Maluku-szigetek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A fontosabb szigetek (angol feliratokkal)
A Maluku-szigetek domborzata

A Maluku-szigetek (Molukka-szigetek, Molukkák, régebben: Fűszer-szigetek): Indonéziához tartozó szigetcsoport a Fülöp-szigetektől délre — összesen mintegy ezer kisebb-nagyobb szigettel.

Természetföldrajzi helyzetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigetek a Csendes-óceán résztengereiből:

emelkednek ki.

Voltaképpen nem egy szigetcsoportról van szó: a „Maluku-szigetek” név az Új-Guinea és a Szunda-szigetek közötti szigetek összefoglaló neve. Földrajzilag három csoportra oszthatók: északi, középső és délkeleti Maluku-szigetekre.

Az északi szigetek közül a fontosabbak:

A középső szigetek közül a fontosabbak:

A délkeleti szigetek közül a fontosabbak:

A szigetek összesített területe 74 504 km² (Világjárók), illetve 74 505 km² (MNL).

Földtani felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigetek többsége vulkáni eredetű; legtöbbjüket atoll környezi. Ternate aktív vulkánja 1651 m magas, Banda szigetén a 656 m-es Gunung Api vulkán („Tűz-hegy”) ugyancsak aktív. Az Aru-szigetek (Kapulanan Aru) felszíne sík, mocsaras.

Éghajlatuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlatuk nedves trópusi:

  • az évi középhőmérséklet 25–27°C,
  • az évi csapadék 2000–4000 mm,
  • a relatív páratartalom többnyire 80% fölötti.

Növényzetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigetek természetes növényzete trópusi esőerdő. Gyakoriak az illóolajokat tartalmazó fák; ezekről kapták a régebben használatos Fűszer-szigetek nevet. Az esőerdő domináns fái a különféle vasfák, fenyőfélék, rododendronok és eukaliptuszok — főleg örökzöldek. Foltokban tűnik fel a nyílt szavanna, a tengerparton pedig általános a mangroveerdő. Az esőerdőt a szigetek nagy részén kivágták, hogy megműveljék a földet.

Állatviláguk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigetek állatvilága az orientális és ausztráliai faunaterülethez tartozik a két faunaterület határsávjában a Wallace-vonaltól keletre. Sok a bennszülött faj.

A legjellemzőbb madarak:

Jellemző emlősök:

Lakosságuk, közigazgatásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigeteket Indonézia két tartományra osztja:

A két tartomány együttes lakossága 1 814 500 fő (Világjárók), illetve 2 094 700 fő (Terebess, 1995-ből), 212 000 fő (MNL, 1997-ből). Az őslakosság maláj és melanéz népelemek keveredéséből alakult ki. A sok bennszülött-európai vegyes házasság eredményeként az etnikum erősen kevert jellegű.

Indonézia egyéb részeitől eltérően a lakosság közel fele keresztény vallások híve:

A szigetek belsejében többhelyütt fennmaradtak a természeti vallások.

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigeteket a 10. században kezdték el rendszeresen felkeresni az arab kereskedők. Ők terjesztették el az iszlám vallást, és ezután a szigeteken, illetve kisebb csoportjaikon több muszlim szultánság is alakult.

Az európaiak közül először a portugálok alapítottak telepeket:

A portugálokat a spanyol-portugál perszonálunió idején, a 17. század elején kiszorította a Holland Kelet-indiai Társaság (VOC):

Utolsóként Tidore sziget szultánja ismerte el a holland fennhatóságot 1667-ben.

Ezután a szigetcsoport a második világháborúig Holland Kelet-India része volt; a kereskedelem és a szigetek gazdasági jelentősége a 18. század végén lehanyatlott.

A britek két rövidebb időszakra:

  • 1796–1802,
  • 1810–1817

gyarmatosították a régiót.

A japánok 1942-ben szállták meg. 1950-ben Ambon és Seram bennszülött lakossága az indonéz függetlenségi háború sikerét kiaknázva megpróbált függetlenedni, és kikiáltották a Dél-Malukui Köztársaságot, de a törpeállamot Indonézia nem ismerte el, és hamarosan bekebelezte.

Gazdaságuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vulkáni kőzetek málladékából képződött talaj termékeny; a gazdaság vezető ágazata a mezőgazdaság és a halászat. A fontosabb exportcikkek:

Kevésbé jelentős:

Bányászat:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]