Tigrispiton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Tigrispiton
Fán pihenő példány
Fán pihenő példány
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Pitonfélék (Pythonidae)
Nem: Python
Daudin, 1803
Faj: P. molurus
Tudományos név
Python molurus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Coluber boaeformis Shaw, 1802
  • Coluber molurus Linnaeus, 1758
  • Python albicans Schneider, 1801
  • Python bora Daudin, 1803
  • Python castanea Schneider, 1801
  • Python cinerea Schneider, 1801
  • Python molurus Werner, 1899 subspecies ocellata
  • Python molurus pimbura Deraniyagala, 1945
  • Python orbiculata Schneider, 1801
  • Python tigris Daudin, 1803
Elterjedés
A piros szín jelöli az indiai, a zöld a szalagos tigrispiton a sárga, ahol mindkettő előfordulhat és a lila színnel jelölt terület a ceyloni tigrispiton élőhelyétA piros szín jelöli az indiai, a zöld a szalagos tigrispiton a sárga, ahol mindkettő előfordulhat és a lila színnel jelölt terület a ceyloni tigrispiton élőhelyét
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tigrispiton témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tigrispiton témájú médiaállományokat és Tigrispiton témájú kategóriát.

A tigrispiton (Python molurus) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a pitonfélék (Pythonidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A tigrispiton egész Dél-Ázsiában előfordul Pakisztántól Indián át Srí Lankáig és a Himalája lábáig. Dél-Kína (Szecsuan és Jünnan tartomány)ában, Hongkongban, Hajnanon, Hátsó-Indiában és a Szunda-szigeteken (Celebeszig) a nagyobb és sötétebb szalagos tigrispiton (Python bivittatus) helyettesíti. Mivel bőre miatt túlvadászták, sok területen veszélyeztetett, kipusztulástól fenyegetett fajjá vált.

Alfajai[szerkesztés]

Korábban alfajának tekintették a szalagos tigrispitont (Python bivittatus, régebben Python molurus bivittatus) is.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Hossza egyes becslések szerint elérheti a 6,4 métert, testtömege pedig a 91 kilogrammot,[1] a legnagyobb ténylegesen lemért példány azonban csak 4,6 méter hosszú és 52 kg volt.[2] Teste sárgásfehér, nagy barna foltokkal. A hím kloákanyílásánál található, ún. anális sarkantyúk[3] a visszafejlődött combcsontok maradványai és a párzásban játszanak szerepet. A meleg vérű állatok testmelegét az alsó és felső ajkán lévő, igen érzékeny hőreceptorokkal érzékeli.

Feje szürkésbe játszó hússzínű, a fejtető és a homlok világos olajbarna. Háta világosbarna, középen szürkéssárga árnyalattal. Hasa fehéres; az orrlikaktól a szemeken át a száj hátsó sarkáig egy-egy olajbarna sáv húzódik. Ugyanilyen színű, háromszögletű foltot találunk a szemek alatt, továbbá egy nagy, villásan elágazó, Y alakú foltot a fej hátulján, illetőleg a tarkón. A háton egész sor megnyúlt négyszögletes, vörösbarna foltot találunk — ezek szegélye fekete, a szélük fogazott vagy egyenes. Oldalt a középső foltoknál kisebb, hosszanti foltok sorakoznak; ezek közepe világosabb. Két elülső és két hátsó homlokpajzsa van; utóbbiak és a fejtető-pajzsok között kisebb pajzsokat találunk. A két felső és négy alsó homlokpajzsban háromszögletű gödrök vannak. A szemeket az ajakpajzsoktól apró pikkelysor nem különíti el. A test felső részét 60–70 kis pikkelysor borítja. Barna szivárványhártyája felül világosabb, mint alul.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

Magányos, fákon élő lény. A fára úgy mászik fel, hogy rátekeredik a törzsére, és pikkelyeivel kapaszkodik belé. Addig függeszkedik egy ágon, amíg el nem halad alatt egy megfelelőnek látszó áldozat — leginkább kisemlős, szarvas, disznó vagy majom. A zsákmányt leginkább nyelvével vizsgálódva érzi meg. Áldozatát testgyűrűivel összeszorítva öli meg. Becslések szerint szabadon 40 évig élhet — fogságban tovább él és nagyobbra is nő.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ivarérettséget 3 éves korban éri el. A nőstény 60–100 tojást rak — a fiatalabbak kevesebbet, az idősebbek egyre többet. A nőstény a tojások köré tekeredve melegít őket. Az ideális költési hőmérséklet 36 °C — ha hűvösebb az idő, az anya akár 7 °C-kal is emelheti a fészek hőmérsékletét. A kis pitonok 60-80 nap múlva kelnek ki.

Tartása[szerkesztés]

Dél-Ázsiában esetenként rágcsálóirtónak tartották; az éjszakára a fészerbe engedett jószágot reggel újra befogják. Magyarországon a törvény veszélyes állatnak minősíti, ezért tartásához engedély szükséges.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [1] Animal Diversity Web.
  2. Minton, S. A. (1966), "A contribution to the herpetology of West Pakistan", Bulletin of the American Museum of Natural History 134 (2): 117–118, <http://digitallibrary.amnh.org/dspace/handle/2246/1129>.
  3. Urania Állatvilág III. – Halak, kétéltűek, hüllők, Gondolat Kiadó, Bp., 1969, p. 430–431.

Források[szerkesztés]