„Ágner Lajos” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
17. sor: | 17. sor: | ||
== Élete és munkássága == |
== Élete és munkássága == |
||
A [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Budapesti Tudományegyetemen]] szerzett bölcsészdoktori diplomát magyar irodalomból és nyelvészetből, majd tanári oklevelet magyar és latin filológiából.[[1902]]–[[1903]]-ban az állami ösztöndíjjal a [[Humboldt Egyetem|Berlini Egyetemen]] foglalkozott a japán és kínai nyelvekkel. |
A [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Budapesti Tudományegyetemen]] szerzett bölcsészdoktori diplomát magyar irodalomból és nyelvészetből, majd tanári oklevelet magyar és latin filológiából. |
||
[[1901]] és [[1902]] között a szintén szécsényi születésű [[Velics Antal]]nál kezd japánul és kínaiul tanulni. [[1902]]–[[1903]]-ban az állami ösztöndíjjal a [[Humboldt Egyetem|Berlini Egyetemen]] foglalkozott a japán és kínai nyelvekkel. |
|||
[[1902]]-től négy éven keresztül a [[jászberény]]i főgimnázium tanára volt. Itt kötött barátságot kollégájával, [[Pintér Jenő]]vel, akivel majd 1911-ben közösen részt vesz a [[Magyar Irodalomtörténeti Társaság]] megalapításában. A Jászberényben töltött évei alatt alapította meg a ''Jászkürt'' című helyi újságot. |
|||
[[1907]]-ben [[Budapest]]re helyezik át, ahol az [[Óbudai Árpád Gimnázium]] tanára volt egészen 1938-ig, a nyugdíjba vonulásáig.{{refhely|Lévay 2002.|119. o.}} A gimnáziumi katedrát csak fél évre hagyta el: 1918 őszén az Országos Tanári Kongresszus kívánságára a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba rendelik, ahol a középiskolai ügyosztály személyi ügyeit intézi. 1919 tavaszától pedig tanári szolgálatra beosztott igazgatóként tevékenykedik tovább az Árpád Gimnáziumban.{{refhely|Lévay 2002.|120. o.}} |
|||
Pályájának fontos részét képezte tudományos munkássága. Pedagógiai munkássága mellett kiemelkedő az orientalisztikai, kínai és japán tárgyú publikációi, fordításai. Részt vett a Magyar Irodalom Történeti Társaság megalapításában, amelynek évtizedeken át választmányi tagja volt. Tagja volt a ''[[Révai nagy lexikona]]'' szerkesztőségi bizottságának is. |
Pályájának fontos részét képezte tudományos munkássága. Pedagógiai munkássága mellett kiemelkedő az orientalisztikai, kínai és japán tárgyú publikációi, fordításai. Részt vett a Magyar Irodalom Történeti Társaság megalapításában, amelynek évtizedeken át választmányi tagja volt. Tagja volt a ''[[Révai nagy lexikona]]'' szerkesztőségi bizottságának is. |
A lap 2021. június 12., 16:19-kori változata
Ágner Lajos | |
Született | Ágner Lajos Rudolf[1] 1878. február 16. Szécsény |
Elhunyt | 1949. április 30. (71 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | irodalomtörténész, orientalista |
Iskolái |
|
Halál oka | agyvérzés |
Sírhelye | Farkasréti temető (felszámolták)[2] |
Ágner Lajos aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ágner Lajos témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ágner Lajos, írói álnevein: Dolyáni Gyula, Kárpássy Alajos, Nippon Dzsin, R. E., Rimóczy Elek[3] (Szécsény, 1878. február 16. – Budapest, 1949. április 30.) magyar irodalomtörténész, orientalista, pedagógiai író.
Élete és munkássága
A Budapesti Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori diplomát magyar irodalomból és nyelvészetből, majd tanári oklevelet magyar és latin filológiából.
1901 és 1902 között a szintén szécsényi születésű Velics Antalnál kezd japánul és kínaiul tanulni. 1902–1903-ban az állami ösztöndíjjal a Berlini Egyetemen foglalkozott a japán és kínai nyelvekkel.
1902-től négy éven keresztül a jászberényi főgimnázium tanára volt. Itt kötött barátságot kollégájával, Pintér Jenővel, akivel majd 1911-ben közösen részt vesz a Magyar Irodalomtörténeti Társaság megalapításában. A Jászberényben töltött évei alatt alapította meg a Jászkürt című helyi újságot.
1907-ben Budapestre helyezik át, ahol az Óbudai Árpád Gimnázium tanára volt egészen 1938-ig, a nyugdíjba vonulásáig.[4] A gimnáziumi katedrát csak fél évre hagyta el: 1918 őszén az Országos Tanári Kongresszus kívánságára a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba rendelik, ahol a középiskolai ügyosztály személyi ügyeit intézi. 1919 tavaszától pedig tanári szolgálatra beosztott igazgatóként tevékenykedik tovább az Árpád Gimnáziumban.[5]
Pályájának fontos részét képezte tudományos munkássága. Pedagógiai munkássága mellett kiemelkedő az orientalisztikai, kínai és japán tárgyú publikációi, fordításai. Részt vett a Magyar Irodalom Történeti Társaság megalapításában, amelynek évtizedeken át választmányi tagja volt. Tagja volt a Révai nagy lexikona szerkesztőségi bizottságának is.
Tagságai
- Magyar Irodalomtörténeti Társaság
- Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület
- Magyar Paedagogiai Társaság
- Magyar Néprajzi Társaság
- Wa-Doku-Kai (japán-német) Társaság
- Orientalische Gesellschaft (München)[6]
Könyvei, tanulmányai
- Vachott Sándor élete és költészete. (Budapest, 1901.)
- Ferenczy Teréz emlékezete. (Balassagyarmat, 1903.)
- A japánság súlya és törekvése. (Jászberény, 1905.)
- Kölcsönös hatások a hazai nyelvek között. (Budapest, 1905.)
- Konfucius: Ta Hio (Nagy Tudomány). (Jászberény, 1906.)
- A kínai nevelés. (Jászberény, 1907.)
- A japáni szókincs európai elemei. (Keleti Szemle, 1909. Vol. X. 153–155. o.)
- Kína és Japán kultúrviszonyainak kérdéséhez. (Kultúra, Sopron, 1912.)
- Az új Kína és a köznevelés kérdése. (Magyar Pedagógia, 1915. vol. 15.: 361–364. o.)
- Japán művelődéspolitikai törekvései. (Magyar Pedagógia, 1915.)
- A kínai iskolák reformja. (Magyar Pedagógia, 1913.)
- Kínai diplomata javaslata a beteg Európa meggyógyítására. (Nemzet, 1925.)
- Száz kínai vers. (műfordítások, Budapest, 1937.)
- A legfőbb lényről és az erényről. (Lao-ce: Tao te King, műfordítás, Budapest, 1943.)
Jegyzetek
- ↑ FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. december 27.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
- ↑ Gulyás Pál: Magyar írói álnév lexikon. Budapest, 1978, Akadémiai Kiadó, 516. o.
- ↑ Lévay 2002. 119. o.
- ↑ Lévay 2002. 120. o.
- ↑ Lévay 2002. 126. o.
Források
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Lévay Zsolt: 100 év – 100 kép az Árpád Gimnázium történetéből. „Árpád Gimnázium” Alapítvány, Budapest, 2002.