Szerkesztő:ZorróAszter/próbalap/19

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szilícium alapú életformák lehetőségét az 1960-as években vetették fel. A lehetőséget az veti fel, hogy a szilícium a periódusos rendszerben a szén felett helyezkedik el, és kémiai tulajdonságai emiatt nagyon hasonló a szénéhez. Változatos vegyületek létrehozásásra képes. Még láncmolekulák létrehozására is. (Ld. például dimetil-polisziloxán)

A gondolatkísérletekben a szilícium alapú életformák anyagcseréjükben oldószerként víz helyett folyékony halmazállapotú nitrogént használnak, légzésük során nitrogéndioxint lélegeznek be, és ciángázt bocsájtanak ki.

Vagyis a Földinél jóval alacsonyabb hőmérsékleten létezhetnek, és valószínűleg rendkívül lassúak a földi szénalapú élőlényekhez képest.

A lehetséges rendszer nem került mélyebb kidolgozásra. Elsősorban azért, mert a kapcsolódó esetleges részkísérletek kívül esnek a kémiai kutatásokon, és viszonylag költségesek.

Inkább csak a tudományos fantasztikus irodalomban mozgatta meg a szerzők fantáziáját.

Irodalomː Kulin X-akták

A nők városa
(La città delle donne)
RendezőFederico Fellini
ProducerFranco Rossellini, Renzo Rossellini és Daniel Toscan du Plantier
Műfajdráma
ForgatókönyvíróFederico Fellini, Bernardino Zapponi és Brunello Rondi
FőszerepbenMarcello Mastroianni
ZeneLuis Enríquez Bacalov
OperatőrGiuseppe Rotunno
VágóRuggero Mastroianni
JelmeztervezőGabriella Pescucci
DíszlettervezőDante Ferretti
Gyártás
GyártóOpera Film Produzione
Gaumont
Ország Olaszország
 Franciaország
Nyelvolasz
magyar szinkron: Videvox Studió
Játékidő139 perc
Képarány1.85:1
Forgalmazás
ForgalmazóKoch-Lorber Films
BemutatóOlaszország 1980. március 28.
Franciaország 1980. május 19. (Cannes)
Magyarország 1982. március 25.
Díj(ak)Oscar-díj
Arany Pálma
További információk
Sablon • Wikidata • Segítség

A nők városa (La città delle donne) Federico Fellini 1980-ban bemutatott olasz-francia film filmje Marcello Mastroianni főszereplésével.

Fellini A nők városa álmai és rémálmai asszonyainak világát idézi fel talán egy vonaton elszundikáló régi ismerős, a Bikaborjak és az Édes élet idősödő Snàporazának az álmaiban tőle váraatlan, és talán csak a freudi álomfelfogással mentegethető, tőle egyébként szokatlan mértékű obszcenitással.

Szereplők[szerkesztés]

További magyar hangokː Báthory Orsolya, Benkő Márta, Bessenyei Emma, Bolba Tamás, Dallos Szilvia, Detre Annamária, Dudás Eszter, Eczl Margit, Fabó Györgyi, Gruiz Anikó, Hámori Eszter, Kassai Ilona, Kocsis Mariann, Málnai Zsuzsa, Mátrai Teri, Mihók Éva, Némedi Mari, Ősi Ildikó, Somogyvári Pál, Soós László, Szoó György, Tanai Bella, Urbán Andrea, Virághalmy Judit, Zágoni Zsolt, Zombori Ildikó

A történet[szerkesztés]

Snàporaz elbóbiskol a vonaton, és mikor felriad, egy szép, elegáns hölgy ül vele szemben. Reflex szerűen kezdene ki vele, de hölgy a következő állomásnál leszáll, így a férfi is leszáll utána, és követni kezdi a vidéki pusztaságon majd az erdőn keresztül. A nő eltűnik, és Snàporaz a falu szélén álló kis szállodában a feministák nemzetközi kongresszusába csöppen. A résztvevők egy ideig eltűrik a jelenlétét, de végül elüldözik. A szálló mindenese menti ki, de a kiérdemesült férfifaló elől is menekülnie kell, majd a környéket uraló „leszbikák” elől úgyszintén. Tőlük a falu impozáns villáját birtokló, macsó dr. Katzone menti meg, aki ostromlott vár uraként él közöttük.

Snàporaz hirtelen ráismer benne gimnáziumi iskolatársára, aki arról volt nevezetes, hogy csomót tudott kötni valamelyik testrészére.

A forgatási helyszínek[szerkesztés]

Érdekességek[szerkesztés]

A Meseautó című Kerekes Anna (Gombaszögi Ella), Szűcs vezérigazgató titkárnője félreértésből azt hiszi, hogy Kovács kisasszony a Főnök tízezredik szeretője.

Források[szerkesztés]



Dés Mihály
Életrajzi adatok
Született1950. február 11. 1950. február 11. (74 éves)
Budapest
Pályafutása
Aktív évek1984—
Dés Mihály weboldala
Dés Mihály IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
Sablon • Wikidata • Segítség

Dés Mihály (Budapest, 1950.)

Tanár, író, újságíró, szerkesztő, műfordító. Alkalmi színészként néhány nagysikerű filmben főszereplő. Írt irodalomkritikákat, és irodalmi újság kiadásában is részt vett.


Dés László testvére.

Volt kiadói lektor, kritikus, rendező kiadásban a Nemzeti Színházi Intézet

Neves spanyol és latin-amerikai írók, Julio Cortázar, Gabriel García Márquez, Jorge Luis Borges, Mario Vargas Llosa továbbá Guillermo Cabrera Infante, Juan Benet, Alejo Carpentier, Camilo José Cela és Virgilio Piñera fordítója.




1986-tól Barcelonában élt, ahol szerkesztője volt a Quimera című irodalmi folyóiratnak (1989-1992), a rendező kiegészítésében Book of Barcelona újság El Observador.

1990 és 1993 között a kelet-európai irodalmak professzora volt a Barcelonai Egyetemen. 

( 1995-2003). a fordítóprogram több antológiában, esszéit jelentek meg néhány kollektív kötetben.

Az 1994 -ben megalapította a Lateral című spanyol nyelvű kulturális magazint, amely 2006 januárjáig jelent meg.

2009-ben költözött vissza Budapestre. Ezt követően kezdte meg írói pályáját magyar nyelven. Első kötete, a Pesti Barokk 2013-ban jelent meg. Ugyanebben az évben írt egy darabot alapul, hogy a munka. 2014-ben jöttek napvilágra 77 pesti recept. Gasztronómiai anyaregény (Az új gasztronómiai anyám) , és Hacsak ugy nem ... (nem annyira), antológia alapvető zsidó vicceket.

2015-ben debütált standup komikusként a Spinoza Házban Nem vicc! című műsorával. Ugyanebben az évben írtam és egy színházi monológ alapuló könyvében 77 pesti recept. Gasztronómiai anyaregény.

2016-ban jelent meg az első darabja tervezett gyermekkönyv sorozatának Ancsa és Pancsa különös kalandjai címmel, amelynek főszereplője egy ötéves ikerpár.

Irodalomkritikusként, esszéíró és politikai kommentátor Dés közreműködött számos újság és magazin spanyol és latin-amerikai szokás, hogy ma is folytatódik a magyar folyóiratokban.


Próza[szerkesztés]

  • Pesti barokk – novellák, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2013; Libri, Budapest, 2015, ISBN 9789633105955
  • 77 pesti recept – Gasztronómiai anyaregény – memorias, Corvina Kiadó, Budapest, 2014 – illusztrálta: Dés Marci
  • Budapest, ha leszáll az est, Corvina Kiadó, Budapest, 2016, ISBN 9789631364002

Gyermekkönyvei[szerkesztés]

  • Ancsa és Pancsa a fürdőszoba fogságában, Kolibri Gyermekkönyvkiadó Kft., Budapest, 2016, ISBN 9786155541841
  • Ancsa és Pancsa meg a vadmalacok, Kolibri Gyermekkönyvkiadó Kft., Budapest, 2017, ISBN 9786155591518

Antológiák[szerkesztés]

  • Kötélen a Niagara felett: mai latin-amerikai drámák, Európa, Budapest, 1982
  • Minden vasárnap, Európa, Budapest, 1986
  • La noche insular. Antología de la poesía cubana, Lumen, Barcelona, 1993 – Válogatta, az előszót és az életrajzokat írta
  • Mar y montaña. Antología de cuentos catalanes contemporáneos (2001, Lateral Ediciones, Barcelona; También en catalán) – Válogatta és az előszót írta
  • Hacsak úgy nem... – Zsidó alapviccek Dés Mihály válogatásában, Corvina, Budapest, 2014

En volúmenes colectivos[szerkesztés]

  • Paisajes después del Muro (1999, Península, Barcelona) – con el ensayo “El largo viaje hacia Europa”
  • Roberto Bolaño: la escritura como tauromaquia – Celia Manzoni, editora (2002, Ediciones Corregidor, Buenos Aires) – con textos «Monsieur Pain», «Amuleto» y «Putas asesinas»
  • Escriptores i cultures – coord. por Marta Segarra y Àngels Carabí (2004, Pòrtic, Barcelona) – con el ensayo “Dones després de la batalla: cronistas femenines de situacions límit”
  • Els premis Nobel (2004, Institu d’Estudis Catalans, Barcelona) – con un ensayo sobre Imre Kertész
  • Jornadas homenaje Roberto Bolaño (2005, ICCI, Barcelona) – impulsor de las jornadas y autor de una entrevista a Bolaño, que se incluye en el volumen
  • Könyvesbolt körisfával (Homenaje a la librería Láng téka, 2014, Budapest) – con el texto “Pozsonyi úti irodánk”

Színház[szerkesztés]

  • 1971 – Passió, Egyetemi Színpad – színész
  • Regényes jelenetek 4 Déssel és 3 színésszel (Pesti barokk 4 Déssel és 3 színésszel, Zsuzsanna Besenyei – Escenas novelescas con 4 Dés y 3 actores (Pesti barokk, 2013, Átrium film-színház adaptációja). A Dések: Dés László (szaxofon, piano), Dés András (percusión), Dés Marci (imagen) és Dés Mihály (actor). A színészek: Molnár Piroska, Udvaros Dorottya és Varga Tamás
  • 2015 – Ez nem vicc!, Spinoza ház – standup komikus
  • 2015 – Anyám könnyű kosztot ígért – monológ, Spinoza ház, – író, színész
  • 2016 – Pesti barokk, Belvárosi Színház – szerző

Színész[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]


Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ A magyar szinkronban: Sante Grandfass illetve Sante Grantos


Hangyaboly
RendezőFábri Zoltán
ForgatókönyvíróIllés Endre, Fábri Zoltán (Kaffka Margit regényéből)
FőszerepbenTörőcsik Mari
ZeneJohann Sebastian Bach, Giovanni Palestrina, Roland de Lassus
OperatőrIllés György
VágóSzécsényi Ferencné
JelmeztervezőSchäffer Judit
DíszlettervezőRomvári József
Gyártás
GyártóMafilm 1. Játékfilmstúdió
Nyelvmagyar
Játékidő95 perc
Képarány1,66:1
Forgalmazás
Forgalmazómagyar Mokép (mozi)
Bemutatómagyar 1971. október 21.
Korhatármagyar Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott 16 év (Magyarország)
További információk
Sablon • Wikidata • Segítség

Hangyaboly Fábri Zoltán 1971-ben bemutatott játékfilmje Kaffka Margit azonos című regényéből.

A történet egy leányneveléssel foglalkozó apácák kolostorában játszódik valamikor a XIX.-XX. század fordulója körül. A kolostor idős főnökasszonya haldoklik, az apácák pedig már az új vezető megválasztása körül szervezkednek. Összecsapnak a korszerűsítés, reformok és a hagyományok megőrzésének képviselői, amik generációs választóvonalak mentén is kettéosztja a közösséget. Az egyre nemtelenebb eszközökkel folytatott küzdelem végül tragédiába torkollik.

Kaffka Margitot sok olyan vád érte, hogy regénye egyházellenes, de legalábbis támadja a szerzetesség intézményét. Illetve hálátlansággal egykori alma materével szemben. Bár az írónő 1886-tól az Szatmári Irgalmas Nővérek iskolájában tanult Szatmárnémetiben, de a regényben és a filmen megjelenő szerzetesrend konkrétan nem azonosítható egyetlen apácarenddel sem. (Például hogy ugyan van néhány fiókintézménye országszerte, de csak gimnáziumi oktatással foglalkozik, stb., a filmben továbbá a meggyőző, de valójában fiktív viselet is, amely nyilván a jelmeztervező, Schäffer Judit tehetségét dicséri.) Így elfogadható az a magyarázat is, hogy a kolostor csupán egy zárt, hierarchikus és szigorú mikrotársadalom helyszíne, ahol az író alkalmat nyerhet a jellemek, a közösség dinamikájának zavartalan ábrázolására. Az egyházi vonatkozások így másodlagosak vagy lényegtelenek lennének.

A felvételek a majki kolortorban készültek.

Szereplők[szerkesztés]

További szereplők:

Győry Franciska, Báró Anna, Sándor Iza, Bod Teréz, Kaszab Anna, Hajnóczi Livia, Győri Ilona, Hangai Márta, Iványi Nándorné, Újváry Árpádné, Gonda Maca, Révész Maca, Szakács Rózsa, Muszte Anna, Sir Kati, Mélykúti Ilona, Papadimitriu Athina, Falvay Cseperke, Szécsényi Anikó, Cserhalmi Erzsébet, Pataki Ágnes, Kocsis Zsuzsa, Tamás Krisztina, Szilágyi Maya, Dudás Mária, Széll Dezső, Györffy László, Szemere Sándor

valamint a Kaffka Margit Gimnázium leánynövendékei

A történet[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]


Egy év kilenc napja
(Девять дней одного года (Devjat dnej odnogo goda))
RendezőMihail Romm
ForgatókönyvíróMihail Romm, Danyiil Hrabrovickij
FőszerepbenAlekszej Batalov
ZeneDzson Ter-Tatevoszjan
OperatőrGerman Lavrov
VágóJeva Ladizsenszkaja
JelmeztervezőV. Kiszeljova
DíszlettervezőGeorgij Kolganov
Gyártás
GyártóOdessza Filmstúdió, Szovjetunió
Nyelvorosz, magyar szinkron
Játékidő111 perc
Képarány1,33:1
Forgalmazás
Forgalmazómagyar Mokép majd Örökmozgó
Bemutatószovjet Szovjetunió, 1962. március 5.,magyar Magyarország: 1962. augusztus 16., MTV 1962. november 6.
Korhatármagyar Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott 12 év (Magyarország)
További információk
Sablon • Wikidata • Segítség

Egy év kilenc napja ((Девять[1] дней одного года – Devjat dnej odnogo goda)[2] Mihail Romm 1962-ben bemutatott fekete-fehér filmdrámája.

A film Romm szándéka szerint a modern fizika művelőinek, tágabb értelemben a tudósok felelősségéről, a tudomány hatásairól magánéletükre, illetve egymás közötti kapcsolataikról, azokra gyakorolt különféle hatásairól szól.

A modern fizika és a tudományok fejlődésének kérdése ebben az időszakban szélesebb közönség témája volt nyugaton és keleten egyaránt. A szovjetunióban ekkor lángolt fel épp ennek kapcsán az un „Fizika és költészet” («Физики» и «лирики») vita a műszaki-tudományos és humán értelmiség között.

A kétségtelenül erősen technicista jellegű a történet, mégis számtalan érdekességet tartogat a fizikában, technikában kevésbé járatos nézők számára is. És érdekes fényt vetnek rá a későbbi sőt mai események, akár Andrej Szaharov vagy a csernobili katasztrófa története, vagy akár az a puszta tény, hogy a filmbeli kutatás végső célja, a fúziós reaktor még a XXI. századra sem valósult meg.

A film tudományos tanácsadója a Nobel-díjas szovjet fizikus, Igor Tamm volt, aki ekkoriban munkatársaival éppen hasonló feladatok megoldásával foglakozott (Tokamak).

Romm igyekezett megtalálni a megfelelő egyensúlyt a magánéleti történet és annak háttérben bemutatott fizikai, filozófiai fejtegetések között.

Érdekes, hogy Rommtól elfogadták az erősen vulgármarxista fejtegetéseket is minden korrekció nélkül. Vagy például hogy egy ilyen helyen dolgozó vezető szakembertől eltűrtek egy, a háborúk és a technikai fejlődés kapcsolatát hangsúlyozó fejtegetést.

Mindezekkel az Egy év kilenc napja előképének tekinthető olyan későbbi, nagysikerű filmeknek, mint Zanussi Illuminációja (1973) vagy Tarkovszkij filozófikus Sztalkere (1979).

Szereplők[szerkesztés]

  • Dmitrij Alekszejevics Guszev atomfizikus – Alekszej Batalov (Kálmán György)
  • Ilja Kulikov elméleti fizikus – Innokentij Szmoktunovszkij (Kállai Ferenc)
  • Jelena Mihajlovna (Ljolja), Guszev felesége – Tatyjana Lavrova (Domján Edit)
  • Konsztantyin Ivanovics Szincov professzor – Nyikolaj Plotnyikov (Csákányi László)
  • Pavel Demjanovics Butov, az Intézet igazgatója – Szergej Blinnyikov (Egri István)
  • Nyikolaj Ivanovics, fizikus – Jevgenyij Jevsztignyejev
  • Valerij Ivanovics, fizikus – Mihail Kozakov
  • Fiatal fizikus, esküvői vendég – Valentyin Nyikulin
  • Fizikus, esküvői vendég – Pavel Springfeld (Ujlaki László)
  • Fizikus, esküvői vendég – Alekszandr Pelevin
  • Pokrovszkij biofizikus professzor – Jevgenyij Tyetyerin
  • Guszev apja – Nyikolaj Szergejev
  • Marija Tyihonovna, Szincov felesége – Ada Vojcik
  • Tatyjana Abramovna orvos az Intézet egészségügyi részlegéből – Valentyina Beljajeva
  • Nyura, Guszev fiatalabbik húga – Ljusjena Ovcsinnyikova (Horváth Teri)
  • Nyura férje – Jurij Kirejev
  • Fizikus – Borisz Jasin
  • Fizikus – Igor Dobroljubov
  • Magas, szakállas fizikus – Andrej Szmirnov
  • Guszev idősebb húga – Anna Pavlova
  • Fizikus – Rezo Eszadze
  • Mitya, a donor – Georgij Epifancev
  • KGB tiszt – Lev Durov
  • Fizikus – Nagyezsda Batürjeva
  • Fizikus – Valentyina Ananyina
  • Fizikus, esküvői vendég – Ilja Rutberg
  • Vaszilij, fizikus – Nyikolaj Grabbe
  • Esküvői vendég – Zoja Vaszilkova (Zoja Csekulajevaként szerepel a címfeliratokban)
  • Fjodorov, fizikus – Igor Jasulovics
  • Fiatal fizikus – Valerij Babjatyinszkij
  • Diáklány – Anna Gyemidova
  • Fiatal tudós – Konstantyin Kudjakov
  • Vendég Guszev lakásán – Pavel Vinnyik
  • Fizikus – Vlagyimir Lippart
  • Férfi az ebédlőben – Bruno Ljaus
  • Vendég az esküvőn – German Poloszkov
  • Repülőtéri munkatárs – Oleg Moksancev
  • Pincér – Pjotr Szavin
  • Vendég egy esküvőn – Georgij Harabadze
  • Narrátor – Zinovij Gerdt (hangja) (Ráday Imre)

További magyar hangok: Avar István, Báró Anna, Holl István, Horváth Jenő, Kaló Flórián, Láng József, Misoga László, Náray Teri, Simor Erzsi, Surányi Imre

A történet[szerkesztés]

Dmitrij Guszev atomfizikus egy Novoszibirszk melletti kutatóintézetben dolgozik professzora, Szincov irányítása alatt. A szabályozott fúzió létrehozásán, távolabbi célként a fúziós reaktor megalkotásán dolgoznak. Egy nap kísérlet közben türelmetlenségükben felelőtlen lépésre szánják el magukat, aminek következtében a professzor hatalmas sugárdózist kap, de Guszev is csaknem halálosat.

Guszevet Moszkvába küldik gyógykezelésre. Moszkvai menyasszonyával már évek óta külön élnek. Jelena (Ljolja) végleg szakítani akar és férjhezmenni barátjához, a szintén fizikus Iljához.

Ám Dmitrij balesete miatt elhalasztódik a tisztázó megbeszélést, amire csak két hónappal később kerítenek sort, amikor végre kiengedik a kórházból. De valahogy mégsem sikerül a tárgyra térniük. Guszev elengedné Jelenát, mivel élete célja, hogy a professzorával megkezdett munkát befejezze. És egyébként sem venné feleségül a nőt. Nem tudni, hibázik-e, vagy lelke mélyén mégis meg akarja tartani Jelenát, de kiböki, hogy egyetemista korában már érte jelentős sugárterhelés, így a további munkája valójában jóval kockázatosabb, mint azt környezete, munkatársai sejtenék. Ennek ellenére ő folytatni akarja a kutatást.

Jelena úgy érzi, a férfi még mindig szereti, és szüksége is van őrá, inkább mint bármikor, így Dmitrijjel marad és Iljával szakít.

Házasságuk azonban unalmas, Dmitrij csak a munkájának él.

Különösen mivel a kísérletek hónapokon keresztül eredménytelenül folynak, s amikor váratlanul beüt a siker, Guszev megint a berendezés közelében tartózkodik, és ismét erős sugárzás éri. Ezt azonban eltitkolja.

A további kísérletek azonban nem hoznak további eredményeket, Guszev állapota pedig tovább romlik. Otthon van betegállományban, és Jelena hozza a munkatársai által kozmetikázott híreket az intézetből.

Guszev Jelenával meglátogatja apját és húgait szülőfalujukban. Erőt nyer élete folytatásához. És Moszkvába utazik, hogy csontvelőátültetéssel megpróbálja az életét megmenteni, vagy legalábbis meghosszabbítani. További erőt merít donorjával, a végzős orvosegyetemista, hozzá hasonlóan megszállott Mityával folytatott beszélgetésből és Ilja, valamint felesége látogatásából a műtét előtti estén. Az idegesen és aggódón várakozó Jelenának és Iljának kedves, rajzos üzenetet küld biztatásul.

A forgatási helyszínek[szerkesztés]

A filmben szereplő, Novoszibirszkhez közeli kisváros, amely otthont az a kutatóintézetnek és az ott dolgozó tudósoknak, valójában Dubna és az ott működő Egyesített Atomkutató Intézet. Az éttermi jelenetet valóban a moszkvai Tverszkaja téren álló híres, külföldieket vonzó grúz étteremben, az Aragvi Étteremben forgatták (Guszev is név szerint említi vicces üzenetében a film végén). A moszvai kórház a Lomonoszov Egyetemhez tartozó egyetemi kórház. Oszlopsorán keresztül rálátni az egyetem híres főépületére. A film elején egy rövid jelenet játszódik a moszkvai repülőtéren. Később rövid jelenetekben látható a GUM áruház kirakata és a nemzetközi telefonközpont várója is.

Érdekességek[szerkesztés]

  • Az első halálos kimenetelű sugárfertőzés Los Alamosban történt, amikor az egyik tudós írósztalán egy urániumhenger felborult, és a másik henger közelébe gurult, mielőtt utánakaphattak volna. Akkor hasonló helyszínrajzzal és számításokkal becsülték meg, hogy az íróasztalnál ülő tudós halálos dózist kapott, a többi jelenlévő viszont kisebbet.
  • Utólag felvethető az a kérdés, hogy vajon Guszev vagy Kulikov Tamm (esetleg Oleg Lavrentyijev) illetve Szaharov, bár ez a kérdés nyilvánvalóan még nem lehet benne Romm eredeti alkotásában.
  • A film látványosan cáfolja azt a vélekedést, miszerint a szovjet propaganda csak nyugaton hangoztatott atomfegyver ellenes szólamokat, míg odahaza ezeket a hangokat elfojtotta.

Díj[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ A címfeliratokban arab számmal írva 9, de így az orosz nyelvű irodalomban is ritkán szerepel
  2. ↑ A film munkacíme „365 nap” (365 ден) volt.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:ZorróAszter/próbalap/19&oldid=23780044”