Árfolyamrendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az árfolyamrendszer az a mód, amelyen egy ország saját fizetőeszközének viszonyait kialakítja más devizákhoz, illetve a devizapiachoz.

Az árfolyamrendszerek alapvetően három kategóriába sorolhatók:

A rugalmas árfolyamrendszerekben a piac határozza meg a hazai deviza árfolyamainak mozgását, a fix árfolyamrendszerekben azonban az árfolyamát valamely más devizához vagy devizákhoz kötik. A köztes típusok nagyon közel állhatnak akár a rugalmas, akár a rögzített rendszerhez. A rugalmas árfolyamrendszerekben is fenn szokták tartani a központi bankok számára a beavatkozás (devizapiaci intervenció) lehetőségét, az intervenciótól teljesen mentes rendszer hosszabb távon nagyon ritka.

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jeffrey A. Frankel közgazdász kategóriarendszere alapján a következő árfolyamrendszereket különböztethetjük meg:

Lebegő árfolyamrendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szabad lebegtetés
  • Menedzselt lebegtetés

Köztes rendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Árfolyamsáv
    • Bergsten-Williamson célsáv (fundamentális egyensúlyi árfolyam)
    • Krugman-ERM célsáv (rögzített nominális középparitás)
  • Csúszó leértékelés
    • Indexált
    • Előre bejelentett csúszás (spanyolul tablita)
  • Kosárhoz kötött
  • Igazítható

Rögzített árfolyamrendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Devizatanács
  • Dollarizáció (vagy euróizáció)
  • Monetáris unió

Szempontok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy adott gazdaság árfolyamrendszer-választását számos szempont határzhatja meg. Néhány fontos szempont:

  • Nyitott vagy zárt gazdaságról van szó
  • Mekkora a gazdaság mérete
  • Milyen a hazai termelés, illetve a gazdaság export és import viszonyainak szerkezet
  • Mennyire fejlett és kifinomult az adott valuta piaca
  • Milyen mértékben liberalizált (a külföldiek számára nyitott) a gazdaság nemzetközi pénz- és tőkeforgalma
  • Mekkora az infláció szintje a fő külpiaci partnerekhez viszonyítva

Az EMU[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Unió árfolyamrendszere monetáris unió, vagy valutaunió: az Európai Gazdasági és Monetáris Unió (European Monetary Union, EMU) keretein belül működő eurózóna.

Az ERM-2[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Unió (EU) eurózónán kívüli tagországainak az árfolyamrendszere az Európai Árfolyam Mechanizmus (European Exchange Rate Mechanism, ERM vagy jelenlegi formájában ERM-2). Ehhez azok az új EU-tagok csatlakoznak, amelyek még nem vezették be az eurót (kivéve három régi tag: Dánia, amely már 1999 óta tagja az ERM-2 rendszernek, illetve két ország, amelyek eddig nem kívánák bevezetni az eurót: az Egyesült Királyság és Svédország).

Az ERM-2 30% széles lebegési sávot jelent a tagdeviza számára egy középparitás körül, amelyet a csatlakozáskor állapítanak meg. Az ERM-2-höz olyan országok csatlakozhatnak, amelyek teljesítik az euró bevezetésének maastrichti kritériumait. Az euró bevezetése előtt legalább két évet kell eltölteni az ERM-2-ben „szélsőséges árfolyamingadozás nélkül”, ami nincs pontosan definiálva, de az EU és az Európai Központi Bank hivatalnokainak nyilatkozatai szerint azt jelenti, hogy nem következhet be a deviza jelentős leértékelődése, felértékelődés viszont lehetséges.

A magyar árfolyamrendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő szócikk: A forint árfolyamrendszere

Magyarországon 2008. február 26-ától a forint szabadon lebeg. Ez a korábbi sávos árfolyamrendszert váltotta fel.

Magyarország 2001-ben az ERM-2 árfolyamsávjával megegyező, a központi paritás körül felfelé és lefelé is 15 százalékos árfolyammozgást megengedő sávot vezetett be, abban a reményben, hogy néhány éven belül teljesíti az euró belépési kritériumait, csatlakozik az ERM-2-höz, majd az eurózónához. Az ezt követő években azonban megfordult a magyar euró konvergencia, a gazdasági mutatók romlása miatt az ország távol került az euró bevezetésétől. Ebben az új környezetben számos bírálat érte a forint árfolyamrendszerét, az utóbbi években a Nemzetközi Valutaalap többször is sürgette, hogy Magyarország térjen át a szabad lebegtetés árfolyamrendszerére és 2007 márciusában ugyanezt javasolták magyar közgazdászok is.[1]

Az árfolyamsáv alkalmazásának hátrányai Magyarországon már 2003-ban kitűntek: egy év alatt három árfolyamválság söpört végig a gazdaságon, miután a Magyar Nemzeti Bank és a kormány közös inflációs célkövető rendszerében kitűzött inflációs célok a megnövekedett államháztartási hiány inflációs hatásai miatt ellentétbe kerültek a sáv erős széle jelentette árfolyamkorláttal, és ez a feloldásra váró konfliktus jelentős spekulációt generált a forint pénzügyi piacain.

A 2002-ben hatalomra került, Medgyessy Péter vezette kormány a gyenge forint politikáját követte a magyar exportőrök védelmének jelszavával és ezért mereven elzárkózott az elől, hogy megszűnjék a forint erősödését gátló árfolyamkorlát. Miután azonban 2007 márciusában a kománypártok által politikai ellenfélnek tekintett Járai Zsigmondot Simor András váltotta a jegybankelnöki székben, a forint pénzügyi piacain spekuláció kezdődött arra, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a forint szabad lebegtetésére való áttérésről egyezhet meg az új jegybankelnökkel.

A szabad lebegtetésre való áttérésről szóló MNB-kormány döntést 2008. február 25-én jelentette be a jegybank, a sáv eltörléséről szóló korábbi spekulációk ellenére meglepve a pénzügyi piacokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]