F–117 Nighthawk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
F–117 Nighthawk
Usaf.f117.750pix.jpg
Az amerikai légierő F–117 Nighthawkja karbantartás közben

Funkció csapásmérő repülőgép
Gyártó Lockheed Martin
Gyártási darabszám 64
Ár 42 600 000 USD
Fő üzemeltetők USA USAF

Személyzet 1 fő
Első felszállás 1981. június 18.
Szolgálatba állítás 1983
Szolgálatból kivonva 2008. április 22.
Háromnézeti rajz
LOCKHEED F-117A NIGHT HAWK.svg

Az Egyesült Államok légierejének F–117A Nighthawk repülője a világ első hadrendbe állított lopakodó repülőgépe. Az F–117A egyenes ági leszármazottja a Have Blue lopakodó prototípus programnak. A repülő hivatalos bejelentése előtt szárnyrakapott találgatások vezettek a fiktív F–19 Flying Frisbee kitalációjához is.

Becenevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hivatalos elnevezés előtt a gépen dolgozó mérnökök és berepülőpilóták a „Cockroach” (csótány) nevet adták ennek a meglehetősen otromba gépnek, mert a szovjet kémműholdak elkerülése érdekében nappal elrejtőzött. Ezt a nevet manapság még mindig használják. Az egyik gép alján egy rövid ideig látható volt egy homokóra-figura, amelyről a „Black Widow”, azaz a fekete özvegy nevet kapta. Máskor a „Wobblin' Goblin” (imbolygó manó) nevet használják, ami a gép alacsony sebességénél tapasztalható instabilitására utal.

Az előjelet körbevevő misztikáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nighthawk a vadászgépeknél használatos „F-” előjelet kapta, annak ellenére, hogy inkább vadászbombázónak szánták. Egy pár weboldal állítása szerint az F-117 AIM–9 Sidewinder levegő-levegő rakétákat is tud szállítani, ám ez lényegesen ellentmondana a gép tervezési és bevetési céljainak. A gép leginkább a General Dynamics F-111-re hasonlít, ami az „F-” előjel ellenére is inkább egy taktikai bombázó szerepét tölti be.

Az „F-” előjelre eddig még nem született hivatalos magyarázat. Az amerikai légierő mindig is büszkén tekintett az „F-” előjeles vadászgépeire, ám meglehetősen ambivalensen állt hozzá a földi célok támadásához használt gépekhez. Talán arról lehetett szó, hogy az egyébként radikálisan új formájú és koncepciójú Nighthawkot a döntéshozók könnyebben fogadnák el, ha vadászgépként állítják be, egy bombázó vagy vadászbombázó helyett.

Az F-117 programnak a legjobb vadászpilótákra volt szüksége, és egy ezredfordulós tévés dokumentumfilmben az F-117 fejlesztői csapatának egyik vezető egyénisége úgy nyilatkozott, hogy a vadászpilóták nem nagyon szerettek volna egy „B-” vagy „A-” előjelű gépben repülni. A légierőn belül mindig is elkülönültek egymástól a vadászgépek és a bombázók pilótái, különösen az 1991-ben feloszlatott Strategic Air Command idején. Ha valaki egy adott fajta gépen repült sokat, akkor az a pilóta a jövőben nem nagyon számíthatott arra, hogy egy másik fajtán is repülhessen.

Az „F-” előjel az egyik legelterjedtebb magyarázat szerint biztonsági okokból került a Nighthawk száma elé. A gép a nyolcvanas évek végéig titokban maradt, és a vadászgép megjelölés, illetve az F-111-gyel bezárult régi vadászgép sorszámozás, talán a gép igazi küldetését volt hivatott elrejteni. A gép fejlesztése alatt gyakran az 'LT', azaz Logistics Trainer, vagyis szállítmányozási kiképzőgép elnevezést használták.

A vadászgép és a bombázó közötti különbséget talán az F-117-es hatósugara és hasznos terhelése is eldönthette, mivel a gép inkább egy hadszíntéren belüli, taktikai támadógép volt, mint egy hosszú-hatótávolságú stratégiai bombázó. Az F-117 kisebb bombaterheléssel száll fel, mint a légierő többi vadászgépének nagy része, mivel ennek a gépnek a fegyverzetét és az üzemanyagát is a géptesten belül kell tárolnia.

Egy másik elmélet szerint az F-117 megjelölés a Tonopah és a Groom Lake felett repülő gépek hívójeleiből (11x) származik. Az 51-es körzet néven is elhíresült kísérleti terület felett a lopakodó gépek mellett a különböző módon megszerzett szovjet vadászgépekkel is repültek. Az elmélet szerint a számozást az alábbiak szerint állapították meg:

Tom Clancy 1997-ben egy internetes hírcsoportban azt írta, hogy ezek a szovjet gépek a Nellis légibázison állomásozó 48. vadászrepülő ezred 4315. Agresszor rajához tartoznak.

A légierő szerint az F-117 a légierő összes fegyverét képes szállítani, így levegő-levegő rakétákat is. Bár ez elvileg lehetséges, az F-117-est nem légiharcra tervezték és nem is lenne erre a feladatra megfelelő, mivel nem rendelkezik a légicsatákhoz szükséges fordulékonysággal, sebességgel és harcvezető rendszerekkel. Bár önvédelmi célból szállíthat AIM–9 Sidewinder rakétákat is, ezzel a hasznos bombateher a felére csökkenne, ezért ez nem túl praktikus. Lopakodó volta miatt a gépen nincsen radar, hiszen ez akár semlegesíthetné is a „láthatatlanságot”, éppen ezért a gép nem lenne alkalmas látótávolságon kívüli elfogóvadásznak.

Egyes spekulációk szerint az F-117 észrevétlenül közelíthetné meg és lőhetné le AWACS-ot, illetve az ehhez hasonló elektronikus hadviseléssel foglalkozó repülőgépeket. Ez azonban azért nem tűnik valószínűnek, mert sok gép lenne képes az AIM-9 rakéta 18 km-es hatósugarán belül észlelni az F-117-et, különösen egy 360 fokos radarlefedettségű AWACS. Egy háborús övezetben bevetett AWACS egyébként is vadászgépfedezettel repülne. Az F-117 nem lenne képes a vadászgépekkel harcba bocsátkozni, mivel a gép szerkezete nem tud 5 g-nél nagyobb terhelést elviselni, és a szabályok szerint ezt nem is közelítheti meg. Ez a tény, illetve a fedélzeti gépfegyver hiánya azt jelenti, hogy a Nighthawk könnyen alulmaradna egy légicsatában. A gép fekete színezete (amelyet a jövőben talán egy kéttónusú szürke álcázásra cserélnek), könnyen felismerhető alakja, csakis hangsebesség alatti sebessége és nehéz kormányozhatósága azt jelenti, hogy ezt a gépet nappal az ellenséges vadászgépek és a légelhárítás könnyen lelőhetné. Az F-117 bevetéseit ezért csak éjszaka hajtják végre.

Az F-117 feladata kisszámú, de magas prioritással rendelkező földi cél megtámadása. A gép emellett még felderítő tevékenységet is elláthatna, de kevés jel mutat arra, hogy az amerikai légierő erre a célra használná.

A gép tervezése és bevetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy F-117A Nighthawk Új-Mexikó felett

Az együléses F-117A sajátos tervezéséből adódóan különleges adottságokkal rendelkezik. A gép nagyjából akkora, mint egy F–15 Eagle; két utánégetés nélküli General Electric F404 gázturbinás sugárhajtómű hajtja és négyszeresen redundáns, fly-by-wire irányítórendszerrel rendelkezik. A gép képes légi utántöltés fogadására és világszerte bevethető. A gép avionikáját, fly-by-wire irányítórendszerét és több alkatrészét költségcsökkentés miatt két másik vadászgépből adaptálták, az F–16 Fighting Falconból és az F/A–18 Hornetből.

Az F-117A modern navigációs- és támadórendszerrel rendelkezik, amelyet egy digitális avionika rendszerbe integráltak. A lopakodó feladatának megfelelően nem rendelkezik fedélzeti radarral – a radarsugárzás egyrészt felfedné a gép helyzetét, másrészt a radarantenna megnövelné a gép radarvisszaverődési képét. Navigációhoz GPS-t és rendkívül pontos INS-t, interciális navigációs rendszert használ. A nagyon védett területek feletti bevetéseket egy automatikus bevetéstervező rendszer segíti – egy bevetés szinte minden részletét lehet automatizálni, akár a fegyverek kioldását is. A célkeresést egy infravörös keresőrendszer segíti, amelyet egy lézeres távmérő és célmegjelölő egészít ki. E rendszer segítségével lézerrel lehet egyes bombákat célra vezetni.

Az F-117A fegyvereit egy 2 300 kg teherbírású megosztott belső bombakamrában hordozza. Általában bombapárokat hordoz: GBU-10, GBU-12 vagy GBU-27 lézerirányítású bombákat, BLU-109 penetrációs bombákat, WCMD szélkorrekciós robbanófej szórókat, vagy pedig GPS/INS vezérlésű JDAM siklóbombákat. A gép elvileg az Amerikai légierő arzenáljában található összes fegyvert tudja hordozni, így B61 atombombát is.

A gép története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy F-117 leszállás közben

A gép gyártását 1978-ban kapta meg a Lockheed modern programokkal foglakozó részlege, a kaliforniai Burbank-ben székelő Skunk Works. Az első gép 1981-ben szállt fel a Skunk Works 51-es körzet néven elhíresült Groom Lake bázisáról, alig 31 hónappal azután, hogy meghozták a sorozatgyártási döntést. Az első F-117A-t 1982-ben szállították le, a gépet 1983-ban állították hadrendbe és az utolsó Nighthawkot 1990-ben készítették el. A légierő 1988-ig tagadta a gép létezését, majd 1990 áprilisában egy F-117A-t kiállítottak a nevadai Nellis légibázison, ahova több tízezer látogatót vonzott.

A program elején az F-117A flotta a nevadai Tonopah lőtéren állomásozott; 1984. és 1992. a 4450-es taktikai repülőszázadhoz tartozott, amely 1989-ben beolvadt a 37-es taktikai vadászezredbe. 1992-ben az egész flottát az új-mexikói Holloman légibázisra költöztették, ahol a 49-es vadászezred parancsnoksága alá került.

Harci bevetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az F-117-et a modern háborúk során többször is bevetették, először 1989-ben, Panamában, amikor is az invázió alatt két bombát dobott le a Rio Hato légibázisra. Később az öbölháború alatt lézerirányítású bombákat vetett iraki célokra. Később az 1999-es koszovói konfliktus alatt használták, majd 2003-ban a második iraki háborúban. Lézervezérlésű fegyvereket vetett be iraki parancsnoki bunkerek ellen.

Harci veszteségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetlenegy F–117 veszett el bevetés során. 1999. március 27-én a koszovói konfliktus során a Jugoszláv Hadsereg 250. rakétadandárjának 3. zászlóalja egy SZ–125 Nyeva-M légvédelmi rakétával lelőtte a 82-0806-os számú F–117A-t. Wesley Clark és más NATO tábornok szerint a jugoszláv légvédelem az F–117-eseket régi, nagyobb hullámhosszú szovjet radarral mérte be. A gép lopakodó tulajdonsága eső esetén, illetve nyitott bombakamra ajtóknál elvész, és a két tényező együttállása miatt a gépet látni lehetett a radaron. A pilóta, Dale Zelko, sikeresen katapultált és később amerikai mentőegységek kimentették. A repülőgépet kilövő alezredes Dani Zoltán székely, vajdasági magyar volt.[1][2]

Nehezen észlelhetőség oka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alakja, a "gyémánt" forma miatt a radarhullámokat szétszórva veri vissza. Különleges festékborítása radarhullám-elnyelő tulajdonságú.

Műszaki adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geometriai méretek és tömegadatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hossz: 20,09 m
  • Fesztávolság: 13,20 m
  • Magasság: 3,78 m
  • Szárnyfelület: 73 m²
  • Üres tömeg: 13 380 kg
  • Normál felszálló tömeg: 23 800 kg

Hajtóművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Repülési adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legnagyobb sebesség: 993 km/h, szubszonikus
  • Hatótávolság: 1720 km
  • Szolgálati csúcsmagasság: 15 000 m
  • Szárny felületi terhelése: 330 kg/m²
  • Tolóerő–tömeg-arány: 0,40

Fegyverzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Két bomba az alábbiakból: Mk–84, GBU-10 Paveway II, GBU–12 Paveway II, GBU–27 Paveway III, BLU-109, Mk–61 vagy WCMD típusok, összesen 1800 kg értékben

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Igazi szenzáció: magyar százados lőtte le a lopakodót inforadio.hu, 2007. szeptember 19.
  2. A székely, aki legyőzte Amerikát delmagyar.hu, 2009. április 11.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz F–117 Nighthawk témájú médiaállományokat.

Folyóiratok

  • Aranysas (folyóirat), 2009.11, Kővári László: Mítoszromboló.