Ugrás a tartalomhoz

Hanriot HD.1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jávori István (vitalap | szerkesztései) 2020. október 19., 20:17-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Fordítás)
Hanriot HD.1
Flavio Baracchini Macchi gyártmányú HD.1-ese az Olasz Katonai Repüléstörténeti Múzeumban
Flavio Baracchini Macchi gyártmányú HD.1-ese az Olasz Katonai Repüléstörténeti Múzeumban

Funkcióvadász
GyártóHanriot
Gyártási darabszámkb. 1200
RendszeresítőkOlaszország
Belgium

TípusváltozatokHanriot HD.2
Szolgálatba állítás1916 június
A Wikimédia Commons tartalmaz Hanriot HD.1 témájú médiaállományokat.

Az Hanriot HD.1 francia gyártmányú együléses vadászrepülőgép volt az első világháború idején. A francia légierőben a SPAD S.VII miatt háttérbe szorult, de a belga és az olasz hadsereg széleskörűen alkalmazta. Összesen kb. 1200 darab készült belőle, ebből 831 licenc alapján, Olaszországban.

Fejlesztése

Belga felségjelzésű HD.1 a londoni Királyi Légierő Múzeumában

Az Hanriot cég a háború előtt akkor modernnek számító egyfedelű repülőgépeket készített, a világháború során azonban elsősorban licenc alapján a brit Sopwith 1½ Strutter típust gyártotta. Saját kétfedelű modelljük, a HD.1 1916-ban készült el. A repülőgép tervei sok tekintetben támaszkodtak a Strutterre, például ugyanolyan W alakú konzol erősítette a felső szárnyat a törzshöz. A HD.1 hagyományos felépítésű, húzólégcsavaros, kétfedelű vadászrepülő volt. Szerkezete erős volt, a nagy szárnyfelület könnyű törzzsel párosult. Felső szárnya meglehetősen éles szögben megtört, míg az alsó teljesen lapos maradt.[1]

110 lóerős La Rhone forgómotorja segítségével a 185 km/h sebességet is elérte; de emellett igen fordulékony maradt és a pilóták szerették egyszerű kezelése és biztonságos mivolta miatt. Hogy megtartsa gyorsaságát és jó emelkedését, többnyire csak egy légcsavarral szinkronizált Vickers géppuskával fegyverezték fel, bár a pilóta kérésre esetenként beépítettek egy másodikat is. A francia gyártmányú HD.1-eseken a géppuskát a motorház oldalára szerelték, hogy a pilóta anélkül elháríthasson egy esetleges akadást, hogy arcával rá kelljen hajolnia (egy esetleges ütközés esetén kellemetlen helyzet). Az olasz készítésű repülőkön viszont az egyetlen Vickerst a motorház tetejére, középre helyezték.

A típust az Hanrioton kívül az olasz Nieuport-Macchi is gyártotta Varesében. 1917 és 1919 között 813 darabot szállítottak le (többet, mint az eredeti cég).

Frontszolgálata

Belga HD.1-es (1918)

A francia parancsnokság eredetileg az elavuló Nieuport 17-est akarta lecserélni a HD.1-gyel, de a döntés végül a SPAD S.VII-re esett. Az elkészült darabok egy részét a haditengerészet kapta meg; ezekből néhányat átadtak az amerikaiaknak, néhányat pedig átalakítottak hidroplánnak (Hanriot HD.2). A többségüket azonban átadták a belga hadseregnek, amely - mivel saját gyáraik német megszállás alá kerültek - jellemzően az antant "levetett" repülőgépeit kapta meg. Az ő kezükben a típus meglepően sikeresnek bizonyult, és a háború végéig az Hanriot HD.1 szolgált a belga vadászrepülő-park alapjául. A legsikeresebb HD.1 pilóta is az első számú belga ászpilóta, 37 légi győzelemmel Willy Coppens lett. Coppens elsősorban a megfigyelőballonok kilövésében jeleskedett, néhány repülőgépét az erre a célra különösen alkalmas 11 mm-es géppuskával szerelték fel. A belga légierő egészen az 1920-as évek végéig szolgálatban tartotta a HD.1-eseit.

A francia fölösleg egy kis hányadát Olaszország kapta, ahol aztán nagy mennyiségben kezdték gyártani a típust. Az olasz légierő nemcsak a Nieuportjait, hanem a SPAD-okat is Hanriot-kal cserélte le; jobbnak tartották még a SPAD S.XIII-nál is. 1918 novemberében a 18 olasz vadászszázadból 16-nál ez a típus volt rendszeresítve. A háború után a fölös olasz gépeket más országok - például Svájc - vásárolta meg. Az USA légiereje is készíttetett 10 darabot, amelyeket főleg gyakorlógépekként használtak.

Az Hanriot HD.1-ből öt eredeti példány maradt fenn. Ezek a brüsszeli Királyi Hadi Múzeumban (Musee Royale de L'Armee), a Róma melletti Olasz Katonai Repüléstörténeti Múzeumban, a Zürich melletti Dubendorfi Repülőmúzeumban, Londonban a Királyi Légierő Múzeumában, és a kaliforniai Chinóban, a Híres Repülőgépek Múzeumában láthatók. Utóbbiban Charles Nungesser repült a The Dawn Patrol c. 1930-as film készítése során.

Rendszeresítő országok

 Belgium
 Ecuador - 1 db
 Franciaország
 Olasz Királyság
 Paraguay - 3 db
 Svájc
 Amerikai Egyesült Államok

Műszaki paraméterei

Az Hanriot HD.1 három nézete
  • személyzet: 1 fő
  • szárnyfesztávolság: 8,7 m
  • törzshossz: 5,85 m
  • magasság: 2,94 m
  • üres súly: 407 kg
  • felszállósúly: 605 kg
  • maximális sebesség: 184 km/h
  • maximális magasság: 6400 m
  • hatótáv: 550 km
  • hajtómű: 1 db 110 lóerős, Le Rhône 9J forgómotor
  • fegyverzet: 1 vagy 2 db 7,7 mm-es Vickers géppuska

Jegyzetek

  1. Cheesman 1960, 82–83. o.

Források

  • Bruce, J.M. The Hanriot HD 1 (Aircraft Profile No. 109). Leatherhead, UK: Profile Publications, 1966.
  • Cheesman E.F., ed. Fighter Aircraft of the 1914-1918 War. Letchworth, Harletford Publications, 1960.
  • Holmes, Tony. Jane's Vintage Aircraft Recognition Guide. London: Harper Collins, 2005. ISBN 0-00-719292-4.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hanriot HD.1 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.