Északi faunabirodalom

Az északi faunabirodalom (Arctogea) a Föld négy faunabirodalmának legnagyobbika: felöleli a teljes Észak-Amerikát, Európát, Ázsiát, Afrikát és a környező szigeteket. Tudományos nevét onnan kapta, hogy az északi sarkvidék (az Arktosz) körül helyezkedik el. A délkelet-ázsiai szigetvilágban az ausztráliai faunabirodalomtól (Notogea) a Wallace-vonal választja el, Észak-Amerikában, a mexikói felföld peremén pedig az újvilági faunabirodalomtól (Neotropisz) egy keskeny átmeneti zóna.

Felosztása

Óriási területe miatt állatföldrajzi felosztása a többi birodaloménál jóval tagoltabb. Többnyire négy faunaterületre osztják, azokat pedig faunatartományokra.

1. Afrotropikus faunaterület (Aethiopis) 3 faunatartománnyal:

Az afrotropikus és a madagaszkári faunaterület

• nyugat-afrikai faunatartomány,
• kelet-afrikai faunatartomány,
• dél-afrikai faunatartomány.

2. Madagaszkári faunaterület.

3. Orientális faunaterület (indo-maláj faunaterület) 6 faunatartománnyal:

Az orientális faunaterület

• elő-indiai faunatartomány,
• ceyloni faunatartomány,
• hátsó-indiai faunatartomány,
• szunda-szigeti faunatartomány,
• celebeszi faunatartomány,
• fülöp-szigeti faunatartomány.

4. Holarktikus faunaterület 3 faunatartománnyal:

• nearktikus faunatartomány,
  • kanadai faunavidék,
  • átmeneti faunavidék,
  • sonorai faunavidék;

• palearktikus faunatartomány,

A palearktikus faunatartomány

• • euro-turáni faunavidék,
  • mediterrán faunavidék,
  • szibériai faunavidék,
  • belső-ázsiai faunavidék,
  • tibeti faunavidék,
  • kelet-ázsiai faunavidék;

• arktikus faunatartomány.

Ebben a felosztásban az egyes nagyobb egységek határvonalai többnyire természetesek és viszonylag egyértelműek, az egységek hierarchikus helyzete viszont nem mindig az. Így például több szerző az orientális faunaterületet indo-maláj faunabirodalom néven önálló faunabirodalomnak tekinti.

Állatvilága

Nagy területe miatt egységes jellemzése gyakorlatilag lehetetlen.

Az emlősök közül jellemzőek:

• a bőrszárnyúak (Dermoptera),
• a tobzoskák (Pholidota),
• a csövesfogúak (Tubulidentata),
• a nyúlalakúak (Lagomorpha),
• a szirtiborz-alakúak (Hyracidea),
• az ormányosok (Proboscidea),
• a makialkatúak (Lemuriformes),
• a lajhármaki-alkatúak (Lorisiformes),
• a koboldmaki-alkatúak (Tarsiiformes),
• a keskenyorrú majmok, amelyeket éppen ezért óvilági majmoknak is neveznek (Catarrhini).

A madarak közül említendők:

• a struccfélék (Struthionidae),
• a pusztai tyúkok (Pteroclidiformes),
• a csonttollúfélék (Bombycillidae).

A hüllők közül kiemelendők:

• a kaméleonfélék (Chamaeleonidae) és
• a viperafélék (Viperidae).

Endemikusnak tekinthetjük a ma élő farkos kétéltűeket (Urodela).

A halak közül endemikusak a tokalakúak (Acipenseriformes).

A felsorolt taxonokról elmondható, hogy minimális kivételtől eltekintve nem az egész birodalomra jellemzőek, hanem csak egyes alacsonyabb szintű területi egységeiben endemikusak.

A nagy amerikai faunacseréig teljesen hiányoztak a birodalomból az erszényesek (Marsupialia) és továbbra is hiányoznak a kloákások (Monotremata).

Források

• Koroknay István, 1972: Az állatok nagy képeskönyve. Móra, Budapest, p. 126.
• Regionális állatföldrajz:Területegységek
• Lőrinczi Gábor, Torma Attila: Bevezetés a zoológiába. Egyetemi jegyzet. Szeged, 2019. pp. 172–173. Elérés: 2011.01.22.

Kapcsolódó cikkek

• Wallace-vonal

További információk

• A Föld faunabirodalmai (térkép)