Orientális faunaterület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az orientális faunaterület (Dél- és Délkelet-Ázsia) a legtöbb szerző[1] szerint az óvilági faunabirodalom (Arctogea) része; . Egyes szerzők[2] indo-maláj faunabirodalom néven önálló faunabirodalomnak tekintik.

|

  14. Mangrove
   Szikla és jég

|

Indokína, Indiai szubkontinens, Malézia (Fülöp-szigetek, Indonézia és Malajzia a Wallace-vonaltól nyugatra)

Földrajzi helyzete[szerkesztés]

Wallacea három faunatartománya

Állatföldrajzi szempontból ez kelet és nyugat állatvilágának találkozó zónája. Elkülönülését és önálló fejlődését két tényező alakította ki:

Az iméntieknek megfelelően nyugati határa az India, Afganisztán és Pakisztán határvidékén elterülő sivatagok (amelyek legjelentősebbike a Thár-sivatag), északról a Hindukus és a Himalája hegység gerince, majd a Jangce folyó amelynek völgye átmeneti terület az északi faunabirodalom (Arctogea) felé. Délkeleten az ausztráliai faunabirodalommal (Notogaea) határos. Ennek a két faunabirodalomnak a határán egy széles átmeneti zóna fejlődött ki. Ennek nyugati határa a Wallace-vonal, keleti határa pedig a Lydekker-vonal. Ez az átmeneti terület annyira sajátos, hogy többen önálló állatföldrajzi egységnek tekintik Wallacea néven.[3]

Területi felosztása[szerkesztés]

Ha ezt az állatföldrajzi egységet faunaterületnek tekinthetjük, akkor közvetlenül faunatartományokra tagolható. Azok, akik faunabirodalomnak tartják, három faunaterületét különítik el:

A hat faunatartomány:

Éghajlata[szerkesztés]

Jellemző éghajlattípusok:

Ezek közül a leginkább jellemző a szubtrópusi klíma.

Növényzete[szerkesztés]

A régió kiterjedése és erős tagoltsága okán növényzete a trópusi esőerdőtől a magashegyi kopárokig változékony. A legnagyobb részén trópusi esőerdő nő. Jellemző növénytársulások:

Állatvilága[szerkesztés]

Állatvilága igen gazdag, ami egyrészt annak köszönhető, hogy egymástól nagyon különböző élővilágú faunabirodalmak között foglal helyet, másrészt pedig annak, hogy megőrizte a Gondwana őskontinens faunájának egyes elemeit. A találkozó zóna jelleg kitűnően látható az emlősök csoportjain.

Emlősök[szerkesztés]

Eurázsiai elemek:

Afrikában is megtalálható elemek:

Ausztráliai elemek:

Endemikus elemek:

A páratlanujjú patások (Perissodactyla) legismertebb fajai:

A párosujjú patások (Artiodactyla) közül jellemző:

A medvék családjának (Ursidae) endemikus fajai:

Madarak[szerkesztés]

A madárfauna gazdag, de az átmeneti jelleg miatt csak három endemikus madárcsalád endemikus:

Jellemzőek még:

Nevezetes még:

Hüllők[szerkesztés]

A hüllőfauna is fajgazdag. Jellemző fajok:

Az agámafélék (Agamidae) közül különlegesnek számítanak a vitorlázni képes repülő gyíkok (Draco spp.).

A varánuszfélék (Varanidae) valószínűleg Ausztráliából terjedtek szét a szigetvilágban, de mára a legtöbb helyről kipusztultak (legtöbbjüket valószínűleg az emberek irtották ki).[4] Legnevezetesebb fennmaradt képviselőjük a 3 m hosszt is elérő komodói sárkány (Varanus komodoensis).

A kígyók közül jellemzőek

Kétéltűek[szerkesztés]

A régióban egyáltalán nincsenek levelibéka-félék (Hylidae). Ökológiai fülkéiket a hasonló életmódú evezőbékák (Rhacophoridae) töltik be. Ezek egyes fajai siklórepülésre is képesek; ilyen például a jávai repülőbéka (Rhacophorus reinwardti).

Halak[szerkesztés]

A halfauna jellegzetes képviselői a különös vadászmódszerükről híres lövőhalak (Toxotidae).

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Koroknay István, 1972: Az állatok nagy képeskönyve. Móra, Budapest, p. 126.
  2. Kozák Lajos: Indomaláji faunabirodalom. [2013. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 29.)
  3. (Dickerson et al. 1928)
  4. Hocknull et al. 2009

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Indomalaya ecozone című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.