Kevély-nyergi-rókalyuk
| Kevély-nyergi-rókalyuk | |
 | |
| A Kevély-nyergi-rókalyuk bal oldali bejárata | |
| Hossz | 100 m |
| Mélység | 6 m |
| Magasság | 0 m |
| Függőleges kiterjedés | 6 m |
| Tengerszint feletti magasság | 411,1 m |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Pilisborosjenő |
| Földrajzi táj | Pilis hegység |
| Típus | hévizes eredetű, inaktív |
| Barlangkataszteri szám | 4820-13 |
| Elhelyezkedése | |
 Kevély-nyergi-rókalyuk
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 47° 37′ 32″, k. h. 18° 58′ 39″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 32″, k. h. 18° 58′ 39″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kevély-nyergi-rókalyuk témájú médiaállományokat. | |
A Kevély-nyergi-rókalyuk megkülönböztetetten védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Pilis hegységben található. Turista útikalauzokban is ismertetve van.
Leírás
A Kevély-nyergi turistaház helyétől délkeletre, körülbelül 140 méterre található a három bejárata. Az Országos Kéktúra kék sáv jelzésű turistaútja, amelynek ez a szakasza a Redlinger Adolf út nevet viseli és régebben Szódás út volt a neve, közvetlen közelében találhatók a bejáratok, a turistaúttól lejjebb, körülbelül nyolc méterre. A turistaház helye felé menve a jelzett úton, az úttól balra vannak a nyílások. A Pilisborosjenőről a Kevély-nyeregbe vezető sárga sáv, valamint a zöld sáv jelzésű turistaút is itt halad el.
A Nagy-Kevély meredek, sziklás és bozótos hegyoldalában, sziklakibúvásban nyílik. A három természetes és szabálytalan alakú bejáratból egy, a felső eltömődött, amely függőleges tengelyirányú volt. A lejtő tengelyirányú bejárat 2,7 méter széles és 1,4 méter magas. A vízszintes tengelyirányú bejárat egy méter széles és 90 centiméter magas. A bejáratok közelében sok szemét és építési hulladék van.
Egyszintes, elágazó és pusztuló átjáróbarlang. Hévizes eredetű, inaktív. Karsztvízszint alatti oldódással, felső triász, fehér kalciteres, tömött, vastagpados, dachsteini mészkőben és dolomitban jött létre. Gömbüstök, kürtő, hegyitej, cseppkőbekérgezések, kondenz borsókövek, visszaoldott cseppkő és kis cseppkőlécek képződtek benne. A vízszintes kiterjedése 15 méter. Barlangjáró alapfelszereléssel és engedéllyel tekinthető meg a lezáratlan barlang. Róka szokott élni benne.
1974-ben volt először Kevély-nyergi-rókalyuknak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Kevélynyeregi rókalyuk (Thuróczy 1964), Kevély-nyergi-barlang (Kovács, Kovács 2003), Kevély-nyergi barlang (Kordos 1984), Kevélynyergi barlang (Bertalan 1976), Kevélynyergi-rókalyuk (Leél-Őssy 1958), Kevélynyergi rókalyuk (Kordos 1970), Róka-lyuk (Dely, Mezei 1974), Rókalyuk (Józsa 1967), Turistaházi-barlang (Kordos 1984), Turistaházi barlang (Thuróczy 1964) és Túristaházi-barlang (Leél-Őssy 1958) neveken is.
Kutatástörténet
A Szpeleológia Barlangkutató Csoport 1970. évi munkájáról szóló kézirat szerint Schőnviszky László 1937-ben publikált tanulmányában meg van említve, de a 151. oldalon valószínűleg a Gyopáros-barlangra utalt Schőnviszky László. A 151. oldalon az olvasható, hogy van a Nagy-Kevély déli oldalán egy feltárásra váró, kis üreg. 1943-ban Venkovits István mérte fel, valamint a felmérés alapján szerkesztett és rajzolt egy alaprajz barlangtérképet 13 keresztmetszettel, amely 1:50 méretarányú. A barlang ekkor 26 méter hosszú és körülbelül négy méter mély volt.
Leél-Őssy Sándor 1958-ban publikált tanulmányában található egy leírás a barlangról, amely szerint többnyílású, kis barlang és nagyon nehezen járható, szűk, alacsony és többfelé ágazó járatai vannak. A Kevély-hegycsoportot ábrázoló térképvázlaton a helye meg van jelölve. Valószínűleg hévizes eredetű, mert gömbfülkék vannak benne és az aragonitkristályok nagyon lepusztultak. Az 1964-ben megjelent, Az országos kék-túra útvonala mentén című könyv szerint többnyílású és nehezen járható. 1965-ben a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportnak volt kutatási területe a Kevély-nyereg és ebben az évben bejárták a kevély-nyergi rókalyukakat.
Az 1967-ben kiadott Pilis útikalauz című könyvben ismertetve van röviden barlangnév nélkül és az ismertetésben az olvasható, hogy a Kevély-nyergi turistaháztól néhány méterre délkeletre, a meredek, sziklás és bozótos hegyoldalban van egy néhány méteres, többnyílású, kis barlang. 1967-ben a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoport három tagja, Kordos László, Lechner Ferenc és Somogyi Miklós felmérték vesztett pontokkal, freibergi függőkompasszal, fokívvel, valamint a felmérés alapján Kordos László szerkesztett és rajzolt alaprajz térképet, amely 1:100 méretarányú. A felmérés szerint 42 méter hosszú és hat méter mély. A Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoport 1967-es jelentése szerint a csoport 1967-ben poligon mentén, függőkompasszal és fokívvel feltérképezte a barlangot, amely az egyik munkahelyükön lévő karsztobjektum.
1970. április 5-én Wehovszky Erzsébet vizsgálta a csepegő vizeket. 1970. május 10-én nyolc kis patkósdenevért és egy közönséges denevért figyeltek meg benne. A Szpeleológia Barlangkutató Csoport 1970. évi jelentésében részletes leírás található a barlangról és a kutatástörténetéről. A jelentésben az olvasható, hogy készült róla gyenge minőségű, fekete-fehér fénykép, a barlangban függőcseppkövek és apró, fehér aragonitcsomók, a kőzetrepedésekben limonit és kalcit figyelhetők meg, valamint 1967-ben kifejtett hossz-szelvény barlangtérképek és keresztmetszetek is készültek. Az 1974-ben megjelent Pilis útikalauz című könyvben le van írva röviden. A leírás szerint 42 méter hosszú, három bejáratú és elágazó barlang. A Stromfeld Aurél turistaháztól délkeletre, körülbelül 100 méterre, a meredek, bozótos és sziklás hegyoldalban vannak a bejáratai.
Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által összeállított Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Pilis hegységben, a Kevély-csoportban, Pilisborosjenőn lévő Kevélynyergi rókalyuk további nevei Kevélynyergi barlang és Turistaházi barlang. A kevély-nyergi Stromfeld Aurél turistaháztól DK-re kb. 100 m-re, a Redlinger Adolf emléktábla alatt kb. 20 m-re, meredek hegyoldalban található. 42 m hosszú és 6 m mély, hévizes eredetű, feltöltött és pusztuló barlang, amelyben kis gömbüstök találhatók, valamint van két nagy és egy kis bejárata. A kézirat barlangra vonatkozó része 4 irodalmi mű alapján lett írva.
Az 1975–1980. évi Karszt- és Barlangkutatásban publikált tanulmányban van egy vázlatos térkép, amelyen a Kevély-csoport vízkémiai szempontból vizsgált barlangjainak földrajzi elhelyezkedése látható. Az ábrán megfigyelhető a Kevély-nyergi-rókalyuk földrajzi elhelyezkedése. A tanulmányban szó van arról, hogy a két bejáratát összekötő, rövid, dachsteini mészkőben lévő folyosó csepegőhelyén volt gyűjtve minta 1970. április 5-én és mintavételkor 2,2 °C léghőmérséklet lett mérve. Az évkönyvben szerepelnek a vízkémiai elemzési adatai. A Kevély-nyergi-rókalyuk csepegő vize és a Zöld-barlang pocsolyája majdnem ugyanolyan összetételű. A Zöld-barlang vizének magasabb a hidrogén-karbonát mennyisége. A Kevély-nyergi-rókalyuk vizének magnézium-ion tartalma 2,4 mg/l.
Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra lett hozva, hogy a Kevély-nyergi-rókalyuknak 4820/13. a barlangkataszteri száma. Az 1983. évi Karszt és Barlangban ábrán van jelölve helye és meg van említve, hogy 420 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a 42 méter hosszú és négy méter mély barlang. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Kevély-nyergi-rókalyuk néven Kevély-nyergi barlang és Turistaházi-barlang névváltozatokkal, valamint térképen van helye feltüntetve. 1989 szeptemberében Kárpát József rajzolt alaprajz térképvázlatot.
A Kárpát József által írt 1991-es kéziratban meg van említve, hogy a Kevély-nyergi Róka-lyuk (Pilisborosjenő) 35 m hosszú és 4 m mély. Az 1991-ben megjelent A Pilis és a Visegrádi-hegység című könyvben le van írva röviden, a leírás majdnem megegyezik az 1974-ben kiadott útikalauz leírásával. 1992-ben kb. 60 m hosszú részt tárt fel a Karszt Barlangkutató Csoport két szűkület átbontásával. Egy 40 m hosszú és egy 20 m hosszú járatot. Tervezték, hogy az új járatokat felmérik és az Állatorvostudományi Egyetem hallgatóinak a segítségével biológiai vizsgálatokat végeznek a barlangban, mert sok bolhát, sok pókot és néhány piócát figyeltek meg. Az 1996. évi XL. Barlangnap túrakalauzában 42 m hosszúnak van bemutatva.
A 2003-ban kitöltött, állapotáról szóló kézirat szerint 100 méter hosszú, amely adat vázlatos felmérés és becslés alapján lett megállapítva. Becslés alapján lett megállapítva, hogy két méter mély, három méter magas és öt méter függőleges kiterjedésű. A vízszintes kiterjedése 15 méter. Az 1967-ben készült barlangtérkép az első, körülbelül 40 méter hosszú szakaszát ábrázolja és erről a szakaszról készült a 2003-as állapotfelvétel. Róka élt benne, amely a bejáráskor nem volt a helyén. 2006. február 28-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, Pilis hegységben elhelyezkedő, 4820/13 kataszteri számú Kevély-nyergi-rókalyuk. 2012. február 25-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 4820-13 kataszteri számú Kevély-nyergi-rókalyuk.
Irodalom
- Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. 28. számú cédula. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
- Dely Károly – Mezei Iván: Pilis útikalauz. Sport, Budapest, 1974. 20, 25. old. (A Pilis-hegység barlangjai című fejezetet, a 19–37. oldalakat Dénes György írta.)
- Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Hivatalos Értesítő. A Magyar Közlöny melléklete. 2012. február 24. (10. sz.) 1438. old.
- Józsa László: Beszámoló a „Szabó József” Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának 1967-ben végzett munkájáról. Kézirat. Budapest, 1967. december 31. 1. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Juhász Márton – Takácsné Bolner Katalin: Barlangkutató csoportjaink életéből. Karszt és Barlang, 1992. 1–2. félév. 89. old.
- Kárpát József: A Pilis-hegység területén levő barlangok jegyzéke. Kézirat. 1991. október. 3. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Kordos László: Jelentés a „Szpeleológia” Barlangkutató Csoport 1970. évi munkájáról. Kézirat. Debrecen, 1971. február 4. 1., 7., 63–66. old. (Térképmelléklet.) (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Kordos László: Vízkémiai vizsgálatok a Kevély-csoport néhány barlangjában. Karszt- és Barlangkutatás, 1975–1980. (9. köt.) 40., 51., 52., 60., 61. old.
- Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1981. 1–2. félév. 67. old.
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 277., 294. old.
- Kovács Jenő – Kovács Richárd: A Kevély-nyergi-rókalyuk állapotfelvétele. Kézirat, 2003. március. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Kraus Sándor: 1997. évi beszámoló. Kézirat. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) (Nincs benne említve a barlang.)
- Leél-Őssy Sándor: A Kevély-hegycsoport karsztmorfológiája és barlangjai. Földrajzi Értesítő, 1958. (7. évf.) 1. füz. 26., 29. old.
- Mezei Iván szerk.: Pilis útikalauz. Budapest, Sport, 1967. 26. old. (A Pilis és a Visegrádi-hegység barlangjai című fejezetet, a 22–36. oldalakat Dénes György írta.)
- Miczek György szerk.: A Pilis és a Visegrádi-hegység. Budapest, Sport, 1991. 31–32. old. („A Pilis és a Visegrádi-hegység barlangjai” című fejezetet, a 26–46. oldalakat Dénes György írta.)
- Nyerges Miklós: MKBT – XL. Barlangnap, Pilisszentkereszt. Túrakalauz. 1996. 15. old.
- Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 741. old.
- Schőnviszky László: A Pilis-hegység barlangjai. Turisták Lapja, 1937. április. (49. évf. 4. sz.) (Nincs említve benne a barlang. A 151. oldalon valószínűleg a Gyopáros-barlang van említve.)
- Szablyár Péter – Józsa László: Beszámoló a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának 1965. évi működéséről. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1966. 32. old.
- Szablyár Péter: Adatok a Hosszú-hegy és a Kevély-csoport barlangjainak kitöltési viszonyaihoz. Karszt és Barlang, 1983. 1–2. félév. 10. old.
- Thuróczy Lajos szerk.: Az országos kék-túra útvonala mentén. Budapest, 1964. 78. old.
- Vörös Péter: Beszámoló jelentés a Karszt Barlangkutató Csoport 1992-ben végzett munkáiról. Kézirat. 8–9. oldalak és egy oldal a mellékletekben. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
További irodalom
- Bertalan Károly: A barlangkutató-szakosztály jelentése. A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület beszámolója az 1942. jubileumi évről. Budapest, 1943. 18. old.
- Szenthe István: Karsztjelenségek és képződményeik fejlődéstörténete a Nagy-Kevély környékén. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. Budapest, 1969.
- Venkovits István: Nagykevély környékének földtani vizsgálata. Kézirat, egyetemi szakdolgozat. Budapest, 1949.
- –: BETE Barlangnapló, II. 1944. február 8. 77. old. (TTE levele és térkép.)
