Alejo Carpentier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alejo Carpentier
Alejocarpentier.jpg
Élete
Született 1904. december 26.
Havanna
Elhunyt 1980. április 24. (75 évesen)
Párizs
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alejo Carpentier témájú médiaállományokat.

Alejo Carpentier (Havanna, 1904. december 26.Párizs, 1980. április 24.) francia apa és orosz anya házasságából született kubai író.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg zenét és építészetet tanult, de 1921-ben félbehagyta tanulmányait és újságírással kezdett foglalkozni.

1927-ben a diktátorellenes nyilatkozat aláírása miatt rövid időre börtönbe került. Egy évvel később a kubai Machado-diktatúra elől Párizsba utazott, és több, mint tíz évig ott is élt. Egy hanglemezvállalatnál kezdett dolgozni, majd szürrealista lapoknak dolgozott és folyóiratokat szerkesztett.

1933-ban Madridban kiadta első regényét, a kubai néger szokásokat tükröző, lukumi nyelvű címet viselő Ecue-Yamba-O - t, ami annyit jelent: Dicsértessék az Isten.

1939-től 1945-ig újra Kubában, majd a forradalom győzelméig Venezuelában élt. Hazatérése után Havannában egyetemi tanár, a Kubai Író- és Képzőművész Szövetség alelnöke, és a Kubai Országos könyvkiadó igazgatója lett. 1949-ben jelent meg az El reino de este mundo (Földi királyság) című regénye, mely a 18. század végi Haitin játszódik, a rabszolgalázadásokkal terhes időszakban.

1959-ben Los pasos perdidos (Elveszett nyomok) című regénye lát napvilágot, melynek főhőse egy zenetörténész, akit ősi hangszerek felkutatására primitív törzsek közé küldenek, s a fizikai távolodása saját világától időutazást eredményez: középkor, majd a kőkorszak kultúrfokán élő emberek közé kerül az őserdőben.

1962 - El siglo de las luces (A fény százada) című regénye Victor Hugues történelmi személye köré fonódik, és a francia forradalomnak a karibi szigetvilág társadalmára gyakorolt végzetes hatásával foglalkozik.

Carpentier irodalmát rendkívüli műveltség, bűvös atmoszféra-teremtő képesség hatja át.

További művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1944 - Viaje a le semilla (A dolgok kezdete - elbeszélés)
  • 1956 - El acoso (Embervadászat - kisregény)
  • 1974 - El recurso del método (Rendszerek és módszerek - regény)
  • 1974 - Concierto barocco (Barokk zene - kisregény)
  • 1978 - La consagración de la primavera (Tavaszi áldozat - regény)
  • 1978 - El arpa y la sombra (A hárfa és az árnyék - kisregény)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20. század külföldi írói - Gondolat, Budapest, 1968.