Alfred Russel Wallace

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alfred Russel Wallace
Alfred-Russel-Wallace-c1895.jpg
Életrajzi adatok
Született 1823. január 8.
Usk, Monmouthshire, Wales
Elhunyt 1913. november 7. (90 évesen)
Broadstone, Dorset, Anglia
Állampolgárság brit brit
Pályafutása
Szakterület biológia, biogeográfia, botanika
Szakmai kitüntetések

Alfred Russel Wallace aláírása
Alfred Russel Wallace aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfred Russel Wallace témájú médiaállományokat.

Alfred Russel Wallace (Usk, Monmouthshire, Wales, 1823. január 8. – Broadstone, Dorset, Anglia, 1913. november 7.) brit naturalista, felfedező, geográfus, antropológus, és biológus. Arról ismert, hogy Charles Darwintól függetlenül állt elő a természetes szelekció elméletével, amit 1858-ban publikált (On the tendency of species to form varieties; and on the perpetuation of varieties and species by means of natural selection).[1] Ezzel arra sarkallta Darwint, hogy saját munkáját a tervezettnél korábban (1859-ben) tárja a nyilvánosság elé. Wallace komoly terepmunkát végzett először az Amazonas-medencében, később a maláj szigetvilágban, ahol azonosította az Indonéziát két részre osztó Wallace-vonalat: ettől délkeletre az állatok az ausztrál, északnyugatra az ázsiai faunához állnak közelebb. Őt tartják a 19. század vezető állatföldrajzi szaktekintélyének és néha a „biogeográfia atyjaként” is emlegetik. A 19. század egyik legfontosabb evolúciós gondolkodója volt, és sok további felfedezéssel járult hozzá az evolúciós elmélethez, beleértve a figyelmeztető színek fogalmát és jelentőségét az állatvilágban és a Wallace-effektust — azt a hipotézist, mely szerint a természetes szelekció a hibridizáció elkerülésére irányuló akadályok felállításával hozzájárul a speciációhoz.

Wallace-t vonzották az eredeti ötletek. Spirituális életszemlélete és az emberi tudat anyagtalan eredetébe vetett hite ártott a tudományos közösséggel, kiváltképp a kor többi evolúciópárti gondolkodójával tartott kapcsolatának. Tudományos munkája mellett társadalmi aktivista is volt, aki igaztalannak vélte a 19. századi Anglia szociális és gazdasági rendszerét. A biogeográfia iránti érdeklődése oda vezetett, hogy az elsők között ismerte fel, miként hat az emberi tevékenység a természetes környezetre. Tudományos és szociális területen egyaránt termékeny író volt. Indonéziai és malajziai útibeszámolója a kor egyik legismertebb és legbefolyásosabb tudományos naplója. Az evolúció kérdéskörével 1850 tájékán kezdett foglalkozni, és mintegy nyolc év alatt dolgozta ki elméletét, ami értelemszerűen kevésbé volt részletes, mint Darwiné, aki 1837 óta foglalkozott a témával.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Douglas Palmer: Evolúció. Az élet története. Peter Barrett illusztrációival. GABO Könyvkiadó, 2009. ISBN 978 963 689 279 1, p. 10.

Források[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Alfred Russel Wallace című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Az angol szócikk forrásai[szerkesztés]