Skagerrak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Skagerrak és a Kattegat.

A Skagerrak tengerszoros Norvégia délnyugati partja, Svédország nyugati partjai és a dániai Jütland-félsziget közt. Az Északi-tengert köti össze a Kattegat szorossal, amely dél felé a Balti-tengerre vezet.

A Skagerrak vizeit számos kompútvonal keresztezi.

Neve[szerkesztés]

A Skagerrak és a Kattegat nevét is a holland hajósok terjesztették el. A Skagerrak szó előtagja a földnyelvet, fokot jelentő régi dán Skagen szóból ered, amely Jylland északi nyúlványát, a Skagens Oddét jelöli. "Rak" (egyik) jelentése a holland nyelvben "egyenes víziút" (értelemszerűen a Skagen-fok mentén).[1] (Az eredeti proto-indoeurópai szótő az "egyenes" jelentésű *reg-.)

Földrajza[szerkesztés]

Áprilisi kép a Skagerrak közepén

A Skagerrak nagyjából háromszög alakú, hossza 240 kilométer, szélessége 80-140 kilométer. A norvég partok felé haladva mélyül, a Norvég-árokban már több, mint 700 méter mély. Néhány skagerraki kikötő: Oslo és Kristiansand Norvégiában, Uddevalla és Strömstad Svédországban.

A Skagerrak szalinitása (sókoncentrációja) 30 gyakorlati szalinitási egység. Az élőlények számára hasznosítható területe 3600 km², változatos élőhelyekkel Svédország és Dánia homokos tengerpartjaitól a Norvég-árok mélyvizeiig.

Története[szerkesztés]

Jütlandi csata

A Skagerrak mindkét világháborúban stratégiai fontosságú volt Németország számára. Itt zajlott az első világháború egyik legnagyobb tengeri ütközete, a jütlandi csata (ritkábban: skagerraki csata), 1916. május 31-én. Többek közt a Balti-tengerre vezető egyetlen víziút birtoklása vezette arra Adolf Hitler Németországát, hogy a második világháború elején elfoglalja Dániát és Norvégiát.

Élővilága[szerkesztés]

A Skagerrak mintegy 2000 tengeri fajnak biztosít élőhelyet, ezek közül sok ezekre a vizekre specializálódott. Például a skagerraki tőkehal a norvég tengerpartok közelében ívik. Ikrái a víz felszínén úsznak, a kikelő kis tőkehalak planktonnal táplálkoznak. A fiatal tőkehalak a fenéken élnek és nem költöznek el, hanem a norvég fjordokban maradnak.

Az élőhelyek változatossága és a plankton nagy tömege gazdag tengeri élővilágot eredményezett. Egyaránt vannak a fenékhez kötődő és nyílttengeri fajok, illetve olyanok amelyek a tengerfenék és a felszín között vándorolnak.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kiss Lajos 574. o.

Források[szerkesztés]