Ugrás a tartalomhoz

Barnafejű halkapó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen FoBeBot (vitalap | szerkesztései) 2021. május 11., 23:30-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Halcyon (madárnem) átnevezése (WP:BÜ))
Barnafejű halkapó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szalakótaalakúak (Coraciiformes)
Család: Jégmadárfélék (Alcedinidae)
Alcsalád: Halcyoninae
Nem: Halcyon
Faj: H. albiventris
Tudományos név
Halcyon albiventris
(Scopoli, 1786)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barnafejű halkapó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barnafejű halkapó témájú médiaállományokat és Barnafejű halkapó témájú kategóriát.

A barnafejű halkapó (Halcyon albiventris) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Giovanni Antonio Scopoli olasz ornitológus írta le 1786-ban, az Alcedo nembe Alcedo albiventris néven.[3]

Alfajai

  • Halcyon albiventris albiventris (Scopoli, 1786)
  • Halcyon albiventris orientalis W. Peters, 1868
  • Halcyon albiventris prentissgrayi Bowen, 1930
  • Halcyon albiventris vociferans Clancey, 1952[2]

Előfordulása

Afrikában, Angola, Botswana, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Kongói Köztársaság, Gabon, Kenya, Malawi, Mozambik, Namíbia, Szomália, a Dél-afrikai Köztársaság, Szváziföld, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe területén honos.

A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki- és hegyi esőerdők, lombhullató erdők, szavannák, cserjések, folyók és patakok környékén, valamint szántóföldek, ültetvények, vidéki kertek és városi régiók. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

Testhossza 22 centiméter, hím testtömege 48–53 gramm, a tojóé 54–58 gramm.[3]

Kifejlett hím
és egy fiatal példány

Életmódja

Tápláléka halakból, rákokból, garnélákból és egyéb vízi állatokból áll, de megeszi a lepkéket, méheket, darazsakat, sáskákat és a hangyákat is.

Szaporodása

Fészekalja 4-5 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. február 6.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. február 6.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. február 6.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. február 6.)

Külső hivatkozás