Ugrás a tartalomhoz

Bukóc (Besztercebányai járás)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Pohronský Bukovec szócikkből átirányítva)
Bukóc (Pohronský Bukovec)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásBesztercebányai
Rangközség
PolgármesterIgor Šagát
Irányítószám976 62 (pošta Brusno)
Körzethívószám048
Forgalmi rendszámBB
Népesség
Teljes népesség116 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség7 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság530 m
Terület14,47 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 50′ 09″, k. h. 19° 22′ 38″48.835833°N 19.377222°EKoordináták: é. sz. 48° 50′ 09″, k. h. 19° 22′ 38″48.835833°N 19.377222°E
Bukóc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bukóc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Bukóc (szlovákul: Pohronský Bukovec) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Besztercebányai járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Besztercebányától 25 km-re északkeletre található.

Története

[szerkesztés]

1563-ban „Wuggawitz” alakban említik először. A 16-17. században a besztercebányai bányákhoz tartozott, területén vasat, rezet és ezüstöt bányásztak. A 17. századtól malom működött a községben. 1675-ben „Buggowetz” alakban tűnik fel. Lakói állattartással, erdei munkákkal foglalkoztak, illetve a környék vasüzemeiben dolgoztak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BUKOVETZ. Tót falu Zólyom Vármegyében, földes Ura a’ Bányászi Királyi Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Motuskóhoz közel, mellynek filiája, ’s határja is hozzá hasonlító.[2]

1848-ig Rásztóhoz tartozott, 1850-53 között önálló községként létezett.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Bukovecz, tót falu, Zólyom vmgyében, Urvölgyétől északra: 56 kath. lak., kik szénégetők. F. u. a kamara.[3]

1853 után Garamszentandráshoz csatolták. A trianoni diktátumig területe Zólyom vármegye Breznóbányai járásához tartozott.

A szlovák nemzeti felkelés idején partizánkiképző központ működött a községben. 1944. november 3-án a németek itt fogták el a Garamon való átkelés közben a felkelés két parancsnokát, Ján Goliant és Rudolf Viestet. 1945. február 21-én a falut kirabolták és felgyújtották. 1946 és 1948 között építették újjá. 1953-óta önálló község.

Népessége

[szerkesztés]

1828-ban 7 házában 56 lakos élt.

2001-ben 102 lakosából 100 szlovák volt.

2011-ben 97 lakosából 95 szlovák.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A szlovák nemzeti felkelés emlékműve.

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]