Erdei pacsirta

Erdei pacsirta
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Család:	Pacsirtafélék (Alaudidae);
Nem:	Lullula; Kaup, 1829
Faj:	L. arborea;
Tudományos név
	Lullula arborea; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Alauda arborea
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Erdei pacsirta témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei pacsirta témájú médiaállományokat és Erdei pacsirta témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. szeptember 1.) ezen a változaton alapul.

Az erdei pacsirta (Lullula arborea) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó Lullula nem egyetlen faja.

Előfordulása

Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában él. Homokpuszták, fákkal tarkított dombok lakója.

Alfajok

L. a. arborea (Linnaeus, 1758) – költési területe észak-Spanyolország, Franciaország, dél-Anglia területeitől észak-Olaszországon és a Balkán északi részein keresztül nyugat-Ukrajnáig és nyugat-Oroszországig, télen délebbre költözik;
L. a. pallida (Zarudny, 1902) – költési területe Európa déli és északnyugat-Afrika északi részétől Törökországon, a Kaukázuson és a Mediterrán keleti részétől Iránig és délnyugat-Türkmenisztánig, a keleti elterjedési területéről télen délnyugatra vándorol.

Megjelenése

Testhossza 15 centiméter, szárnyfesztávolsága 27-30 centiméter. Testtömege 25-35 gramm. Felső teste és szárnya fakó rozsdabarna, a farcsík inkább szürkésbarna. Feje tetején, dolmányán és vállain feketésbarna szárfoltok vannak.

Életmódja

A nyíltabb, bokrosabb erdőket szereti, de kedveli a fasorokat, mezőket határoló erdősávokat is. Innen hangoztatja jellegzetes, lefelé menő trilláját.

Nyáron főleg rovarokkal és magokkal táplálkozik.

Kora ősszel Dél-Európába és Észak-Afrikába vonul, elsősorban Franciaországba, Olaszországba, illetve a Földközi-tengeri szigetekre.

Szaporodása

Fészkét apró, saját maga kaparta mélyedésbe rakja, száraz fűszálakkal, levelekkel és lószőrrel béleli. Fészekalja 3-6 tojásból áll, költési idő 15 nap. Évente többször is költ.

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon rendszeres fészkelő.

Védettsége

Magyarországon védett, pénzbeli értéke 50.000 Ft.

Fosszilis leletek

Lullula balcanica (késő pliocén, Bulgária)^[1]
Lullula slivnicensis (késő pliocén, Bulgária)^[1]
Lullula minor (késő miocén, Polgárdi, Magyarország)^[2]
Lullula parva (pliocén, Csarnóta, Magyarország)^[2]
Lullula minuscula (pliocén, Beremend, Magyarország)^[2]

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 17.)
Az MME Monitoring Központjának adatlapja
Brehm: Az állatok világa
Élet az erdőben. Budapest, LAP-ICS Könyvkiadó és Kereskedő Kft., 2003.

Jegyzetek

↑ ^a ^b Boev, Z. 2012. Neogene Larks (Aves: Alaudidae (Vigors, 1825)) from Bulgaria - Acta zoologica bulgarica, 64 (3), 2012: 295-318.
↑ ^a ^b ^c Kessler, E. 2013. Neogene songbirds (Aves, Passeriformes) from Hungary – Hantkeniana, Budapest, 2013, 8: 37-149.

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Boev,_Z_2012-1] Boev, Z. 2012. Neogene Larks (Aves: Alaudidae (Vigors, 1825)) from Bulgaria - Acta zoologica bulgarica, 64 (3), 2012: 295-318.

[Kessler,_E_2013-2] Kessler, E. 2013. Neogene songbirds (Aves, Passeriformes) from Hungary – Hantkeniana, Budapest, 2013, 8: 37-149.

[1]

[2]