„Vendek” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.2+) (Bot: következő hozzáadása: ca, da, de, eo, es, et, fi, fr, he, is, it, ja, no, pl, ru, sh, sv |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: bg:Венди |
||
27. sor: | 27. sor: | ||
[[en:Wends]] |
[[en:Wends]] |
||
[[bg:Венди]] |
|||
[[ca:Wends]] |
[[ca:Wends]] |
||
[[da:Vender]] |
[[da:Vender]] |
A lap 2012. május 21., 00:45-kori változata
A vendek: Tágabb értelemben a németek minden területükön kívül és azon belül élő szláv népcsoportra használt elnevezése. Ma szűkebb értelemben a németországi szorbokra és magyarországi szlovén kisebbségre alkalmazzák, akik a Vendvidék tájegységen élnek.
A népnév eredete
A vend szó a mai Észak-Lengyelország területén élt ókori vened vagy venet nép (venedes, veneti, wendi, gwyned, enetoi, venetos) nevéből származik. Nagyon szoros kapcsolatban állhattak a németek germán őseivel. Ezt tükrözi az is, hogy a középkori németek a venedek helyébe települő szlávokra és néhány balti népre is a vend kifejezést kezdték el használni. A felnémet nyelvben ez wenid, winid formában jelentkezik, az alnémetben wendisch, windisch alakban. A magyar nyelvben az utóbbiból alakul ki latinosítás útján a vendus és vindus alakok. A kettő közül a vendus/vend marad meg, és használják a magyarországi szlovénekre.
Németország területén a középkorban rengeteg különféle szláv nép élt, amelyeket mára kiirtottak, illetve asszimiláltak. A helyükön a német kolonizáció során új városok születtek, melyeket vend városoknak neveztek, közülük a legjelentősebbek a két Hanza alapító Lübeck és Hamburg, valamint Lüneburg, Rostock, Greifswald és Stralsund. A németországi szorb nemzetiséget ma is vendeknek nevezik maguk között a németek.
A venetek, venedek nevét rengeteg helynév őrzi Európában: a Balti-tenger latin neve Sinus Veneticus, a Skagerraké Vendsyssel. Ausztriában és Németországban különösen a szláv országok határainál számos helység neve előtt jelen van a winid, wenid, illetve windisch, wendisch tő. A Német lovagrend egykori poroszországi és livóniai államának német helyneveiben is felfedezhetők a went, wenet, wint tövek (a porosz Sambia-Weonodlande (Vendföld), a litvániai Wendziagola, a livóniai Wenden, a kurzemei Winda folyó stb.
A hasonló nevük ellenére a venet nép a történészek többsége szerint nem állt rokonságban a szintén ókori venétekkel, akik Észak-Itáliában éltek és az italikus nyelvek közé tartozó nyelven beszéltek.
A vend kifejezést korábban politikai célokból használták a szlovénokra, ennek révén került a köztudatba is. 19. század második felében és a 20. század elején (Trianon után) keletkezett elméletek szerint a vendek egy szlovéntól elkülönülő, ősszláv, vagy elszlávosodott kelta népcsoport, amely nem azonos krajnai és stájerországi szlovénokkal, annak ellenére, hogy a magyarországi vendek magukat slovenci névvel illetik.
A szlovénok lakta vidék, a Vendvidék is régebben Tótság néven szerepelt a térképeken és a vend nem szlovén elmélet elterjedésével párhuzamosan változtatták erre.
Ennek ellenére a vend nem sértő kifejezés, mint mondjuk a rác, vagy az oláh.
Források
- Bojtár Endre: Bevezetés a baltisztikába, Osiris kiadó, 1997.
- Vajda Tamás: A Német lovagrend a Baltikumban.