Boldizsár István (festő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Boldizsár István (Orosháza, 1897. július 29.Budapest, 1984. november 20.) magyar festő és grafikus. 1918-tól a második világháborúig kapcsolódtak tanulmányai és alkotói tevékenysége a nagybányai művésztelephez.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőfokú tanulmányokat a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott, mestere Réti István volt. 1918 nyarán jutott el a nagybányai művésztelepre a főiskola katonanövendékei számára rendezett nyári tanfolyamra[1] Az 1918-19-es forradalmak idején a Kecskeméti művésztelepen dolgozott Iványi-Grünwald Béla irányítása mellett. 1919 őszén Nagybányára ment, s ott is maradt, alkotásait Thorma János korrigálta, közben két telet (1920-1923 között) Münchenben töltött Nemes Marcell támogatásának köszönhetően. 1924-től Budapesten telepedett meg, de nyaranként továbbra is járt Nagybányára festeni. Közben a rézkarcolást is megtanulta Kubinyi Sándor magániskolájában. Ferenczy Valérral és Patkó Károllyal együtt ismertette meg a rézkarcolást a nagybányai művészekkel.

Mind a természetábrázolásban, mind a portréfestésben eredményesen alkotott. Egy ideig ingadozott a nagybányai derűsebb, gazdagabb színvilág és a budapesti szürkébb, barnább színvilág között, végül egész életművére vonatkozóan győzött a gazdag kolorit és az impresszionista stílusirányzat beépítése a nagybányai naturalista plein air stílusba. Kialakult az ő egyéni stílusa, a nagybányai tájak (főleg Felsőbánya) mellett alföldi és balatoni tájakat is festett, valamint megfestette kedves mestereinek, eszményképeinek arcképét, például Iványi-Grünwald Béla, Csók István, Zádor István, ismert személyiségek portréit is megfestette, köztük Horthy Istvánnét.

Első jelentős kiállítása Budapesten volt az Ernst Múzeumban. 1928-ban Rómában a magyar reprezentatív kiállításon szerepelt rézkarcaival, nagy sikere volt. 1931-ben elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság tájkép-díját, 1938-ban beválasztották a tagok közé. Közben nagybányai kollégáival erdélyi nagyvárosokban állította ki műveit, ismertségének növelése és megélhetése szempontjából fontosak voltak ezek. 1941-től 1949-ig alakrajzot tanított a budapesti Képzőművészeti Főiskolán.

Az alkotói munkát haláláig folytatta, 1960-ban a Csók István Galériában volt gyűjteményes kiállítása, 1979-ben szülővárosában, Orosházán állított ki, 1984-ben a pápai Helytörténeti Múzeumban rézkarcait mutatta be. Gyakran szerepelt tematikus csoportos kiállításokon. Posztumusz állították ki műveit 1996-ban a 100 éves Nagybánya c. kiállításon Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában. Számos művét őrzik közgyűjteményekben itthon és külföldön, köztük a budapesti Magyar Nemzeti Galéria; Damjanich János Múzeum, Szolnok; Déri Múzeum, Debrecen; Móra Ferenc Múzeum, Szeged, Neue Pinakotheka, München.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Boldizsár István sírja a Farkasréti temetőben

Boldizsár István 1977-ben szülővárosának 36 festményt ajándékozott, ebből jött létre 1979-ben az orosházi Városi Képtár,[2] amelynek második emeletén ma is megtekinthető Boldizsár István műveiből egy állandó kiállítás. Budapesten, 1997-ben, születésének centenáriumán a Boldizsár István Baráti Kör tagjai emléktáblát helyeztek el a festő Nagymező utcai műteremházának falán.

Csoportos kiállítások (válogatás)[3][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1918 nyarán a szabadságolt főiskolai katonanövendékek nagybányai kurzusán résztvevők névsora: Kubass Árpád (Szarajevó); Boldizsár István (Budapest); Lázár Oszkár, zászlós (Budapest); Révész Imre, hadnagy (Szombathely); Vidor Pál, hadnagy (Budapest); Kastaly István, főhadnagy (Budapest); Martinka József, főhadnagy (Budapest); Jóföldy Tibor, hadnagy (Budapest); Metzner Ernő, önkéntes káplán (Budapest). Adatok forrása: Murádin Jenő - Szűcs György: Nagybánya 100 éve. Miskolc-Nagybánya, 1996. 58. p.
  2. Városi Képtár (Orosháza)
  3. Kortárs magyar művészeti lexikon i.m. nyomán
  • Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest, Kulturtrade Kiadó, 1994. Boldizsár István lásd 134. p. ISBN 963-7826-35-1
  • Művészeti lexikon. 1. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1965. Boldizsár István lásd 263. p.
  • Kortárs magyar művészeti lexikon. 1. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 1999. Boldizsár István lásd 287-288. p. ISBN 963-8477-44-X

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]