Ugrás a tartalomhoz

Albán Kommunista Párt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Pasztilla (vitalap | szerkesztései) végezte 2018. október 29., 08:37-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (Belső hivatkozás)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Albán Kommunista Párt
Adatok
Alapítva1941. november 8.
Feloszlatva1948
Ideológiakommunizmus
Az albán állampárt történelme
Albán Kommunista Párt 1941–1948
Albán Munkapárt 1948–1991
Albán Szocialista Párt 1991–

Az Albán Kommunista Párt (AKP) (albánul: Partia Komuniste e Shqipërisë, rövidítése PKSh) Albánia 1941-ben alakított marxista–leninista politikai tömörülése, amely 1944 után az ország egyetlen pártjaként vezette Albániát. 1948-ban neve Albán Munkapárt lett.

Története[szerkesztés]

Előzmények[szerkesztés]

Az 1939. évi olasz megszállás előtt Albániában nem működött egységes, szervezett kommunista mozgalom. A forradalmi eszmék első ízben az 1924-es júniusi forradalom külföldre emigrált vezetői körében kezdtek terjedni. Az 1920-as évek második felében az emigránsok kisebb kommunista sejteket hoztak létre a Szovjetunióban, Franciaországban és Ausztriában. A szovjetunióbeli kommunista csoport vezetője, Ali Kelmendi 1930-ban a Komintern megbízásából Albániába utazott, hogy megszervezze a kommunista mozgalmat. Az újszerű, radikális eszméknek csak a városokban tudott kevésszámú hívet szerezni, ahol közreműködésével megalakultak az első illegális kommunista csoportok (Tirana, Shkodra, Vlora, Elbasan). I. Zogu politikai rendőrsége azonban kemény kézzel szorította vissza a munkásmozgalmat, s 1936-ban Kelmendinek távoznia kellett hazájából.

A Komintern balkáni szekciója 1939-ben a jugoszláv kommunistákat bízta meg azzal, hogy segítsék az albán kommunisták szervezeti egységének megteremtését. Josip Broz Tito a Jugoszláv Kommunista Párt Koszovó–metohijai titkárát, Miladin Popovićot jelölte ki a feladat megszervezésére. Popović belefogott az albán kommunista párt szervezésébe, s 1941-től a szintén koszovói Dušan Mugošával karöltve keresték a pártszervezés útjait és lehetőségeit albán elvtársaikkal (Enver Hoxha, Koço Tashko, Koçi Xoxe, Pandi Kristo).

Pártalapítás és partizánmozgalom[szerkesztés]

Munkálkodásuk eredményeként 1941. november 8-án Tiranában gyűlt össze húsz albán kommunista vezető (százharminc kommunista képviseletében), és titkos tanácskozásukon kimondták az Albán Kommunista Párt (AKP) megalakítását. Az AKP Ideiglenes Központi Bizottságának elnöke a korçai kommunisták vezetője, az elkövetkezendő négy évtizedben Albánia teljhatalmú ura, Enver Hoxha lett. A párt az első években ideológiai és pártszervezési vonalon teljes egészében a jugoszláv kommunistákra hagyatkozott, s a Kominternben az AKP-t tulajdonképpen a Jugoszláv Kommunista Párt egyik szervezeteként kezelték.

Az AKP egyik első intézkedéseként az olasz megszállók és Mustafa Kruja kormánya elleni harcra hívta fel az albán népet, s 1942. szeptember 6-ai pezëi konferenciáján megalakult az antifasiszta harcot koordináló Nemzeti Felszabadítási Front, megkezdődött a helyi szintű, ún. felszabadítási tanácsok szervezése. A partizánhadsereg (neve 1943-tól Nemzeti Felszabadítási Hadsereg) ekkor még csak 2 ezer, 1943 nyarára azonban már 30 ezer tagot számlált. Nem csupán az olasz, majd 1943 szeptembere után a német megszállók, de a Nemzeti Frontba tömörült nacionalista, antikommunista partizánok ellen is küzdöttek.

Az AKP I. Kongresszusára 1943. március 17–22. között került sor Labinotban (labinoti konferenciák), amelyen megválasztották a központi bizottságot és a párt első főtitkárát, Enver Hoxhát.[1] Időközben megkezdődtek a tárgyalások a Nemzeti Front vezetőivel, s augusztus 2-án Mukajban asztalhoz ültek a két frakció képviselői. Az olasz megszállók elleni nemzeti összefogás terve azonban a Koszovó majdani hovatartozása feletti nézetkülönbség miatt kevéssel utóbb meghiúsult. A nacionalisták Nagy-Albánia megteremtését tűzték ki céljukul, míg a jugoszlávok patronálta kommunisták Jugoszláviához csatolását pártolták. A mukaji megállapodást ezután mindkét fél semmisnek tekintette, s különösen a szeptemberi német megszállást követően egymás ellen is nagy erőkkel harcoltak.

A Mussolini-rezsim összeomlásával 1943. szeptember 3-án az olaszok elhagyták Albániát (jó páran csatlakoztak a kommunista partizánokhoz, és megalakították az Antonio Gramsciról elnevezett zászlóaljat). Szeptember 8-án helyüket elfoglalták a hitleri náci megszállók, akik ellen a kommunista párt újult erővel folytatta a partizán-hadviselést, és 1944 januárjára Dél-Albánia egy részét már ellenőrzésük alatt tartották. Május 24–28. között tartotta meg az Albán Kommunista Párt përmeti kongresszusát, amelyen megválasztották a már felszabadult és felszabadítandó területek közigazgatását irányító Nemzeti Felszabadítási Főtanácsot. A tanács végrehajtó bizottságának elnöke az egyúttal a Nemzeti Felszabadítási Mozgalom parancsnokává is megtett Enver Hoxha lett. Ezzel az aktussal egy kézben összpontosult a párt, valamint az ország politikai és katonai irányítása. A përmeti konferenciát a későbbi párttörténetírás is dicsfénnyel ragyogta be, sőt, az 1944. május 24-ei dátum a kommunista albán címerben is helyet kapott.[2]

A konferenciát követően a kommunisták elsöprő erejű támadást intéztek a német megszállók és a kollaboránsok ellen, heves csaták folytak Gjirokastra, Korça, Elbasan, Berat és Vlora vidékén. Júliusra Tirana és Shkodra kivételével Albánia nagy része a kezükre került. 1944. október 20-a és 23-a között került sor a Përmetben megalakult nemzeti Felszabadítási Főtanács berati kongresszusára, amelyen Hoxhával az élén de iure is megalakult a népi demokratikus Albánia ideiglenes nemzeti kormánya. Az eseményen elfogadott nyilatkozat pontjai ígéretet tettek a felszabadulás utáni szabad és demokratikus választás megszervezésére.[3] Hamarosan folytatódott a harc, s húsz napig tartó, elkeseredett harcok árán november 17-én felszabadították Tiranát, november 29-én pedig Shkodra elfoglalásával egész Albánia felszabadult.

A hatalom konszolidációja[szerkesztés]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Pearson 2005 :239–240.; Jacques 2009 :420.; Vickers 2014 :142.
  2. ↑ Pollo & Puto 1981 :239.; Réti 2000 :84.; Pearson 2005 :348–349.
  3. ↑ Pollo & Puto 1981 :241.; Réti 2000 88–89.; Pearson 2005 :399–400.; Jacques 2009 :423–424.; Zavalani 2015 :271.

Források[szerkesztés]

  • ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
  • ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • ↑ Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
  • ↑ Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London;  New York: I.B. Tauris.  
  • ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671  
Ez a politikai párttal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Albán_Kommunista_Párt&oldid=20566779”