Štefan Moyzes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stefan Moyzes.jpg

Štefan Moyzes (magyarosan Moyzes István, néha Moyses; Vígvár, 1797. október 29.Barsszentkereszt, 1869. július 5.) besztercebányai római katolikus püspök, valóságos belső titkos tanácsos, pedagógus, a szlovák nemzeti mozgalom kiemelkedő alakja, a Matica slovenská első elnöke.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Még nem volt hétéves, amikor szülei meghaltak. Ezután rokona, Jelencsik András helybeli uradalmi tiszt neveltette. 1813-ban végezte Nagyszombatban gimnáziumi tanulmányait; ekkor az esztergomi főegyházmegye papjai közé lépett, és a bölcseletet ott bevégezve, a teológiára a pesti papnevelőbe küldték. 1819-től egy évig nevelő volt Lipthay Sándor fiainál Szécsénkén. 1820-ban az esztergomi presbitériumba lépett, ahol 1821 januárjában szentelték pappá. Segédlelkész volt Szentendrén, Bozókon, Tászáron, Tölgyesen és Pesten a Józsefvárosban és a Terézvárosban. 1828-ban bölcseleti doktorrá avatták Pesten. Itt ismerkedett meg Kollár János szlovák költővel.

Előbb káplánként dolgozott az esztergomi egyházmegyében, majd Horvátországban tevékenykedett. 1830 januárjában a Zágrábi akadémia professzora lett, a görög nyelvet tanította, egyszersmind 1837-től 1843-ig cenzor volt. 1847-ben nevezték ki a zágrábi káptalan kanonokjává és országgyűlési követté, ekkor megvált tanári állásától. Itt Ľudovít Štúr javaslatainak támogatója volt, melyben a szlovák nyelv használatát kérte az iskolákban és az istentiszteleteken. Visszatérve a zágrábi papnevelő rektora és a papi nyugdíjalap igazgatója lett. 1848-ban a báni tanács egyik osztályának elnöke és a szeminárium igazgatója volt; 1849 júliusától 1850. június 9-ig mint a horvátok bizalmasa Bécsben tartózkodott. 1850. augusztus 30-án nevezték ki a besztercebányai püspökség élére.

1851. február 18-án Rómában, május 25-én pedig Esztergomban történt felavatását követően július 23-án foglalta el püspöki székét. A város iskoláinak növelésére sok gondot fordított, leányiskolát is alapított és azt 4000 forinttal segélyezte. Több szlovák hazafival együtt a szlovák gimnáziumok megteremtésén fáradozott. 1851 végén megalapította a Cyrill a Method című szlovák lapot. Nemsokára tanítóképzőt nyitott, és elérte, hogy az ottani gimnáziumban szlovák legyen a tanítás nyelve. 1861. december 12-én a Ferenc József elé járuló küldöttség vezetőjeként átnyújtotta a szlovákok kérelmét és a szlovák nemzet memorandumát. 1863. augusztus 3-án a Matica slovenská elnöke lett. Az ő érdeme az is, hogy a Szentszék Szent Cirill és Metód ünnepét július 5-ére tette. Roskoványi Ágoston nyitrai püspök, amennyiben a két apostol működését a történelem Nyitra városával hozza összefüggésbe, Moyzes buzdítására 40 000 forintnyi egyházmegyei alapítványt tett Cirill és Metód nevére. Ugyanazon évben Turócszentmártonban mint megválasztott elnök vezette a Matica slovenská első közgyűlését, és a társaság tőkéjét 2200 forinttal növelte. 1863-ban titkos tanácsosi méltóságot kapott.

1864. július 5-én Cirill és Metód ünnepén szélütés érte és meghalt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sermage Josephi comitis in exequiis oratio funebris. Zagrabiae, 1833.
  • Susich Ladislai in exequiis sermo funebris. Zagrabiae, 1835.
  • Sermo pastoralis. Neosolii, 1851. (Németül és szlovákul. Zagrabiae, 1851.).
  • Reč ktorou druhé valné shromazdenie Matice Slovenskej otvoril. Bécs, 1864. (A Matica Slovenská második évi közgyűlését megnyitó beszéde).
  • Myšlienky o záhradníctve a ovocinárstve. Szakolcza, 1865. (Gondolatok a kertészet és gyümölcsészetről.).
  • Kázne. Rózsahegy, 1897. (Egyházi beszédek).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Štefan Moyzes témájú médiaállományokat.