Zöld pettyesasztrild

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Zöld pettyesasztrild
PyteliaNitidulaGronvold.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Díszpintyfélék (Estrildidae)
Alcsalád: Estrildinae
Nem: Mandingoa
Hartert, 1919
Faj: M. nitidula
Tudományos név
Mandingoa nitidula
(Hartlaub, 1865)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Zöld pettyesasztrild témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld pettyesasztrild témájú kategóriát.

A zöld pettyesasztrild (Mandingoa nitidula) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a díszpintyfélék (Estrildidae) családjába tartozó Mandingoa nem egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés]

Angola, Burundi, a Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Szudán, Elefántcsontpart, Egyenlítői-Guinea, Etiópia, Gabon, Ghána, Guinea, Kamerun, Kenya, a Kongói Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság, Libéria, Malawi, Mozambik, Nigéria, Ruanda, Sierra Leone, Szváziföld, Tanzánia, Togo, Uganda, Zambia és Zimbabwe területén honos.

Alfajai[szerkesztés]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 11 centiméter. Csőre és szeme fekete. Az arc, a kantár, az áll és a torok vörös. Háta és mellrésze zöldszínű, hasi része fekete alapon, fehér pöttyös. A tojó pettyezett testrészén mattabb a fekete szín. A fejen nincs piros szín.

Életmódja[szerkesztés]

Szereti a sűrű magas füvet, erdőszéleket és a víz közelségét. Magvakkal táplálkozk. Melyet főként a talajról gyűjtöget. Költési időben apró rovarokat is fogyaszt

Szaporodása[szerkesztés]

Fészke terjedelmes, mindenféle fészkelési anyagból. Belülről tollal és mohával bélelei. A tojó 4–6 tojást rak, amelyekből 12–13 múlva kelnek ki a fiókák. A fiatal madarak három hét múlva válnak röpképessé. Utána még éjszakára visszajárnak a fészekbe.

A madár tartása[szerkesztés]

Először a '30-as évek közepén jutott el Európába. A második világháború után 1989-ben jelent meg újra nyugati madárpiacokon, majd hazánkban is. A M. n. virginiae alfajt valószínűleg még sohasem importálták Európába, de a törzsalak is igen ritka. A beszoktatás alatt lévő madarak 24°C feletti hőmérsékletet igényelnek. Tenyésztéshez állandó 20°C feletti hőmérsékletre és 65%-os relatív páratartalomra van szüksége. Feltétlenül volierben tartsuk! Békés természetű faj, bártan tarthatjuk társas röpdében. Kedveli a sűrűn benövényesitett részeket ahová szívesen visszahúzódik. Szereti a talajon keresgélni táplálékát. Fürdési igénye számottevő! Tápláléka egzóta keverék amihez fűmagvakat is keverjünk. Szívesen fogyasztja a pitypangot, a tyúkhúrt és a csomós ebír félérett magját. Fiókaneveléskor légynyüvet, apró lisztkukacot, rovaros eleséget is adjunk. A sikeres költéshez elengedhetetlen a szabad partnerválasztás. A párokat nyugalmi idő alatt is együtt kell tartani. (Varga 2007)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]