Farkas-hegy
| Farkas-hegy | |
 | |
| A Farkas-hegy képe a budaörsi Domb utcából | |
| Hely | Budaörs |
| Hegység | Csíki-hegyek |
| Elhelyezkedése | |
 Farkas-hegy
Pozíció a Budai-hegység térképén
| |
 é. sz. 47° 28′ 22″, k. h. 18° 56′ 45″47.472660°N 18.945790°EKoordináták: é. sz. 47° 28′ 22″, k. h. 18° 56′ 45″47.472660°N 18.945790°E | |
Farkas-hegy
Pozíció Budapest térképén
| |
 | |
A Farkas-hegy a Csíki-hegyek fővonulatának 343 méter magas északi röge. Közigazgatásilag Budaörshöz tartozik.
Leírása
Tágas nyergek választják el a Szekrényes-hegytől és a Budaörsi-hegytől. A hegy főleg dolomitból épül fel és briozoás márgatakaróval övezett. Felszíne kopár, dél és délkelet felől falszerű, meredek, sziklaomlásos lejtő határolja, aminek a pereméről szép a kilátás a Budaörsi-medencére. Fokozottan védett természetvédelmi terület.
1929-ben itt indult meg a magyar vitorlázó repülés, Petróczy István alezredesnek, a Légügyi Hivatal akkori vezetőjének köszönhetően. Nevét a közeli Petróczy-orom őrzi.[1] Ezen a hegyen létesült az 1950-es években Budapest környékének első vitorlázó-repülőtelepe hangárokkal, amire egy emlékmű utal, amit a hegy közelében elvezető piros kereszt jelzésű turistaútról is meg lehet közelíteni.[2] Később a MÉM Repülőgépes Szolgálat telepe volt, majd ifjúsági találkozók színhelyévé vált.
Jegyzetek
- ↑ Dr. Szabó József (szerk.): Magyar szárnyak
- ↑ Budai-hegység. Turistatérkép, Cartographia, Budapest, 2007.
Irodalom
- Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 411. o. ISBN 963-05-6410-6
- Pápa Miklós – Dénes György: Budai-hegység útikalauz. Sport, Budapest, 1982. 229. oldal ISBN 963 253 300 3
