Csákvári-barlang

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szenti Tamás (vitalap | szerkesztései) 2021. április 26., 15:51-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Kutatástörténet)
Csákvári-barlang
A Csákvári-barlang egyik bejárata
A Csákvári-barlang egyik bejárata
Hossz87,5 m
Mélység1,5 m
Magasság9 m
Függőleges kiterjedés10,5 m
Tengerszint feletti magasság189 m
Ország Magyarország
TelepülésCsákvár
Földrajzi tájVértes hegység
Típushasadékbarlang
Barlangkataszteri szám4521-1
Lelőhely-azonosító23935
Elhelyezkedése
Csákvári-barlang (Magyarország)
Csákvári-barlang
Csákvári-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 22′ 38″, k. h. 18° 26′ 26″Koordináták: é. sz. 47° 22′ 38″, k. h. 18° 26′ 26″
A Wikimédia Commons tartalmaz Csákvári-barlang témájú médiaállományokat.

A Csákvári-barlang egyike az ősállatmaradványairól híres magyarországi barlangoknak. A Vértes hegység két fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik a Vértessomlói-barlang. A hegység 3. leghosszabb barlangja.

Leírás

A Csákvár Ny-i szélén található 204 m magas Guba-hegy oldalának K-i sziklafalában, 189 m tengerszint feletti magasságban van a messziről is jól látható bejárata. A barlanghoz a Csákvárról induló zöld turista jelzésen, majd az abból kiágazó zöld barlangjelzésen juthatunk. Szabadon látogatható. Hossza 87,5 m, függőleges kiterjedése 10,5 m, mélysége 1,5 m és magassága 9 m. Több egymást keresztező tektonikus hasadék mentén triász fődolomitban alakultak ki a korróziós járatok. Eredeti kitöltésből mára már alig maradt valami.

A hegység harmadik leghosszabb barlangja a Vértessomlói-barlang és a Gánti-barlang után.

1976-ban volt először Csákvári-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Báracháza (Kadić 1926), Báracháza-barlang (Bertalan 1976), Csákvári-Eszterházy-barlang (Bertalan, Schőnviszky 1976), Csákvári Guba-hegy-barlangja, Csákvári sziklaüreg (Kadić 1926), Esterházy-barlang – ezt a nevet Esterházy Móric neve után kapta – (Bertalan 1976) és Eszterházy-barlang (Neidenbach, Pusztay 2005) neveken is.

Őslénytani leletek

180 féle állatfaj emléke került innen elő. A leletek között voltak a jurában és az alsó pliocénben élt állatok maradványai is. Sok, 10–12 millió évvel ezelőtt élt ősállat, köztük háromujjú ősló (Hipparion primigenium), őszsiráf, masztodon (Gomphotherium longirostre), kardfogú tigris (Machairodus cf. Aphanistus) és csákvári hiéna (Allohyaena kadici) maradványait megtalálták. Ezek a leletek Európában különlegesek.

A csákvári leletegyüttes inkább az úgynevezett korai Hipparion faunákhoz sorolható. Ekkor az állatok ligetes, szavannajellegű környezetben éltek. A leletek érdekességét fokozza az a körülmény, hogy ezt az állattársaságot barlangban gyűjtötték, ahová valószínűleg a barlangban tanyázó hiénák cipelték be a környékén elhullott állatokat.

Régészeti leletek

Az ásatásokkor előkerültek a Würm-glaciálisban élt emberek eszközei és ékszerei is. Érdekesség egy 50–30 ezer éve élt ember ujjcsontja, de a pattintott vésők és az állatcsontokból készült szerszámok is különlegesek. A római korban a barlangban Diana istennő tiszteletére szentélyt alakítottak ki, ahogy ezt az ott talált felirat is tanúsítja: „Dianának szentelve Marcus Aurelius Constantinus a pretorianusok veteranusa fogadalmát szívesen teljesítette. A. Constantinus saját költségén állította”.

Kutatástörténet

1899-ben jelent meg a barlang első írott említése. A Magyar Turista Egyesület Székesfehérvári Osztályának néhány tagja 1925-ben, más források szerint 1924-ben a sziklaüreg talajába leásva csontokat talált. Kadić Ottokár erről értesülve megvizsgálta a sziklaüreget és a benne talált csontokat. Ezek után a barlangot szakszerű felásatásra ajánlotta. A barlang akkori tulajdonosa Esterházy Móric volt, aki megtudva, hogy a birtokán lévő sziklaüreg milyen értékes, elhatározta annak mielőbbi felásatását. Az első ásatás 1926 tavaszán történt. 1928-ban ismét megásatta Kadić Ottokár a barlangot. Az 1939. évi Barlangvilágban megjelent és Kadić Ottokár által írt dolgozat szerint a Bükk hegységben lévő Szeleta-barlanghoz, Balla-barlanghoz, Herman Ottó-barlanghoz, Kecske-lyukhoz, Három-kúti-barlanghoz, Istállós-kői-barlanghoz, Büdös-pesthez és Puskaporosi-kőfülkéhez hasonló jelentőségűek a dunántúli barlangok, pl. a Vértes hegységben található csákvári Esterházy-barlang.

1941 óta védett barlang. Az 1948. évi Hidrológiai Közlönyben meg van említve, hogy a Dunántúli-középhegységben található magasan elhelyezkedő forrásbarlangi nyílások közül egyik a Vértes hegységben lévő csákvári barlang (80 m viszonylagos magasság). 1951–1953-ban Kretzoi Miklós és munkatársai fejezték be a barlang őslénytani feltárását. Vértes László 1965-ben kiadott könyvében az van írva, hogy a Csákvári sziklaüreg (Báracháza) Tatától 30 km-re helyezkedik el. 1925 és 1952 között őslénytani ásatást végzett benne Kadić Ottokár, majd Kretzoi Miklós, akik értékes Hipparion faunát gyűjtöttek késői harmadkori rétegéből. Efelett felső pleisztocén kitöltés is volt, amelyben régészeti leletek feküdtek. Kadić Ottokár említett egy aurignaci kultúrájú átfúrt szarvasszemfogat.

A Nemzeti Múzeum gyűjteményébe mostanában került az 1925-ben és Kretzoi Miklós újabb ásatásaikor gyűjtött régészeti anyag, amelyben több őskőkori kultúra értékes tárgyai vannak. Találhatók közöttük a tataiakkal azonos nyersanyagú és kidolgozású kaparók, és egy levélkaparószerű, szépen megmunkált kaparókés. Ezek a dunántúli késő moustiéri körhöz sorolhatók tipológiai alapon is. Nem lehet rekonstruálni az eredeti rétegtani helyzetet. A régi ásatásokon fiatalabb, az új ásatásokon (régészeti leletek nélkül) idősebb pleisztocén faunát talált Kretzoi Miklós, aki szerint Riss–Würm kori az idősebb, a fiatalabbat Woldstedt P. értelmezése alapján Mittelwürmbe, tehát a W ½-interstadiálisra vagy a W 2 eljegesedésre helyezi.

Azonban ebben az állattársaságban is vannak olyan fajok, amelyek korábbi időpontra engednek következtetni, mint pl. a Spalax, az Apodemus és a Bufo. Elképzelhető, hogy két szintre oszlott eredetileg a fiatalabb fauna is. Tata helyzete ez esetben is faunisztikailag a két csákvári fauna közé esik. A Csákvári-barlang moustiéri leletei a Szelim-lyuk és a Kis-kevélyi-barlang leleteivel egyenlő korúak, valamint azonos elbírálásuk is. Az átmeneti barlangi tanya fiatalabb a tatai lelőhelynél és nincs benne a W 1 utolsó kontinentális kilengése idejéről való lelet. A tatai ipar korával megegyezik kultúra szempontjából a Csákvári-barlang moustiérije, amely a W 1 tartamára esik. A moustiéri felett fiatalabb kultúra van, amelynek anyagát tipológiailag nem lehet biztosan meghatározni.

Rétegsor nem áll rendelkezésre, de a fauna gondosan meghatározott és változatos. A fiatalabb állattársaságból hiányoznak a szélsőséges sztyepp-elemek. Az óriásgím és a barlangi medve maradványok alapján a W ½-interstadiálisnál sem lehet fiatalabb. A kovaeszközök közül a tatai típusúak a legjellegzetesebbek. De van néhány felső paleolit jellegű is: törpe penge, árvéső-szerű csúccsal ellátott töredék, és olyan bulbusos radiolarit szilánk, amely a Jankovich-barlang eszközeihez hasonló. A csontkészítmények különös figyelmet érdemelnek. Kadić Ottokár aurignacinak határozta meg a kultúrát egy átfúrt szarvasszemfog miatt. Az újabb ásatásokkor előkerült egy második átfúrt szarvasszemfog is, és néhány olyan tárgy, amely nagyon ritka az őskőkorszakban; mammutagyarból faragott öt különböző karperec töredékei.

A barlangot a rómaiak is használták kultuszhelyként és az őskor különböző kultúráinak maradványai is megvannak benne. A gyanú így felmerülhetett, hogy nem őskőkoriak a nem biztos rétegtani fekvésben előkerült tárgyak. Nagyon valószínűsítik pleisztocén korukat nyersanyaguk luminescens fényben való vizsgálata, valamint a Földvári A.-né által végzett fluorteszt eredményei. Azonos megtartásúak a Jankovich-barlangban talált mammutagyar eszközökkel és megmunkálási módjukban is hasonlóak. Különböző keresztmetszetűek a karkötők és gondosan csiszolták felszínüket. Négy díszítetlen volt, egyet párhuzamos, apró rovátkákkal díszítettek. Az európai őskőkorszakból kevés karperec ismert és azok egy része is a csákváriaktól eltérő jellegű: nyitott, mint pl. a mezini meanderdíszítésű karkötő, vagy fonott, mint a willendorfi Vénusz karján ábrázolt karkötő.

A Jankovich-barlang csonteszközeinek megtartásával való megegyezés és faunája, valamint a dunántúli szeletai eszközkincsébe beillő, ha nem is tipikus kovaeszközök szerint ez a leletegyüttes a legnagyobb valószínűséggel a dunántúli Szeleta-kultúra fejlett szintjéhez sorolható és kora a W 2-eljegesedés elé tehető ugyancsak a faunisztikai adatok alapján. A késői harmadkori hipparionos faunán kívül két részre tagolható pleisztocén faunát közölt Kretzoi Miklós, aki szerint a felső réteg faunája: Spelaeus spelaeus [26], Martes cf. martes, Mustela erminea, Meles meles, Crocuta spelaea [33], Leo leo spelaea [35], Equus cf. woldrichi, Coelodonta lenensis antiquitatis [38], Rangifer sp., Megaloceros sp., Bison sp., Tetrao urogallus, Avis, Talpa europaea, Homo sapiens, Citellus cf. citelloides, Castor fiber, Microtus sp., Lepus timidus, Ochotona spelaea [36], Canis lupus spelaeus [23] és Vulpes vulpes [24].

Ebből a rétegből az újabb ásatásokon, részben másodlagos fekvésben, még előkerültek a következő fajok: Bufo bufo, Bufo viridis, Rana dalmatina, Rana méhelyi, Anas boschas, Fuligula nyroca, Lagopus mutus, Lagopus lagopus, Colaeus monedula, Erinaceus europaeus, Spalax sp., Apodemus (?) sp., Felis ferus és Cervus elaphus ssp. Kitöltéstani és sztratigráfiai adatok nincsenek. A régészeti anyag a következő: ívelt kaparó, kaparókés (tatai típusú), bulbusos szilánk (Jankovich-típusú), magkőperem, törpe penge töredék, árvéső-csúccsal ellátott töredék, 2 átfúrt szarvasszemfog és 5 mammutagyar-karkötő töredéke.

Kretzoi Miklós későbbi ásatásain feltárt egy alsóbb pleisztocén szintet is, amelyből leírta a következő fajokat: Bufo sp. (gyakori), Ursus cf. arctos 2, Pelobates fuscus (ritka), Mustela erminea 3, Lacerta viridis 3, Putorius sp. 1, Ophidia 28, Crocuta crocuta 30 [33], Aves 228, Felis catus 3, Talpa europaea 4, Felis ferus 3, Crocidura sp. 4, Equus cf. steinheimensis 72, Citellus citellus 130 [8], Asinus cf. hydruntinus 2, Glis glis 6, Coelodonta antiquitatis 3, Microtus arvalis 9, Sus scrofa 24, Arvicola sp. 2, Cervus elaphus ?, Apodemus sylvaticus 3, Dama cf. somonensis, Cricetus cricetus 331, Megaloceros sp. 51, Spalax hungaricus 2 [10], Capreolus capreolus 1, Lepus cf. europaeus 2, Capra seu Ovis sp. 10, Canis sp. 1, Bison sp. 26 és Vulpes vulpes ssp. 61.

A könyv 11. tábláján megfigyelhető egy kaparókés és egy bifaciális kaparó, amelyek a barlangból lettek gyűjtve. A 41. táblán a barlang szeletai vagy gravetti eszközei láthatók. 4 mammutagyar-karperec töredék, 2 átfúrt szarvasszemfog, egy penge, egy bulbusos szilánk és egy törpe penge. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4500-as (Vértes) barlangkataszteri területen lévő, csákvári Csákvári-barlang. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Vértes hegységben lévő barlang Csákvári-Eszterházy-barlang néven Báracháza névváltozattal és a barlanggal foglalkozó 28 irodalmi mű felsorolásával.

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Vértes hegységben, Csákváron lévő Esterházy-barlang további nevei Csákvári-barlang és Báracháza-barlang. Csákvártól DNy-ra kb. 2,4 km-re, a Guba-hegy K-i sziklás nyúlványán, 240 m tszf. magasságban van bejárata. Hasadékszerű és messziről is jól látható hármas bejárata. A barlang 61 m hosszú és kb. 6 m magas. Hasadékok mentén keletkezett korróziós üreg, amelyben kevés cseppkő található. Kiépíthető turisztikailag. Európai jelentőségű őslénytani lelőhely. Nem szabad bolygatni. A kézirat barlangra vonatkozó része 6 irodalmi mű alapján lett írva. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Vértes hegységben, Csákváron található barlang Csákvári-barlang néven.

Az 1977. évi Karszt és Barlangban lévő Jánossy Dénes által írt áttekintésben szó van arról, hogy az 1950-es évek elején lett megint vizsgálva Magyarország egyik legrégibb barlangkitöltése, a Dunántúlon lévő Csákvári-barlang (Esterházy-barlang) alsó pliocén üledéke. Európa leggazdagabb Hipparion-faunája került elő az új módszerekkel végzett ásatásokkal. A publikációban van egy térkép, amelyen az őslénytani leleteik miatt ismert magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Csákvári-barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült az áttekintés angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Csákvár Cave a barlang neve. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Csákvári-barlangnak 4521/1. a barlangkataszteri száma.

1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Vértes hegységben lévő Csákvári-barlang fokozottan védett barlang. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Csákvári-barlang néven Esterházy-barlang és Báracháza-barlang névváltozatokkal, valamint térképen van helye feltüntetve. Az őslénytani leletekről legismertebb magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedését mutató térképen látható földrajzi elhelyezkedése. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Vértes hegység területén lévő Csákvári-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A könyv szerint a Csákvári-barlang további nevei Báracháza-barlang és Eszterházy-barlang. A Vértes hegység második leghosszabb barlangja és majdnem 90 m hosszú. Őslénytani leletei miatt nevezetes. Messziről is jól látható bejárata a Csákvár szélén lévő Guba-hegy sziklás oldalában, 190 m tszf. magasságban nyílik. Jelzett úton közelíthető meg és engedély nélkül megtekinthető az 1941-től védett, 1982 óta fokozottan védett barlang. A több, egymást harántoló tektonikus hasadék mentén triász fődolomitban létrejött barlang korróziós eredetű. 1899-ben történt első írott említése, de 1925-ben került az érdeklődés középpontjába, amikor őslénytani leleteket találtak benne a székesfehérvári turisták. A feltárások után kezdődött ásatások eredményeként kitöltéséből páratlan értékű csontmaradványok kerültek elő, amelyek a jurától egészen az alsó pliocénig terjedő időszakot képviselik. Közülük európai jelentőségűek az ősló, őszsiráf és őselefánt leletek, de az ásatáskor megtalálták a würm eljegesedéskor élt ember ékszereit és eszközeit is.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Vértes hegységben lévő Csákvári-barlang fokozottan védett barlang. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Fejér megyei, csákvári, 4521-1 barlangkataszteri számú és 23935 lelőhely-azonosítójú Csákvári-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Csákvári-barlang (Vértes hegység) fokozottan védett barlang.

Irodalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csákvári-barlang&oldid=23814865”