„Oligocén” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Tagolása: egyértelműsítés: egri → egri (korszak) |
DBS (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: tataroz vagy építés alatt sablon kihelyezve Vizuális szerkesztés |
||
| 2. sor: | 2. sor: | ||
| idővonal = kainozoikum |
| idővonal = kainozoikum |
||
| idővonal állapot = zárt |
| idővonal állapot = zárt |
||
| ⚫ | |||
}} |
|||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
Átmeneti kornak tartják a trópusi eocén és a mai modern klímára már nagymértékben emlékeztető miocén között. Ebben az időszakban törtek elő a fűfélék és jelentek meg a füves puszták, szavannák, pampák az erdők rovására, és ebben az időszakban szorultak vissza a trópusi erdők az Egyenlítő környékére. |
|||
Az oligocén kezdetekor nagymértékű [[kihalási esemény|kihalás]] volt tapasztalható, melyet egy becsapódásnak tulajdonítanak valahol [[Szibéria|Szibériában]]. Az oligocén végén általános lehűlés történt, mely egészen a pleisztocén idején tapasztalt jégkorszakokig vezetett. |
|||
Az oligocén kezdetekor nagymértékű [[kihalási esemény|kihalás]] volt tapasztalható, melynek közvetlen következménye az európai fauna eltűnése és az ázsiai fauna ide történő beáramlása volt (kivéve a rágcsálókat és az erszényeseket). A korszak végét nem lehet konkrét időponthoz kötni, a miocén kezdetét egy általános lehűlés jelzi. |
|||
A neve a görög oligo (néhány) és cénó (új) szavakból ered, ami az emlősök új fajainak robbanásszerű elterjedésére utal. |
|||
== Tagolása == |
|||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
== Ősföldrajz == |
== Ősföldrajz == |
||
A kontinensek tovább haladtak mai pozícióik felé<ref>{{CitLib |aut=D. R. Prothero |tit=TERTIARY TO PRESENT {{!}} Oligocene |ann=2005-01-01 |isbn=978-0-12-369396-9 |url=https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/B0123693969000563 |pag=472–478 |accd=2021-11-07}}</ref>. |
|||
A kontinensek elhelyezkedése kezdte felvenni mai formáját. Az [[Antarktisz]] fokozatosan elszigetelődött, és ebben az időben jelent meg rajta az első állandó jégsapka. Ekkor kezdődött a [[Sziklás-hegység]] kialakulása, és ahogy [[Európa]] és [[Afrika]] közeledtek egymáshoz, úgy alakult ki az [[Alpok]] is. Észak-Amerika és Európa a kor elején végleg elvált egymástól, ahogy az Atlanti-óceán szélesedni kezdett. Az óceánok vize az áramlások változásai miatt viszont hűlni kezdett. |
|||
Az [[Antarktisz]] fokozatosan elszigetelődött, ahogy eltávolodott tőle [[Dél-Amerika]] is. [[Ausztrália (kontinens)|Ausztrália]] már a [[Jura (időszak)|jura]] kor óta leszakadóban volt róla, ám ez egy nagyon lassú folyamat volt. A pontos idejét nem tudjuk, hogy mikor alakult ki mélytengeri áramlás közöttük, de feltehetőleg az oligocén elején. Ugyancsak nem tudjuk pontosan, hogy a Dél-Amerikától elválasztó [[Drake-átjáró]] mikor nyílt ki teljesen<ref>{{Cite journal|title=Timing and Climatic Consequences of the Opening of Drake Passage|url=https://www.science.org/doi/10.1126/science.1120044|journal=Science|date=2006-04-21|pages=428–430|volume=312|issue=5772|doi=10.1126/science.1120044|first=Howie D.|last=Scher|author=Ellen E.}}</ref>, csak azt, hogy a korai oligocéntól már beindult a hideg víz körkörös áramlása. A folyamat nem volt végleges, a Drake-átjáró még többször bezárult ebben az időszakban (29-22 millió évvel ezelőtt)<ref>{{Cite journal|title=The tectonic history of Drake Passage and its possible impacts on global climate|url=https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0012821X09000065|journal=Earth and Planetary Science Letters|date=2009-03-30|issn=0012-821X|pages=197–211|volume=279|issue=3|doi=10.1016/j.epsl.2008.12.037|language=en|first=Yves|last=Lagabrielle|author=Yves|coauthors=Yannick}}</ref>. |
|||
Az óceáni kéreglemezek átrendeződése a [[Csendes-óceán]] északkeleti partjainál betetőződött. Ekkor alakult ki a [[Szent András-törésvonal]], valamint ekkor fejeződött be a vulkáni tevékenység az Egyesült Államok nyugati partvidékének déli részein. Az egész észak-amerikai kontinens az óramutató járásával megegyezően kissé elfordult. A [[Sziklás-hegység]] ekkor volt a legmagasabb. Új vulkánok kezdték meg működésüket, ezúttal a kontinens belsejében, le egészen [[Mexikó|Mexikóig]]<ref>{{CitLib |aut=D. R. Prothero |tit=TERTIARY TO PRESENT {{!}} Oligocene |ann=2005-01-01 |isbn=978-0-12-369396-9 |url=https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/B0123693969000563 |pag=472–478 |accd=2021-11-07}}</ref>. |
|||
31 és 26 millió évvel ezelőtt [[Etiópia]] és [[Jemen]] térségében is vulkáni tevékenység folyt, a [[Kelet-afrikai árok|Kelet-afrikai lemez]] mozgása következtében<ref>{{CitLib |aut=D. R. Prothero |tit=TERTIARY TO PRESENT {{!}} Oligocene |ann=2005-01-01 |isbn=978-0-12-369396-9 |url=https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/B0123693969000563 |pag=472–478 |accd=2021-11-07}}</ref>. Az [[Alpok]] rohamosan emelkedett fel, ahogy [[Afrika]] egyre jobban összeütközött Európával, elzárva a [[Tethys-óceán|Tethys-tenger]] maradványát a külvilágtól. A világtengerek szintje alacsonyabb volt, mint az eocénban, így nagy füves síkságok alakultak ki Észak-Amerikában és Európában is. Európa és Ázsia közül is eltűnt a víz, így a két kontinens összefüggő egészet alkotott. Valószínű, legalábbis a fauna hasonlóságából, hogy Eurázsia és Észak-Amerika közt is volt ekkor valamilyen kapcsolat<ref>{{CitLib |aut=Thomas Denk |aut2=Friðgeir Grímsson |aut3=Reinhard Zetter |tit=The Biogeographic History of Iceland – The North Atlantic Land Bridge Revisited |ann=2011 |ser=Topics in Geobiology |isbn=978-94-007-0372-8 |url=https://doi.org/10.1007/978-94-007-0372-8_12 |pag=647–668 |accd=2021-11-07}}</ref>. Az oligocén végére ismét megemelkedett a tengerszint, sok terület víz alá került ismét<ref>{{Cite journal|title=Environmental conditions during the late Oligocene transgression in the North Alpine Foreland Basin (Eferding Formation, Egerian) – A multidisciplinary approach|url=https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0031018221003126|journal=Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology|date=2021-10-15|issn=0031-0182|pages=110527|volume=580|doi=10.1016/j.palaeo.2021.110527|language=en|first=Thomas|last=Filek|author=Felix|coauthors=Iris}}</ref>. |
|||
A [[Himalája]] felemelkedése is zajlott ekkor, de nem egészen egyértelmű, hogyan. Egyes elméletek szerint egy különálló mikrokontinens ütközése történt az eocénban, [[India]] pedig csak a késő oligocénban érte el Ázsiát<ref>{{Cite journal|title=Greater India Basin hypothesis and a two-stage Cenozoic collision between India and Asia|url=https://www.pnas.org/content/109/20/7659|journal=Proceedings of the National Academy of Sciences|date=2012-05-15|issn=0027-8424|pmid=22547792|pages=7659–7664|volume=109|issue=20|doi=10.1073/pnas.1117262109|language=en|first=Douwe J. J. van|last=Hinsbergen|author=Peter C.|coauthors=Guillaume}}</ref>. Ekkor érte el a [[Tibet földrajza|Tibeti-fennsík]] mai magasságát<ref>{{Cite journal|title=High and dry in central Tibet during the Late Oligocene|url=https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0012821X06007886|journal=Earth and Planetary Science Letters|date=2007-01-30|issn=0012-821X|pages=389–401|volume=253|issue=3|doi=10.1016/j.epsl.2006.11.001|language=en|first=Peter G.|last=DeCelles|author=Jay|coauthors=Paul}}</ref>. |
|||
Ahogy a szubdukció megjelent Dél-Amerika partjainál, úgy emelkedett ki az [[Andok]] is<ref>{{CitLib |aut=Thomas T. Veblen |aut2=Kenneth R. Young |aut3=A. R. Orme |tit=The physical geography of South America |ass=Library Genesis |ann=2007 |isbn=978-0-19-531341-3 |url=http://archive.org/details/physicalgeograph00vebl |accd=2021-11-07}}</ref>. |
|||
== Klíma == |
|||
== |
== Flóra == |
||
A kor folyamán a klasszikus mérsékelt övi erdők megritkultak, helyüket trópusi és szubtrópusi növényzet vette át. Ugyanekkor a meleg éghajlat hatására megnőtt a füves puszták és sivatagok száma. A fűfélék általános előretörése amúgy is jellemző a korszakra. [[Észak-Amerika]] növényvilágára ekkortájt például a kesudió- és licsifélék, [[rózsafélék]], [[bükkfafélék]], [[fenyőfélék]], hüvelyes növények, sásfélék és páfrányfélék jellemzőek. |
A kor folyamán a klasszikus mérsékelt övi erdők megritkultak, helyüket trópusi és szubtrópusi növényzet vette át. Ugyanekkor a meleg éghajlat hatására megnőtt a füves puszták és sivatagok száma. A fűfélék általános előretörése amúgy is jellemző a korszakra. [[Észak-Amerika]] növényvilágára ekkortájt például a kesudió- és licsifélék, [[rózsafélék]], [[bükkfafélék]], [[fenyőfélék]], hüvelyes növények, sásfélék és páfrányfélék jellemzőek. |
||
== |
== Fauna == |
||
A kis emlősök közül a [[rágcsálók]] döntő áttörést hajtottak végre, a [[nyúlalakúak]] rendjének fajai pedig fejlődésnek indultak. A [[főemlősök]] időlegesen visszaszorultak, valószínűleg a fán lakó rágcsálók térnyerése miatt. Az ősragadozók közül még éltek a [[Creodonta]] rend képviselői, de a [[ragadozók]] modern rendjébe tartozó fajok hamar túlsúlyra jutottak a többi csoporttal szemben. |
A kis emlősök közül a [[rágcsálók]] döntő áttörést hajtottak végre, a [[nyúlalakúak]] rendjének fajai pedig fejlődésnek indultak. A [[főemlősök]] időlegesen visszaszorultak, valószínűleg a fán lakó rágcsálók térnyerése miatt. Az ősragadozók közül még éltek a [[Creodonta]] rend képviselői, de a [[ragadozók]] modern rendjébe tartozó fajok hamar túlsúlyra jutottak a többi csoporttal szemben. |
||
| 25. sor: | 46. sor: | ||
Az [[ormányosok]] viszonylag kicsik maradtak és nem is terjedtek el széles körben. Az oligocén többi növényevő emlőse nem tartozott egyik ismert nagy csoporthoz sem. Ilyen volt például az [[Embrithopoda]] rendbe tartozó ''[[Arsinoitherium]]'', egy nagytestű állat Egyiptomból, amelynek különös ismertetőjele a koponyáján elöl, egymás mellett elhelyezkedő nagyobb és kisebb, belül üreges és egymással kapcsolatban álló tülökpár volt. |
Az [[ormányosok]] viszonylag kicsik maradtak és nem is terjedtek el széles körben. Az oligocén többi növényevő emlőse nem tartozott egyik ismert nagy csoporthoz sem. Ilyen volt például az [[Embrithopoda]] rendbe tartozó ''[[Arsinoitherium]]'', egy nagytestű állat Egyiptomból, amelynek különös ismertetőjele a koponyáján elöl, egymás mellett elhelyezkedő nagyobb és kisebb, belül üreges és egymással kapcsolatban álló tülökpár volt. |
||
== |
== Az óceánok == |
||
| ⚫ | |||
== Természeti katasztrófák == |
|||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
== Fordítás == |
|||
| ⚫ | |||
{{Fordítás|en|Oligocene|oldid=1048716028}} |
|||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
<references responsive="" /> |
|||
{{jegyzetek}} |
|||
{{Geokronológia|fanerozoikum|kainozoikum}} |
{{Geokronológia|fanerozoikum|kainozoikum}} |
||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
{{Nemzetközi katalógusok}} |
||
A lap 2021. november 8., 00:02-kori változata
| Oligocén (33,9 – 23,03 millió évvel ezelőtt) | |||||
| Környezeti jellemzők (átlagos értékek az időegységen belül) | |||||
| Idővonal | |||||
A kainozoikum idő eseményei -65 — – -60 — – -55 — – -50 — – -45 — – -40 — – -35 — – -30 — – -25 — – -20 — – -15 — – -10 — – -5 — – 0 — ← 6 ← 7 ← 8 ← 9 ← 10 ← 11 5,332 – 3,600 Ma 7,246 – 5,332 Ma 11,608 – 7,246 Ma 13,82 – 11,608 Ma 15,97 – 13,82 Ma 20,43 – 15,97 Ma 23,03 – 20,43 Ma 28,4 ± 0,1 – 23,03 Ma 33,9 ± 0,1 – 28,4 ± 0,1 Ma 37,2 ± 0,1 – 33,9 ± 0,1 Ma 40,4 ± 0,2 – 37,2 ± 0,1 Ma 48,6 ± 0,2 – 40,4 ± 0,2 Ma 55,8 ± 0,2 – 48,6 ± 0,2 Ma 58,7 ± 0,2 – 55,8 ± 0,2 Ma ~61,1 – 58,7 ± 0,2 Ma ~65,5 ± 0,3 – ~61,1 Ma ← 1 ← 2 ← 3 ← 4 ← 5 Kainozoikum Mezozoikum NNegyedidőszak P.Pleisztocén Plio.Pliocén 1K-T esemény 2Paleocén-eocén hőmérsékleti maximum 3Az Antarktisz első állandó jégtakarója[1] 4Messinai sókrízis[2] 5Az észak-amerikai préri kiterjedése 6Piacenzai (3,600 – 2,588 Ma) 7Gelasi (2,588 – 1,806 Ma) 8Calabriai (1,806 – 0,781 Ma) 9Ioni (0,781 – 0,126 Ma) 10Felső (0,126 – 0,0117 Ma) 11Holocén (0,0117 Ma – ) A kainozoikum eseményeinek hozzávetőleges idővonala. A skálán az évmilliók láthatók. | |||||
 |
Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik. Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre! Legutóbbi módosítás: 2021. november 8. |
Az oligocén földtörténeti kor 33,9 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött az eocén kor után és 23,03 mya zárult a miocén kor előtt.[3] A földtörténeti harmadidőszak paleogén periódusának harmadik, utolsó kora.
Átmeneti kornak tartják a trópusi eocén és a mai modern klímára már nagymértékben emlékeztető miocén között. Ebben az időszakban törtek elő a fűfélék és jelentek meg a füves puszták, szavannák, pampák az erdők rovására, és ebben az időszakban szorultak vissza a trópusi erdők az Egyenlítő környékére.
Az oligocén kezdetekor nagymértékű kihalás volt tapasztalható, melynek közvetlen következménye az európai fauna eltűnése és az ázsiai fauna ide történő beáramlása volt (kivéve a rágcsálókat és az erszényeseket). A korszak végét nem lehet konkrét időponthoz kötni, a miocén kezdetét egy általános lehűlés jelzi.
Tagolása
A kort az alábbi két korszakra tagolják (a korábbitól a későbbi felé haladva):
Magyarországi felosztása:
Ősföldrajz
A kontinensek tovább haladtak mai pozícióik felé[4].
Az Antarktisz fokozatosan elszigetelődött, ahogy eltávolodott tőle Dél-Amerika is. Ausztrália már a jura kor óta leszakadóban volt róla, ám ez egy nagyon lassú folyamat volt. A pontos idejét nem tudjuk, hogy mikor alakult ki mélytengeri áramlás közöttük, de feltehetőleg az oligocén elején. Ugyancsak nem tudjuk pontosan, hogy a Dél-Amerikától elválasztó Drake-átjáró mikor nyílt ki teljesen[5], csak azt, hogy a korai oligocéntól már beindult a hideg víz körkörös áramlása. A folyamat nem volt végleges, a Drake-átjáró még többször bezárult ebben az időszakban (29-22 millió évvel ezelőtt)[6].
Az óceáni kéreglemezek átrendeződése a Csendes-óceán északkeleti partjainál betetőződött. Ekkor alakult ki a Szent András-törésvonal, valamint ekkor fejeződött be a vulkáni tevékenység az Egyesült Államok nyugati partvidékének déli részein. Az egész észak-amerikai kontinens az óramutató járásával megegyezően kissé elfordult. A Sziklás-hegység ekkor volt a legmagasabb. Új vulkánok kezdték meg működésüket, ezúttal a kontinens belsejében, le egészen Mexikóig[7].
31 és 26 millió évvel ezelőtt Etiópia és Jemen térségében is vulkáni tevékenység folyt, a Kelet-afrikai lemez mozgása következtében[8]. Az Alpok rohamosan emelkedett fel, ahogy Afrika egyre jobban összeütközött Európával, elzárva a Tethys-tenger maradványát a külvilágtól. A világtengerek szintje alacsonyabb volt, mint az eocénban, így nagy füves síkságok alakultak ki Észak-Amerikában és Európában is. Európa és Ázsia közül is eltűnt a víz, így a két kontinens összefüggő egészet alkotott. Valószínű, legalábbis a fauna hasonlóságából, hogy Eurázsia és Észak-Amerika közt is volt ekkor valamilyen kapcsolat[9]. Az oligocén végére ismét megemelkedett a tengerszint, sok terület víz alá került ismét[10].
A Himalája felemelkedése is zajlott ekkor, de nem egészen egyértelmű, hogyan. Egyes elméletek szerint egy különálló mikrokontinens ütközése történt az eocénban, India pedig csak a késő oligocénban érte el Ázsiát[11]. Ekkor érte el a Tibeti-fennsík mai magasságát[12].
Ahogy a szubdukció megjelent Dél-Amerika partjainál, úgy emelkedett ki az Andok is[13].
Klíma
Flóra
A kor folyamán a klasszikus mérsékelt övi erdők megritkultak, helyüket trópusi és szubtrópusi növényzet vette át. Ugyanekkor a meleg éghajlat hatására megnőtt a füves puszták és sivatagok száma. A fűfélék általános előretörése amúgy is jellemző a korszakra. Észak-Amerika növényvilágára ekkortájt például a kesudió- és licsifélék, rózsafélék, bükkfafélék, fenyőfélék, hüvelyes növények, sásfélék és páfrányfélék jellemzőek.
Fauna
A kis emlősök közül a rágcsálók döntő áttörést hajtottak végre, a nyúlalakúak rendjének fajai pedig fejlődésnek indultak. A főemlősök időlegesen visszaszorultak, valószínűleg a fán lakó rágcsálók térnyerése miatt. Az ősragadozók közül még éltek a Creodonta rend képviselői, de a ragadozók modern rendjébe tartozó fajok hamar túlsúlyra jutottak a többi csoporttal szemben.
A páratlanujjú patások rendje egyre gazdagabb lett. A lóféléket még csak kis formák képviselték, a tapírok és az orrszarvúk pedig különböző élőhelyekhez alkalmazkodtak. Az orrszarvúfélék családjának óriási termetű tagjai között a közép-ázsiai Indricotherium 8 méter hosszú lehetett. A főként Ázsiában és Észak-Amerikában elterjedt Brontotheriidae család tagjainak mérete jelentősen megnőtt, de mivel a hatalmas állatok rosszul alkalmazkodtak a növényevő életmódhoz, megdöbbentő gyorsasággal haltak ki az oligocén végén. Legismertebb nemük, a Brontotherium a mai orrszarvúhoz hasonló méretű volt, koponyáján pedig szarvszerű csontnyúlványt hordott. Az eocénban fejlődésnek indult Ancylopoda alrend meglehetősen furcsa páratlanujjú patásainak ismert képviselője, a Chalicotherium lábán pata helyett karmokat viselt, amelyekkel az ágakat fogta legelés közben.
A párosujjú patások egyre inkább a páratlanujjúak vetélytársaivá váltak. Ma már nem élő családjaik domináltak, mint például az Óvilágban elterjedt, a vízilovakhoz közel álló széndisznók, valamint a tevefélék kezdetleges családjának kicsiny, nyúl nagyságú, Európában nagyon gyakori formái, vagy az Entelodontidae család észak-amerikai és európai, varacskosdisznóra emlékeztető fajai.
Az ormányosok viszonylag kicsik maradtak és nem is terjedtek el széles körben. Az oligocén többi növényevő emlőse nem tartozott egyik ismert nagy csoporthoz sem. Ilyen volt például az Embrithopoda rendbe tartozó Arsinoitherium, egy nagytestű állat Egyiptomból, amelynek különös ismertetőjele a koponyáján elöl, egymás mellett elhelyezkedő nagyobb és kisebb, belül üreges és egymással kapcsolatban álló tülökpár volt.
Az óceánok
Természeti katasztrófák
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Oligocene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- ↑ Zachos, J.C., Kump, L.R. (2005). „Carbon cycle feedbacks and the initiation of Antarctic gaciation in the earliest Oligocene”. Global and Planetary Change 47 (1), 51–66. o. DOI:10.1016/j.gloplacha.2005.01.001.
- ↑ Krijgsman, W., Garcés, M.; Langereis, C.G.; Daams, R.; Van Dam, J.; Van Dr Meulen, A.J.; Agustí, J.; Cabrera, L. (1996). „A new chronology for the middle to late Miocene continental rcord in Spain”. Earth and Planetary Science Letters 142 (3–4), 367–380. o. DOI:10.1016/0012-821X(96)00109-4.
- ↑ International Stratigraphic Chart. International Commission on Stratigraphy, 2020. (Hozzáférés: 2020. július 12.)
- ↑ D. R. Prothero: TERTIARY TO PRESENT | Oligocene. 2005–01–01. 472–478. o. ISBN 978-0-12-369396-9 Hozzáférés: 2021. november 7.
- ↑ Scher, Howie D. (2006. április 21.). „Timing and Climatic Consequences of the Opening of Drake Passage”. Science 312 (5772), 428–430. o. DOI:10.1126/science.1120044.
- ↑ Lagabrielle, Yves, Yannick (2009. március 30.). „The tectonic history of Drake Passage and its possible impacts on global climate” (angol nyelven). Earth and Planetary Science Letters 279 (3), 197–211. o. DOI:10.1016/j.epsl.2008.12.037. ISSN 0012-821X.
- ↑ D. R. Prothero: TERTIARY TO PRESENT | Oligocene. 2005–01–01. 472–478. o. ISBN 978-0-12-369396-9 Hozzáférés: 2021. november 7.
- ↑ D. R. Prothero: TERTIARY TO PRESENT | Oligocene. 2005–01–01. 472–478. o. ISBN 978-0-12-369396-9 Hozzáférés: 2021. november 7.
- ↑ Thomas Denk – Friðgeir Grímsson – Reinhard Zetter: The Biogeographic History of Iceland – The North Atlantic Land Bridge Revisited. 2011. 647–668. o. = Topics in Geobiology, ISBN 978-94-007-0372-8 Hozzáférés: 2021. november 7.
- ↑ Filek, Thomas, Iris (2021. október 15.). „Environmental conditions during the late Oligocene transgression in the North Alpine Foreland Basin (Eferding Formation, Egerian) – A multidisciplinary approach” (angol nyelven). Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 580, 110527. o. DOI:10.1016/j.palaeo.2021.110527. ISSN 0031-0182.
- ↑ Hinsbergen, Douwe J. J. van, Guillaume (2012. május 15.). „Greater India Basin hypothesis and a two-stage Cenozoic collision between India and Asia” (angol nyelven). Proceedings of the National Academy of Sciences 109 (20), 7659–7664. o. DOI:10.1073/pnas.1117262109. ISSN 0027-8424. PMID 22547792.
- ↑ DeCelles, Peter G., Paul (2007. január 30.). „High and dry in central Tibet during the Late Oligocene” (angol nyelven). Earth and Planetary Science Letters 253 (3), 389–401. o. DOI:10.1016/j.epsl.2006.11.001. ISSN 0012-821X.
- ↑ Thomas T. Veblen – Kenneth R. Young – A. R. Orme: The physical geography of South America. Library Genesis. 2007. ISBN 978-0-19-531341-3 Hozzáférés: 2021. november 7.