„II. Napóleon francia császár” változatai közötti eltérés

	II. Napóleon francia császár
	Napoléon François Joseph Charles Bonaparte
	francia császári herceg; római király; pármai herceg (címz.); Reichstadt hercege
	II. Napóleon, Reichstadt hercege, osztrák egyenruhában; (Moritz Daffinger festménye)
Ragadványneve	„Sasfiók”
	Franciaország császára
	II. Napóleon
	Uralkodási ideje
	1814. június 22. – 1814. július 7.
Örököse	– (trónfosztás)
Elődje	I. Napóleon francia császár
	Életrajzi adatok
Uralkodóház	Bonaparte-ház
Született	1811. március 20.; Tuileriák palotája, Párizs
Elhunyt	1832. július 22. (21 évesen); Schönbrunni kastély, Bécs
Nyughelye	Invalidusok temploma, Párizs ; 1940. december 15. (Bécsből átszállítva)
Édesapja	I. (Bonaparte) Napóleon
Édesanyja	Mária Ludovika főhercegnő
Testvére(i)	Émilie Pellapra; Eugène de Beauharnais; Alexandre Colonna-Walewski; Jules Barthélemy-Saint-Hilaire; Charles Léon; Wilhelm von Montenuovo; Eugen Megerle von Mühlfeld;
Házastársa	nincs
	A Wikimédia Commons tartalmaz II. Napóleon francia császár témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2014. március 9., 20:20-kori változata

Ez a szócikk a franciák második császáráról szól. Hasonló címmel lásd még: Napóleon (egyértelműsítő lap).

Napoléon François Joseph Charles Bonaparte (Tuileriák palotája, Párizs, 1811. március 20. – Schönbrunni kastély, Bécs, 1832. július 22.); francia császári herceg, I. Napóleon francia császár egyetlen törvényes fia, I. Ferenc osztrák császár unokája. 1814-ig a Francia Császárság trónörököse, 1814-ben II. Napóleon néven rövid ideig a franciák második császára, 1815-től Reichstadt hercege, 1814–18-ig Párma címzetes hercege (principe di Parma). A szépirodalomban és a köznyelvben – Edmond Rostand drámájának címe nyomán – a „Sasfiók” melléknéven is ismert.

Élete

Származása

Őfelsége Napoléon François Joseph Charles Bonaparte, Róma királya, Franciaország császári hercege I. Napóleon császárnak és második feleségének, Mária Ludovika osztrák hercegnő (Mária Lujza császárnénak) egyetlen közös gyermeke volt. Születésekor nyerte el a római királyi címet, amit atyja kreált a mindenkori trónörökös számára, ám valós uralmi pozíciót a megfelelő életkor elérése után sem jelentett volna. Születése közben komplikációk keletkeztek, az anya és gyermeke élete súlyos veszélyben forgott. Az orvosok megkérdezték a császártól, kinek az életét mentsék, Napóleon császár a kor szokásaival ellentétben nem a gyermek (a császári trónörökös), hanem az anya életének megóvását kívánta. A császár nem a felesége iránti szerelemből, hanem a francia–osztrák dinasztikus kapcsolatok védelmében döntött így. Számolt a Habsburg főhercegnők közismert termékenységével, és tudta, hogy a túlélő anya további gyermekeket szülhet neki. Az újszülött fiú végül szerencsés módon, anyjával együtt életben maradt, a császári apa nagy örömére. A gárda díszsortűzzel köszöntötte a trónörököst.

Hároméves korában az I. Francia Császárság – melynek trónörököse volt – összeomlott, és Napóleon csecsemő fia javára lemondott. A gyermek egyébként 1814 áprilisa óta a Loire-menti Blois kastélyában élt anyjával, és abban az évben tették meg anyját a fontainebleau-i szerződés értelmében Parma, Piacenza és Guastalla uralkodó hercegnőjévé (duchesa di Parma), őt magát pármai hercegi címmel ruházták fel (principe di Parma). A francia trón öröklésének lehetőségétől megfosztották, helyette a Bourbon-házból való XVIII. Lajos, a forradalom idején kivégzett XVI. Lajos öccse valósította meg a monarchia restauárációját. Az Elba szigetére száműzött I. Napóleon 1815-ben még egyszer visszatért, de a waterlooi csatában végleg vereséget szenvedett, és ismét fia javára mondott le.

Apjának lemondása (1815. június 22.) után a francia képviselőház még elismerte a gyermeket uralkodónak, de a szövetséges haderők bevonulása Párizsba július 7-én megdöntötte II. Napóleon igencsak rövidke uralmát. Névleges uralkodásán túl egyébként a későbbiekben csak a bonapartisták nevezték őt uralkodói nevén, mindazonáltal négy évtized múlva a következő francia császár, a jogfolytonosságot hangsúlyozandó, III. Napóleon néven lépett a trónra.

A bécsi kongresszus 1815. június 9-én megerősítette anyját, Mária Lujzát pármai uralkodó hercegnői székében, és elismerte Napóleon Ferenc József pármai (nem uralkodó) hercegi címét is.

Élete Ausztriában

1815 után II. Napóleon gyakorlatilag fogolyként élt Ausztriában, azonban kiváló nevelésben részesítették. Jó tanuló volt, folyékonyan beszélt németül, franciául és olaszul, de a latin és ógörög nyelvekben is járatos volt. Van egy feltevés, hogy nagyapja ólomnehezékkel ellátott sapkát hordatott vele, hogy a fiú elbutuljon, nehogy még a végén katonai lángész legyen, mint az apja, de ezt valószínűtlenné teszi a tény, hogy rendkívül művelt és tanult férfiú volt. Az okos gyermek, majd fiatalember udvari körökben nagy népszerűségnek örvendett. A Szent Szövetség 1818-ban Nagy-Britannia és Oroszország követelésére megfosztotta őt pármai hercegi címtől, mert nem akarták, hogy egy Bonaparte örökölhesse a pármai hercegi trónt. Nagyapja, I. Ferenc osztrák császár e helyett adományozta neki Reichstadt (ma: Zákupy, Csehország) hercegének címét. A politikai szerepléstől értelemszerűen távol tartották.

A bujkáló bonapartisták nem egyszer titkon csatlakozásra szólították fel, hogy velük együtt foglalja vissza a francia trónt és állítsa vissza a napóleoni dicsfényt, ő ezt egészen egyszerű határozottsággal elutasította.

Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett, Bad Ischl-ben gyógykezelték. Bécsben az a pletyka kapott lábra, hogy az ugyanitt időző Zsófia főhercegné (1805–1872) első két fiának, Ferenc József főhercegnek (1830–1916), a későbbi osztrák császárnak és Ferdinánd Miksa főhercegnek (1832–1867), a későbbi I. Miksa mexikói császárnak valódi édesapja esetleg nem is a főhercegné férje, Ferenc Károly főherceg (1802–1878) lett volna, hanem inkább az ifjú Napóleon Ferenc József reichstadti herceg (más híresztelések szerint Vasa Gusztáv svéd királyi herceg). E pletykát alátámasztani látszik, hogy sem Ferenc József, sem legidősebb öccse, Miksa arcvonásai nem hordozzák a Habsburgok tipikus jellegzetességeit, például a duzzadt alsóajkat).

Halála, utóélete

II. Napóleon tuberkulózisban halt meg Schönbrunnban, Bécsben 1832. július 22-én. A Habsburg-család hagyományos temetkezőhelyén, a kapucinusok bécsi templomának császári kriptájában temették el. Hamvait 1940-ben Adolf Hitler ajándékaként a megszállt Bécsből a megszállt Párizsba szállították, és az Invalidusok templomának császári kriptájában, apja sírjának közelében helyezték el, ma is itt nyugszik. (Hitler megbízottai azonban nem ismerték a Habsburgok ősi temetési szertartásának minden részletét, így a reichstadti herceg belső szervei, amelyeket 1832-ben külön urnákban a bécsi Szent István-székesegyházban (Stephansdom) helyeztek el, 1940 után is Bécsben maradtak).

A bonapartisták a L’Aiglon („Sasfiók”) névvel is illették. Edmond Rostand hasonló címmel drámát írt a II. Napóleon életéről (ez Magyarországon ifj. Ábrányi Emil műfordításában jelent meg e címmel). Petar Stojanović szerb zeneszerző operettet komponált „Napoleon II: Herzog von Reichstadt” („II. Napóleon, Reichstadt hercege”) címmel, melyet az 1920-as években az osztrák fővárosban mutattak be.

Források

Jadwiga Dackiewicz: A Sasfiók, Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1987. ISBN 963-09-3033-1

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz II. Napóleon francia császár témájú médiaállományokat.

Előző uralkodó:
I. Napóleon

Francia császár
1814

Következő uralkodó:
III. Napóleon

Napóleonportál
Történelem-portál

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
+{{Uralkodó infobox
-[[Fájl:Nap-receis 50.jpg|jobbra|bélyegkép|II. Napóleon, Reichstadt hercege, osztrák egyenruhában ([[Moritz Michael Daffinger|Moritz Daffinger]] festménye)]]
+| név               = II. Napóleon francia császár
+| kép               = Nap-receis 50.jpg
+| képaláírás        = II. Napóleon, Reichstadt hercege, osztrák egyenruhában<br/>([[Moritz Michael Daffinger|Moritz Daffinger]] festménye)
+| ragadványnév      = „Sasfiók”
+| titulusai         = francia császári herceg<br/>római király<br/>pármai herceg (címz.)<br/>Reichstadt hercege
+| állam             = Franciaország
+| megnevezés        = császára
+| uralkodási_név    = II. Napóleon
+| uralkodás_kezdete = [[1814]]. [[június 22.]]
+| uralkodás_vége    = 1814. július 7.
+| uralkodási évei   =
+| koronázás dátuma  =
+| koronázás helye   =
+| örököse           = – <!-- csak akkor kell kitölteni, ha nem azonos az utódjával -->(trónfosztás)
+| előd              = [[I. Napóleon francia császár]]
+| utód              =
+| uralkodóház       = [[Bonaparte-ház]]
+| teljes_név        = Napoléon François Joseph Charles Bonaparte
+| születési dátum   = [[1811]]. [[március 20.]]
+| születési hely    = [[Tuileriák palotája]], [[Párizs]] {{zászló|Franciaország}}
+| halálozási dátum  = [[1832]]. [[július 22.]]  {{életkor-holt|1811|3|20|1832|7|22}}
+| halálozási hely   = [[Schönbrunn|Schönbrunni kastély]], [[Bécs]] {{zászló|Osztrák Császárság}}
+| temetés dátuma    = [[1940]]. [[december 15.]] (Bécsből átszállítva)
+| nyughelye         = [[Les Invalides|Invalidusok temploma]], Párizs {{zászló|Franciaország}}
+| házastárs         =
+| gyermekei         = <!--több gyermek esetén <br /> taggel elválasztva -->
+| édesapa           = [[I. Napóleon francia császár|I. (Bonaparte) Napóleon]]
+| édesanya          = [[Mária Lujza francia császárné|Mária Ludovika főhercegnő]]
+| lábjegyzet        =
+}}
 {{egyért2|a franciák második császáráról|Napóleon (egyértelműsítő lap)}}
-'''Napoléon François Joseph Charles Bonaparte''' ([[Tuileriák palotája]], [[Párizs]], [[1811]]. [[március 20.]] – [[Schönbrunn|Schönbrunni kastély]], [[Bécs]], [[1832]]. [[július 22.]]); francia császári herceg, [[I. Napóleon francia császár]] egyetlen törvényes fia, [[I. Ferenc magyar király|I. Ferenc osztrák császár]] unokája. 1814-ig a Francia Császárság trónörököse, 1814-ben rövid ideig a franciák második császára, 1815-től Reichstadt hercege, 1814–18-ig Párma címzetes hercege ''(principe di Parma).'' A szépirodalomban és a magyar köznyelvben – [[Edmond Rostand]] drámájának címe nyomán – a ''„Sasfiók”'' melléknéven is ismert.
+'''Napoléon François Joseph Charles Bonaparte''' ([[Tuileriák palotája]], [[Párizs]], [[1811]]. [[március 20.]] – [[Schönbrunn|Schönbrunni kastély]], [[Bécs]], [[1832]]. [[július 22.]]); francia császári herceg, [[I. Napóleon francia császár]] egyetlen törvényes fia, [[Ferenc magyar király|I. Ferenc osztrák császár]] unokája. 1814-ig a Francia Császárság trónörököse, 1814-ben '''II. Napóleon''' néven rövid ideig a franciák második császára, 1815-től Reichstadt hercege, 1814–18-ig Párma címzetes hercege ''(principe di Parma).'' A szépirodalomban és a köznyelvben – [[Edmond Rostand]] drámájának címe nyomán – a ''„Sasfiók”'' melléknéven is ismert.
 == Élete ==
 === Származása ===
+[[File:Blason Roi de Rome.svg|balra|65px]]
 ''Őfelsége Napoléon François Joseph Charles Bonaparte, Róma királya, Franciaország császári hercege'' [[I. Napóleon francia császár|I. Napóleon császárnak]] és második feleségének, [[Mária Lujza francia császárné|Mária Ludovika osztrák hercegnő]] (Mária Lujza császárnénak) egyetlen közös gyermeke volt. Születésekor nyerte el a [[róma]]i királyi címet, amit atyja kreált a mindenkori trónörökös számára, ám valós uralmi pozíciót a megfelelő életkor elérése után sem jelentett volna. Születése közben komplikációk keletkeztek, az anya és gyermeke élete súlyos veszélyben forgott. Az orvosok megkérdezték a császártól, kinek az életét mentsék, [[I. Napóleon francia császár|Napóleon császár]] a kor szokásaival ellentétben nem a gyermek (a császári trónörökös), hanem az anya életének megóvását kívánta. A császár nem a felesége iránti szerelemből, hanem a francia–osztrák dinasztikus kapcsolatok védelmében döntött így. Számolt a Habsburg főhercegnők közismert termékenységével, és tudta, hogy a túlélő anya további gyermekeket szülhet neki. Az újszülött fiú végül szerencsés módon, anyjával együtt életben maradt, a császári apa nagy örömére. A gárda díszsortűzzel köszöntötte a trónörököst.
@@ 11. sor: / 44. sor: @@
 Apjának lemondása (1815. [[június 22.]]) után a francia képviselőház még elismerte a gyermeket uralkodónak, de a szövetséges haderők  bevonulása Párizsba [[július 7.|július 7-én]] megdöntötte II. Napóleon igencsak rövidke uralmát. Névleges uralkodásán túl egyébként a későbbiekben csak a [[bonapartizmus|bonapartisták]] nevezték őt uralkodói nevén, mindazonáltal négy évtized múlva a következő francia császár, a jogfolytonosságot hangsúlyozandó, [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] néven lépett a trónra.
-A [[Bécsi kongresszus]] [[1815]]. [[június 9.|június 9-én]] megerősítette anyját, [[Mária Lujza francia császárné|Mária Lujzát]] pármai uralkodó hercegnői székében, és elismerte Napóleon Ferenc József pármai (nem uralkodó) hercegi címét is.
+A [[bécsi kongresszus]] [[1815]]. [[június 9.|június 9-én]] megerősítette anyját, [[Mária Lujza francia császárné|Mária Lujzát]] pármai uralkodó hercegnői székében, és elismerte Napóleon Ferenc József pármai (nem uralkodó) hercegi címét is.
 === Élete Ausztriában ===
+[[File:Coat of Arms of the Duke of Reichstadt (Variant 2).svg|balra|75px]]
-[[1815]] után II. Napóleon gyakorlatilag fogolyként élt [[Osztrák Császárság|Ausztriában]], azonban kiváló nevelésben részesítették. Jó tanuló volt, folyékonyan beszélt németül, franciául és olaszul, de a latin és ógörög nyelvekben is járatos volt. Van egy feltevés, hogy nagyapja ólomnehezékkel ellátott sapkát hordatott vele, hogy a fiú elbutuljon, nehogy még a végén katonai lángész legyen, mint az apja, de ezt nem valószínűsíti az a tény, hogy rendkívül művelt és tanult férfiú volt. Az okos gyermek, majd fiatalember udvari körökben nagy népszerűségnek örvendett. A [[Szent Szövetség]] [[1818]]-ban [[Egyesült Királyság|Anglia]] és [[Orosz Birodalom|Oroszország]] követelésére megfosztotta őt pármai hercegi címtől, mert nem akarták, hogy egy [[Bonaparte-ház|Bonaparte]] örökölhesse a pármai hercegi trónt. Nagyapja, [[I. Ferenc magyar király|I. Ferenc]] [[osztrák császárok listája|osztrák császár]] e helyett adományozta neki [[Reichstadt]] (ma: Zákupy, Csehország) hercegének címét. A politikai szerepléstől értelemszerűen távol tartották.
+[[1815]] után II. Napóleon gyakorlatilag fogolyként élt [[Habsburg Birodalom|Ausztriában]], azonban kiváló nevelésben részesítették. Jó tanuló volt, folyékonyan beszélt németül, franciául és olaszul, de a latin és ógörög nyelvekben is járatos volt. Van egy feltevés, hogy nagyapja ólomnehezékkel ellátott sapkát hordatott vele, hogy a fiú elbutuljon, nehogy még a végén katonai lángész legyen, mint az apja, de ezt valószínűtlenné teszi a tény, hogy rendkívül művelt és tanult férfiú volt. Az okos gyermek, majd fiatalember udvari körökben nagy népszerűségnek örvendett. A [[Szent Szövetség]] [[1818]]-ban [[Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága|Nagy-Britannia]] és [[Orosz Birodalom|Oroszország]] követelésére megfosztotta őt pármai hercegi címtől, mert nem akarták, hogy egy [[Bonaparte-ház|Bonaparte]] örökölhesse a pármai hercegi trónt. Nagyapja, [[Ferenc magyar király|I. Ferenc]] [[osztrák császárok listája|osztrák császár]] e helyett adományozta neki [[Reichstadt]] (ma: Zákupy, Csehország) hercegének címét. A politikai szerepléstől értelemszerűen távol tartották.
 A bujkáló bonapartisták nem egyszer titkon csatlakozásra szólították fel, hogy velük együtt foglalja vissza a francia trónt és állítsa vissza a napóleoni dicsfényt, ő ezt egészen egyszerű határozottsággal elutasította.
-Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett, [[Bad Ischl]]-ben gyógykezelték. [[Bécs]]ben az a pletyka kapott lábra, hogy az ugyanitt időző [[Zsófia Friderika bajor királyi hercegnő|Zsófia főhercegné]] (1805–1872) első két fiának, [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] főhercegnek (1830–1916), a későbbi [[Osztrák császárok listája|osztrák császárnak]] és [[I. Miksa mexikói császár|Ferdinánd Miksa főhercegnek]] (1832–1867), a későbbi I. Miksa [[mexikó]]i császárnak valódi édesapja esetleg nem is a főhercegné férje, [[Habsburg–Lotaringiai Ferenc Károly főherceg|Ferenc Károly főherceg]] (1802–1878) lett volna, hanem inkább az ifjú Napóleon Ferenc József reichstadti herceg (más híresztelések szerint [[V. Gusztáv svéd király|Vasa Gusztáv svéd királyi herceg]]). E pletykát alátámasztani látszik, hogy sem Ferenc József, sem legidősebb öccse, Miksa arcvonásai nem hordozzák a [[Habsburg-család|Habsburgok]] tipikus jellegzetességeit, például a duzzadt alsóajkat).
+Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett, [[Bad Ischl]]-ben gyógykezelték. Bécsben az a pletyka kapott lábra, hogy az ugyanitt időző [[Zsófia Friderika bajor királyi hercegnő|Zsófia főhercegné]] (1805–1872) első két fiának, [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] főhercegnek (1830–1916), a későbbi [[Osztrák császárok listája|osztrák császárnak]] és [[I. Miksa mexikói császár|Ferdinánd Miksa főhercegnek]] (1832–1867), a későbbi I. Miksa [[mexikó]]i császárnak valódi édesapja esetleg nem is a főhercegné férje, [[Habsburg–Lotaringiai Ferenc Károly főherceg|Ferenc Károly főherceg]] (1802–1878) lett volna, hanem inkább az ifjú Napóleon Ferenc József reichstadti herceg (más híresztelések szerint [[V. Gusztáv svéd király|Vasa Gusztáv svéd királyi herceg]]). E pletykát alátámasztani látszik, hogy sem Ferenc József, sem legidősebb öccse, Miksa arcvonásai nem hordozzák a [[Habsburg-család|Habsburgok]] tipikus jellegzetességeit, például a duzzadt alsóajkat).
 === Halála, utóélete ===
-[[File:Herzog von Reichstadt auf dem Totenbett.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|II. Napóleon, a reistatadti herceg halálos ágyán (Franz Xaver Stöber színezett acél metszete [[Johann Ender]] festményéről)]]
+[[File:Herzog von Reichstadt auf dem Totenbett.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|II. Napóleon, a reichstadti herceg halálos ágyán (Franz Xaver Stöber színezett acélmetszete [[Johann Ender]] festményéről)]]
-II. Napóleon [[tuberkulózis]]ban halt meg [[Schönbrunn]]ban, [[Bécs]]ben [[1832]]. [[július 22.|július 22-én]]. A [[Habsburg-család]] hagyományos temetkezőhelyén, a [[kapucinusok]] bécsi templomának kriptájában temették el. Hamvait [[1940]]-ben [[Adolf Hitler]] ajándékaként a megszállt Bécsből a megszállt [[Párizs]]ba szállították, és az [[Les Invalides|Invalidusok templomában]] apja közelében helyezték el, ma is itt nyugszik. (Hitler megbízottai azonban nem ismerték a Habsburgok ősi temetési szertartásának minden részletét, így a reichstadti herceg belső szervei, amelyeket 1832-ben külön urnákban a bécsi [[Szent István-székesegyház (Bécs)|Szent István-székesegyházban]] ''(Stephansdom)'' helyeztek el, 1940 után is Bécsben maradtak).
+II. Napóleon [[gümőkór|tuberkulózis]]ban halt meg [[Schönbrunn]]ban, [[Bécs]]ben [[1832]]. [[július 22.|július 22-én]]. A [[Habsburg-család]] hagyományos temetkezőhelyén, a [[kapucinusok]] bécsi templomának [[császári kripta|császári kriptájában]] temették el. Hamvait [[1940]]-ben [[Adolf Hitler]] ajándékaként a megszállt Bécsből a megszállt [[Párizs]]ba szállították, és az [[Les Invalides|Invalidusok templomának]] császári kriptájában, apja sírjának közelében helyezték el, ma is itt nyugszik. (Hitler megbízottai azonban nem ismerték a Habsburgok ősi temetési szertartásának minden részletét, így a reichstadti herceg belső szervei, amelyeket 1832-ben külön urnákban a bécsi [[Szent István-székesegyház (Bécs)|Szent István-székesegyházban]] ''(Stephansdom)'' helyeztek el, 1940 után is Bécsben maradtak).
-A [[bonapartizmus|bonapartisták]] a ''L’Aiglon („Sasfiók”)'' névvel is illették.  [[Edmond Rostand]] hasonló címmel drámát írt a II. Napóleon életéről (ez Magyarországon [[Ábrányi Emil, ifj.|ifj. Ábrányi Emil]] műfordításában jelent meg e címmel). [[Petar Stojanović]] [[szerbek|szerb]] zeneszerző operettet komponált ''„Napoleon II: Herzog von Reichstadt” („II. Napóleon, Reichstadt hercege”)'' címmel, melyet az [[1920-as évek]]ben az osztrák fővárosban mutattak be.
+A [[bonapartizmus|bonapartisták]] a ''L’Aiglon („Sasfiók”)'' névvel is illették.  [[Edmond Rostand]] hasonló címmel drámát írt a II. Napóleon életéről (ez Magyarországon [[Ábrányi Emil (költő)|ifj. Ábrányi Emil]] műfordításában jelent meg e címmel). [[Petar Stojanović]] [[szerbek|szerb]] zeneszerző operettet komponált ''„Napoleon II: Herzog von Reichstadt” („II. Napóleon, Reichstadt hercege”)'' címmel, melyet az [[1920-as évek]]ben az osztrák fővárosban mutattak be.
 == Források ==
-* Jadwiga Dackiewicz: ''A Sasfiók'', Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1987 ISBN 963-09-3033-1
+* Jadwiga Dackiewicz: ''A Sasfiók,'' Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1987. ISBN 963-09-3033-1
 == Külső hivatkozások ==
-{{commonskat|Napoleon II}}
+{{commonskat|Napoleon II of France}}
 {{Francia császár
 |előző=[[I. Napóleon francia császár|I. Napóleon]]|
@@ 39. sor: / 73. sor: @@
 {{Franciaország uralkodói}}
+{{nemzetközi katalógusok}}
-{{Portál|Napóleon| }}
+{{Portál|Napóleon||Történelem|-}}
-{{DEFAULTSORT:Napoleon 02}}
+{{DEFAULTSORT:Napóleon 02}}
 [[Kategória:Francia uralkodók]]
 [[Kategória:Bonaparte-ház]]

II. Napóleon francia császár
Napoléon François Joseph Charles Bonaparte
francia császári herceg római király pármai herceg (címz.) Reichstadt hercege

II. Napóleon, Reichstadt hercege, osztrák egyenruhában (Moritz Daffinger festménye)

Ragadványneve	„Sasfiók”
Franciaország császára
II. Napóleon
Uralkodási ideje
1814. június 22. – 1814. július 7.
Örököse	– (trónfosztás)
Elődje	I. Napóleon francia császár
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Bonaparte-ház
Született	1811. március 20. Tuileriák palotája, Párizs
Elhunyt	1832. július 22. (21 évesen) Schönbrunni kastély, Bécs
Nyughelye	Invalidusok temploma, Párizs 1940. december 15. (Bécsből átszállítva)
Édesapja	I. (Bonaparte) Napóleon
Édesanyja	Mária Ludovika főhercegnő
Testvére(i)	Émilie Pellapra Eugène de Beauharnais Alexandre Colonna-Walewski Jules Barthélemy-Saint-Hilaire Charles Léon Wilhelm von Montenuovo Eugen Megerle von Mühlfeld
Házastársa	nincs


A Wikimédia Commons tartalmaz II. Napóleon francia császár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sablon:Franciaország uralkodói m v sz A Nyugati Frank Királyság és Franciaország uralkodói
Karoling-ház	II. (Kopasz) Károly · II. (Hebegő) Lajos¹ · III. Lajos · Karlmann² · III. (Kövér) Károly · Párizsi Odó³ · III. (Együgyű) Károly · I. Róbert³ · Rudolf⁴ · IV. (Tengerentúli) Lajos · Lothár · V. (Henye) Lajos
Capeting-ház	Capet Hugó · II. (Jámbor) Róbert · I. Henrik · I. Fülöp · VI. (Kövér) Lajos · VII. (Ifjú) Lajos · II. Fülöp Ágost · VIII. (Oroszlán) Lajos · IX. (Szent) Lajos · III. (Merész) Fülöp · IV. (Szép) Fülöp · X. (Civakodó) Lajos · I. (Utószülött) János · V. (Hosszú) Fülöp · IV. (Szép) Károly
Valois-ház⁵	VI. (Szerencsés) Fülöp · II. (Jó) János · V. (Bölcs) Károly · VI. (Őrült) Károly · VII. (Győzedelmes) Károly · XI. Lajos · VIII. (Nyájas) Károly · XII. Lajos · I. Ferenc · II. Henrik · II. Ferenc · IX. Károly · III. Henrik
Bourbon-ház⁵	IV. (Navarrai) Henrik · XIII. (Igazságos) Lajos · XIV. Lajos, a Napkirály · XV. (Hőnszeretett) Lajos · XVI. Lajos · XVII. Lajos
Bonaparte-ház	I. Napóleon · II. Napóleon, a Sasfiók · III. Napóleon
Bourbon-ház⁵	XVIII. Lajos · X. Károly · XIX. Lajos · V. Henrik
Orléans-ház⁶	Orléans-i Lajos Fülöp, „a polgárkirály”
¹ A Lajos nevű uralkodókat Jámbor Lajostól, az egységes Frank Birodalom utolsó császárától számítják. ² Gyakran szerepel II. Karlmann néven. ³ A Capeting-ős Róbertida-ház tagja, nem Karoling. ⁴ A Bozonida-ház tagja, nem Karoling. ⁵ A Capeting-ház oldalága. ⁶ A Bourbon-ház oldalága.