Fónay Márta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fónay Márta
Született 1914. szeptember 24.[1][2]
Vác
Elhunyt 1994. november 22. (80 évesen)[3][1][2]
Budapest[4]
Beceneve Lambi
Állampolgársága magyar
Házastársa Kanyó László
(h. 1942–?)[5]
Foglalkozása
Iskolái Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1935)
Kitüntetései
Színészi pályafutása
Aktív évek 19351994

A Wikimédia Commons tartalmaz Fónay Márta témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fónay Márta (Vác, 1914. szeptember 24.Budapest, 1994. november 22.) Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes művész.

Élete[szerkesztés]

Vácott nevelkedett, két lány- és egy fiútestvérével együtt. Édesapja kertész volt, saját kis gyümölcsfaiskolával rendelkezett, munkájából, jövedelméből polgári környezetet biztosított gyermekei részére.

Kereskedelmi iskolában tanult, majd tizenöt évesen egy apróhirdetésre jelentkezett és felvételt nyert a „Rádióélet” című újság szerkesztőségébe, a fővárosba. Az iroda akkoriban a Rákóczi úton, a Színművészeti Akadémiával szemben helyezkedett el. Szerette munkáját, a szobája ablakából mégis gyakran látta a színészhallgatók jövés-menését az Akadémiáról. Egy napon jelentkezett a Színiakadémián, Ódry Árpádnál. Sikeres felvételi vizsgát követően felvették a Színiakadémia filmszínészi tanszékére. Végül mégis a színésztagozaton szerzett diplomát, 1935-ben.

Szakmai pályája, megszakítással, több mint negyven éven keresztül tartott, a közönség ma is szereti a nagymamás alkatú, falusi háziasszony habitusú kitűnő művésznőt, aki sikert sikerre halmozott, mind a színházban, mind filmekben, tévéfilmekben.

A hetvenes évektől főleg a Mafilm és a Magyar Televízió foglalkoztatta. Szerepeinek, megbízásainak száma egyre csökkent. 1975-ben nyugdíjba ment és teljesen visszavonult a rivaldafényből, családja körében élt. Lassan elfelejtődött, kikerült az érdeklődés középpontjából. Sorsát elfogadta, ugyanakkor finoman lázadozott is a méltánytalan elfeledés ellen.

Kisebb fellépéseket vállalt tévéműsorokban, epizódszerepeket kapott a filmgyárban is. Éveken át rendszeres szereplője volt az Antal Imre vezette Szeszélyes évszakoknak, ezen kívül show-műsorok, szilveszteri kabarék és a rádió kabarészínház gyakori résztvevője volt.

Az öregkori nagy szerepek elkerülték, ami vélhetőleg a színjátszás akkori túlpolitizáltságának is betudható.

Nyolcvanadik születésnapja után két hónappal hunyt el.

Budán, egy Csalogány utcai házban élt.[6]

Pályája[szerkesztés]

A Magyar Királyi Országos Színiakadémia elvégzése után, 1935-ben a Magyar Színházhoz szerződött, majd játszott Nagyváradon, Pécsett, Debrecenben, Kassán és Szegeden. 1945-től a Művész, 1948-tól az Ifjúsági Színház tagja volt. 1950-től a Nemzeti Színházban játszott, 1964–1975 között pedig a Fővárosi Operettszínház művésznője.

Tudatosan formálta szerepeit, testi-lelki adottságait kihasználva elsősorban komikus szerepeket játszott, kiváló, igen népszerű figurái máig emlékezetesek.

Színházi szerepek[szerkesztés]

Filmjei[szerkesztés]

Játékfilmek[szerkesztés]

Tévéfilmek[szerkesztés]

  • A házasságok a földön köttetnek (1962)
  • Fájó kritika (1965)
  • Kristóf, a magánzó (1965)
  • Az asszony beleszól (1965)
  • Muzsikus Péter kalandjai (1966)
  • Kakukk Marci szerencséje (1966)
  • Nyaralók (1967)
  • A fekete város 1–7. (1971)
  • Az ajtó (1972) – anya
  • Az 1001. kilométer (1973)
  • Hungária Kávéház (1977)
  • A Zebegényiek (1978)
  • Gulliver az óriások országában (1980)
  • Fekete rózsa (1980)
  • A 78-as körzet (1982)
  • Bolondnagysága (1982)
  • Glória (1982)
  • Vízipók-csodapók (1982) rajzfilmsorozat – Kandics rák hangja
  • Fűszer és csemege (1987)
  • A védelemé a szó (1988)

Szinkronszerepei[szerkesztés]

Film[szerkesztés]

Hangjáték, rádió[szerkesztés]

  • Ibsen, Henrik: Peer Gynt (1936)
  • Madách Imre: Az ember tragédiája (1938)
  • Ilja Ehrenburg: Oroszlán a piacon (1948)
  • Anatole France: A 64-es (1949)
  • Katajev, Valentin: Egy nap az üdülőben (1949)
  • Szász Péter: Eggyel többen vagyunk (1949)
  • Erskine Caldwell: Embervadászat (1950)
  • Baktai Ferenc: Az üdvösség forrása (1952)
  • Kovács János: Heine - emlékezés a költőre (1956)
  • Sásdi Sándor: Az intéző úr (1959)
  • Antonov, Szergej: Aljonka (1962)
  • Kazakievics: Nappali fénynél (1962)
  • Tamási Áron: Énekes madár (1963)
  • Egner, Thorbjorn: Három rabló (1964)
  • Hegedűs Géza: A szépséges Meluzina (1973)
  • Tarbay Ede: Eső-lesők (1977)
  • Dennis Diderot: Mindenmindegy Jakab meg a gazdája (1981)
  • Josef és Carel Capek: Rovarok (1981)
  • Kolozsvári Grandpierre Emil: A törökfejes kopja (1982)
  • Vészi Endre: A lepecsételt lakás (1983)
  • Németh László: Irgalom (1987)
  • Sütő András: Pompás Gedeon élete, halála és feltámadása (1987)
  • G. Szabó Judit: Hajszál híján tündérkirálynő a nagymamám (1988)
  • Bulgakov: Színházi regény (1992)
  • Mészöly Miklós: Öregek, halottak (1992)
  • Hortácisz, Jeorjiosz: Nikolósz és Kaszándra (1993)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b BnF források (francia nyelven)
  3. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2016. július 17.)
  4. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 2.)
  5. Fónay Márta (magyar nyelven). Hangosfilm. (Hozzáférés: 2018. július 7.)
  6. András, Sereg: A Miskei-per: gyermekgyilkosság a Halászbástyánál (magyar nyelven). index.hu, 2021. február 11. (Hozzáférés: 2021. október 3.)
  7. Magyar Közlöny, 1974. november 20. (87. szám)

Források[szerkesztés]