Ugrás a tartalomhoz

Az édes élet

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az édes élet
(La dolce vita)
1960-as francia–olasz film

Marcello Mastroianni és Anita Ekberg
Marcello Mastroianni és Anita Ekberg
RendezőFederico Fellini
ProducerGiuseppe Amato
Angelo Rizzoli
Műfajdráma
ForgatókönyvíróFederico Fellini
Ennio Flaiano
Tullio Pinelli
Brunello Rondi
FőszerepbenMarcello Mastroianni
Anita Ekberg
ZeneNino Rota
OperatőrOtello Martelli
VágóLeo Cattozzo
JelmeztervezőPiero Gherardi
DíszlettervezőPiero Gherardi
Gyártás
GyártóRiama Film
Pathé Consortium Cinéma
Gray-Film
Ország Olaszország
 Franciaország
Nyelvolasz
francia
angol
Forgatási helyszín
Játékidő174 perc
Képarány2.35:1
Forgalmazás
ForgalmazóKoch-Lorber Films
BemutatóOlaszország 1960. február 4.
Franciaország 1960. május 11. (Cannes)
USA 1961. április 19.
Díj(ak)Oscar-díj
Arany Pálma
Korhatár12 II. kategória (F/2655/J)
Bevétel19 500 000 $ (Amerikai Egyesült Államok)
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Az édes élet témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az édes élet (eredeti cím: La dolce vita, ejtsd: lá dolcse vitá) 1960-ban bemutatott olasz-francia film Federico Fellini rendezésében, Marcello Mastroianni és Anita Ekberg főszereplésével. A film az 1960-as cannes-i fesztiválon elnyerte a fesztivál fődíját, az Arany Pálmát.

Az édes élet mérföldkő Fellini életműve alakulásában, egyúttal a modern európai filmművészetben is. Az, hogy a pápa és a polgári sajtó erőteljes társadalomkritikája miatt annak idején elítélte a filmet (még cenzúrát is emlegettek), ma már nem érdekes. Az, hogy Fellini rátalált a hagyományos történetmeséléshez képest egy lazább, epizódszerű építkezésre, és dramaturgiája fő eszköze nem a lineáris történetvezetés, hanem az epizódok egymáshoz harmonizálása, a komponálás lett, felszabadító erővel bírt sok más filmesre, a korszerű filmnyelvre magára is.

Az olasz paparazzo kifejezés Az édes élet egyik szereplője, egy Paparazzo nevű fotós megjelenése óta használatos a köznyelvben. A szereplőt Walter Santesso alakította. A paparazzi a szó többes száma.

Cselekmény

[szerkesztés]

Marcello valaha komoly írói ambíciókkal érkezett Rómába, ahol most egy bulvárlap munkatársa, a Via Venetóval jelképezett fényűző, hazug és cinikus társasági élet ismert figurája. S noha a hamis csillogású filmipar képviselőinek orgiáin, a letűnt arisztokrácia, az értékválságba került értelmiség, a szenzáció- és pénzhajhász tömegkommunikáció szánalmas vagy kegyetlen „szertartásain” egyaránt teljes erkölcsi és érzelmi kiüresedést tapasztal, végül mégis ennek a világnak adja el magát.

A film hét története bemutatja Marcello, a főhős környezetét. Marcello képtelen eldönteni, miképp, merre az életben. Vidékről került Rómába, korábban költő volt, aztán írónak készült, csak beszippantotta az újságírás. Élvezi az esték, éjszakák világát, a mulatozást, s bár pontosan tudja, hogy mit ér ez, nem tud, nem is akar kiszakadni belőle. Innen a spleenje, unottnak tűnő egykedvűsége.

A film nőalakjai: Marcello barátnője, Emma (Yvonne Furneaux), aki otthonról, gyermekekről álmodik és végtelenül unalmas. Sylvia (Anita Ekberg), a vérbő svéd színésznő, aki látszólag maga az életöröm, csak éppen veri a férje. Maddalena (Anouk Aimée), a dúsgazdag, unatkozó, léha nő, Marcello egyedül belé szerelmes.

A film legdrámaibb figurája a különlegesen intelligens Steiner (Alain Cuny), Marcello barátja, felettes énje, akinek súlyos önutálata, az okossága és a tehetsége iránti kétsége sodorja odáig, hogy nem viseli el sem a gazdagságát, sem a boldog családját: végez velük és önmagával is.

Szereposztás

[szerkesztés]
Szerep Színész[1] Magyar hangja
(1. szinkron, 1972)[2]
Marcello Rubini Marcello Mastroianni Latinovits Zoltán
Sylvia Anita Ekberg Váradi Hédi
Maddalena Anouk Aimée Földi Teri
Emma Yvonne Furneaux Almási Éva
Fanny Magali Noël Esztergályos Cecília
Steiner Alain Cuny Mensáros László
Marcello apja Annibale Ninchi Gáti József
Mario, paparazzo Walter Santesso Kern András
Riccardo, villatulajdonos Riccardo Garrone Koncz Gábor
Laura Laura Betti Halász Judit
Robert Lex Barker Bitskey Tibor

Díjak, jelölések

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Szereposztás az IMDb.com szerint
  2. Az édes élet (La dolce vita, 1960) 1. szinkron (1972). Pannónia Filmstúdió, megrendelő Magyar Televízió Rt., MTV1 az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)

További információk

[szerkesztés]