Alberto Calderón

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alberto Calderón
Született
1920. szeptember 14.
Argentína
Elhunyt
1998. április 16. (77 évesen)
Chicago
Foglalkozása matematikus
Iskolái Chicagói Egyetem

Alberto P. Calderón (Mendoza, 1920. szeptember 14.Chicago, 1998. április 16.) argentin matematikus, aki leginkább a parciális differenciálegyenletek elméletével és a szinguláris integrál operátorokkal foglalkozott. A huszadik század egyik legfontosabb matematikusa volt. Az Erdős-száma 3.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építészmérnöki diplomát szerzett a Buenos Aires-i Egyetemen 1947-ben. PhD-fokozatát 1950-ben szerezte meg matematikából a Chicagói Egyetemen.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1958-ban publikálta az egyik legfontosabb eredményét, amely egyedülálló megoldás a Cauchy-probléma parciális differenciálegyenletekre való alkalmazása terén. PhD-témavezetőjével és egyben mentorával, Antoni Zygmunddal megfogalmazták a Calderón–Zygmund-elméletet szinguláris integrál operátorok témakörében.

Pályafutása során akadémiai posztot töltött be az Ohiói Állami Egyetemen, az Institute for Advanced Study, a Massachusetts Institute of Technology-n és a Chicagói Egyetemen, ahonnan 1985-ben vonult nyugdíjba.

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cora Sadosky, Alberto P. Calderón, Carlos E.Kenig: Harmonic Analysis and Partial Differential Equations: Essays in Honor of Alberto Calderón by , University of Chicago Press, 1999, ISBN 0-226-10456-7.
  • A.P. Calderón, A. Zygmmund: On the existence of certain singular integrals, Acta Mathematica, 88, (1952), 85–139.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]