Ezüstfácán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Ezüstfácán
Stavenn Lophura nycthemera 01.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Tyúkalakúak (Galliformes)
Család: Fácánfélék (Phasianidae)
Alcsalád: Fácánformák (Phasianinae)
Nem: Lophura
Faj: L. nycthemera
Tudományos név
Lophura nycthemera
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Ezüstfácán témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ezüstfácán témájú kategóriát.

Lophura nycthemera

Az ezüstfácán (Lophura nycthemera) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Igen eltérő megjelenésük ellenére a nepáli fácán (Lophura leucomelanos) a legközelebbi rokona, ahol együtt fordul elő a két faj, ott néha kereszteződnek is. Korábban a fajt Gennaeus nembe sorolták Gennaeus nycthemera néven.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hegyi jellegű erdőkben él Kína délkeleti részén, Hajnan szigetén, Vietnamban, Laoszban, Kambodzsában, Thaiföldön és Mianmar keleti részén.

Ezt a díszes tollazatú fajt többször megpróbálták meghonosítani Európában, de mindmáig sikertelenül. Többfelé próbálkoztak betelepítésével (Új-Zéland, Ausztrália, a Hawaii szigetek, Egyesült Államok, Kanada, Franciaország, Egyesült Királyság és Kolumbia), de a legtöbb helyen nem tudott meghonosodni és ma kizárólag Argentínában él egy kicsiny betelepített állománya.

A hegyvidéki erdőket, a bambuszligeteket, buja, bokros, páfrányos vidékeket népesíti be. 1500-1800 méter magasságig megtalálható.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két alfajánál felmerült, hogy nem biztos, hogy az ezüstfácán alfajai, hanem vagy a nepáli fácáné vagy a két faj állandósult hibridjei. Ezek:

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy testű faj, testhossza 125 centiméter, szárnyai 265–297 mm, farka 600–700 mm hosszú, súlya 1600 gramm. A hím jellegzetes fehér színű. A kakasnál a hosszú tollak, a vastag bóbita, az áll, a torok, a nyak elülső része és alsó oldala mélykékes fekete színezetű, felsőrész tiszta fehér, a háton és a szárnyakon keskeny fekete V forma derékszögbe összefutó vonalakkal, amelyek szélessége a szárnyak felé növekedik. A hosszú farok tollak tiszta fehérek, kicsi, vékony fekete vonalakkal a külső zászló alapján. Csupasz, a dürgésben megnyúló arclebenye élénk skarlátvörös. Írisze narancssárga, csőre zöldes-fehér sötét alappal, lába ragyogó kárminpiros. Hosszú, fehér farka és feketével átszőtt fehér bóbitája van.

A tojó olajbarna színű, finom fekete csíkozottsággal, sötét pöttyözöttséggel és világos tollszárral. A bóbitatollak hegye fekete, az áll és a torok fehéres szürkén pöttyözött. A has és az altest barna, néha fehérrel vagy világos szürkével vonalkázott. A külső farktollak barnával, feketével és fehérrel szegélyezettek, sötéten hullámosak. Szárnyai 240–260 mm, farka 240–320 mm, súlya 1300 gramm. A pelyhes csibéknek világos aranybarna fejük van fekete szemgyűrűvel. A hátuk sötétbarna, mindkét oldalon izabella fehér vonal látható. Az oldaluk fehéres izabella színű, mellük sárga.

A hím
és a tojó

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Növényi részekkel, gyümölcsökkel, magvakkal és rovarokkal táplálkozik. Kisebb csapatokat alkot.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hím násztáncot lejt a tojó elcsábítására, faroktollait szétteríti, pompás színű tollait mutogatja. Földre, egyszerű gödörbe rakja 6-8 tojását,melyek 25-36 nap alatt kelnek ki. A tojások színe világos és sötétrózsaszínű, vagy izabella színűek, házityúktojás nagyságúak.

Tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lophura nycthemera.jpg

Az ezüstfácán nemcsak a legismertebb, hanem kétségtelenül a Lophura nem egyik legszebb képviselője is. A kínaiak ezt a madarat már 2000 éve dicsőítették a költészetükben, és dekoratív színpompáját gyakran megörökítették a festészetben is, majd évek során háziasították. A XVIII. században már tenyésztették Angliában és Franciaországban, s ma is Európa egyik legkedveltebb díszfácánjának tartják.

Az ezüstfácán a fácánok közül a viszonylag igénytelenekhez tartozik. Jól tűri a szélsőséges időjárást, és alig igényel gondosabb ápolást, mint a házityúk. A szabad kifutó kitűnően alkalmas számára, ellenálló képessége és szerénysége miatt minden kezdő tenyésztőnek ajánlható. A kakas ugyan nagyon verekedős kedvű és ezért más baromfifajták kakasaival nem tartható együtt, akkor sem, ha azok erősebbnek és nagyobbnak tűnnek. A kifutóban az ezüstfácán kakasok viaskodása más szárnyasokkal, különösen a közeli rokonokkal néha halállal végződik. Az ezüstfácán poligám. Rendszerint több tyúk társul egy kakas mellé (2-3 db), és ezek egymással békésen összeférnek. A gondozóval szemben nem félénkek. Kivételesen megbízható költők, még a fészekbe való belenyúlást sem veszik zokon. Ezért az ezüstfácán tyúkokat jól lehet más fácánfajták fészekaljának a kikeltetésére használni.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]