Wallace-vonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wallace feltételezett határvonala az ázsiai ás az ausztrál fauna között

A Wallace-vonal[1] egy feltételezett határvonal, mely az ausztrál és az ázsiai faunaterületeket választja el egymástól. A vonaltól nyugatra ázsiai fajokat, keletre pedig jellegzetesen ausztrál fajokat lehet találni. A vonal Alfred Russel Wallace után kapta nevét, aki a 19. századi kelet-indiai utazásai során először tett feljegyzéseket a vonal elválasztó szerepéről. A határvonal keresztülfut az indonéz szigetvilágon, Borneó és Celebesz, valamint Bali és Lombok között. Bár következtetést nem vont le belőle, de már Antonio Pigafetta, Magellán utazásának egyik kísérője is észrevételezte a biológiai eltéréseket a Maluku-szigetek és a Fülöp-szigetek faunája között.

A Wallace-vonaltól keletre eső területet legtöbbször átmeneti zónának tekintik, de egyes elképzelések önálló faunaföldrajzi egységként kezelik. Faunája alapvetően orientális, ázsiai jellegű, de a vonaltól keletre haladva ez fokozatosan szegényedik, s az ausztrál élővilág elemei kerülnek túlsúlyba. Az átmeneti zóna keleti határa, a Weber‑ vagy a Lydekker-vonal ennek ellenére kevésbé határozható meg olyan pontosan, mint az erszényesek elterjedésének nyugati határát jelző Wallace-vonal. Az ázsiai fajok radikális csökkenése a térségben a jégkorszakra vezethető vissza, mikor a mintegy 200 méterrel alacsonyabb tengerszintnek köszönhetően az indonéz szigetvilág keleti szigetei szárazföldi összeköttetésben álltak a kontinenssel, míg Celebesz és a tőle keletre eső szigetek inkább Ausztrália felől voltak megközelíthetőek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Peter Haggett: Geográfia. Globális szintézis. 125–126. old. Typotex Kiadó, 2006. ISBN 963-9548-60-X