Kancsilfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kancsilfélék
Evolúciós időszak: Oligocén - jelen
Jávai kancsil (Tragulus javanicus)
Jávai kancsil (Tragulus javanicus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Család: Kancsilfélék (Tragulidae)
Milne-Edwards, 1864
Nemek
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kancsilfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kancsilfélék témájú kategóriát.

Tragulus kanchil
indiai kancsil (Moschiola indica)

A kancsilfélék (Tragulidae) a párosujjú patások rendjének egy családja. Mintegy 3 nem és 10 ma élő faj tartozik a családba.

A kancsilfélék kis testű, titokzatos állatok, amelyeket Afrikában, Indiában, Srí Lankában és Délkelet-Ázsiában találhatunk meg. A Tragulina alrendág egyetlen ma is élő családja.

Telugu nyelven „Jarini Pandi”-nak nevezik, ami magyarul ezt jelenti: „egy őz és egy egér”. A franciák „kis kecskének” nevezik.

Tudnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család elterjedési területe és a fajok száma nagy volt az oligocén végén, de főleg a miocén kor idején. Az állatok azóta alig változtak, megtartva ősi kinézetüket. A gyomruk négy részből áll, de a harmadik rész alulfejlett. Mint más kérődzőknek, a kancsilféléknek is hiányoznak a felső metszőfogaik és egyszerre csak egy utódot ellenek, nem mint a disznófélék. A kancsilfélék fogazatának a számozása a következő: Felső: 0.1.3.3, alsó: 3.1.3.3

Habár ősi vonásokat mutatnak, a kancsilfélék mégis a többi kérődzővel állnak közelebbi rokonságban, és nem a disznófélékkel. Az állatoknak nincs szarvuk vagy agancsuk, de mindkét nemnek a felső állcsontjából két megnagyobbodott szemfog nő ki [1]. A hímeknek ezek a fegyvereik, a száj mindkét oldalán kilátszanak. A kancsilféléknek rövid, vékony lábaik vannak, így nem gyors futók, de biztonságban tudnak mozogni a sűrű aljnövényzetben. Disznószerű vonások: a lábukon lévő 4 ujj, a szemtájékon hiányzó szagmirigyek, az első kisőrlők éles koronája és a párzási szertartás.[1]

A legnagyobb képviselőjük az afrikai kancsil, amely körülbelül 80 centiméter hosszú és 10 kilogramm súlyú. Ezt a fajt tartják a legősibb vonásúnak.

A kancsilfélék magányos állatok, csak a szaporodási időszak alatt keresik fel egymást. Az utódokat 3 hónapos korban választják el, ezek fajtól függően 5-10 hónap múlva érik el ivarérettségüket. Az anyai gondoskodás nem túl fejlett. Habár a szagmirigyeik nem ott helyezkednek el, mint a többi kérődzőnél, azért nekik is vannak, például az állon. Ezekkel jelölik területüket. Az állatok területe eléggé kicsi, csak 13-24 hektár. A szomszédok próbálják kerülni egymást, nem verekednek szívesen.[1]

Hogy a fajok megmaradjanak, meg kell védeni élőhelyeiket és meggátolni az orvvadászatot.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család az alábbi nemeket és fajokat foglalja magában.

  • Kihalt nemek
Rajz egy Dorcatherium-ról.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Dubost, G..szerk.: Macdonald, D.: The Encyclopedia of Mammals. New York: Facts on File, 516–517. o (1984). ISBN 0-87196-871-1