, de csak 1912-ben ítélték oda)
- Friedrich Schur (1912)
- Hermann Weyl (1927)
- Élie Cartan és Viktor Wagner (1937)
- Nyikolaj V. Jefimov (1951)
- Alekszandr D. Alekszandrov (1951)
- Alekszej V. Pogorelov (1959)
- Lev Sz. Pontrjagin (1966)
- Heinz Hopf (1969)
- Pavel Sz. Alekszandrov (1972)
- Boris Delaunay (1977)
- Szergej P. Novikov (1980)
- Andrej Ny. Kolmogorov (1986)
- Friedrich Hirzebruch (1989)
- Vlagyimir I. Arnold (1992)
- Jurij G. Resetnyak (1999).
Források [szerkesztés]
- G. M. Polotovszkij: Ny. I. Lobacsevszkij életrajzához, Műszaki Szemle 55 (Historia Scientiarum 9), 2011. Online hozzáférés
