Afrikai kancsil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Afrikai kancsil
Kitömött példány a londoni Természettudományi Múzeumban.
Kitömött példány a londoni Természettudományi Múzeumban.
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Család: Kancsilfélék (Tragulidae)
Nem: Hyemoschus
(Gray, 1845)
Faj: H. aquaticus
Tudományos név
Hyemoschus aquaticus
Ogilby, 1841
Elterjedés
Az afrikai kancsil elterjedési területeAz afrikai kancsil elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Afrikai kancsil témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Afrikai kancsil témájú kategóriát.

Az afrikai kancsil vagy afrikai patkányőz (Hyemoschus aquaticus) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe és a kancsilfélék (Tragulidae) családjába tartozó Hyemoschus nem egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugat és Közép-Afrika endemikus faja. Megtalálható Angolában, Kamerunban, a Közép-afrikai Köztársaságban, a Kongói Köztársaságban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Elefántcsontparton, Egyenlítői-Guineában, Gabonban, Ghánában, Guineában, Libériában, Nigériában és Sierra Leonéban. Uganda több régiójából már eltűnt

Kizárólag a zárt lombkoronájú, párás trópusi síkvidéki erdőket kedveli, élőhelyén főként folyók és patakok környékén található meg.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 45-85 centiméter, marmagassága 32–55 cm, súlya 8–15 kilogramm. A patás állatoknál szokatlan módon a nőstények nagyobbak a hímeknél, általában 2 kg-mal nehezebbek náluk.

Fényes szőrzete élénk vörösesbarna színű, testének alsó része fehér. A teljes testén, a vállától a faráig feltűnő, hosszanti fehér csíkok találhatók, a hátán elhelyezkedő fehér pöttyök függőleges sorokban rendeződnek el. Állát, torkát és mellét durva szőrzet borítja, melyen fordított „v” alakú mintázat látható.

Az afrikai kancsil testének hátsó fele erőteljes izomzatú, sokkal magasabb, mint a lapockája, ezért az állat egész teste előre lejt. Járás közben a fejét a föld felé tartja, így teste csaknem tökéletes kúp alakot vesz fel, ezért a gyakorlatilag áthatolhatatlan bozótosokban is könnyedén mozog. Tovább növeli hatékonyságát hátának megvastagodott bőre, mely védi az állatot a sűrű, ellenálló növényzet hatásaival szemben. Ez a megvastagodott bőrfelület egészen a faráig és a torkáig húzódik. Lába rövid, testének tömegéhez képest meglehetősen gyengének tűnik, patái a sertésére emlékeztetnek, a farkaskörmök nem érik a talajt. Csánkja mögött fényes fekete bőr van. Farka rövid, alsó fele bolyhos, fehér.

Nyaka rövid és tömzsi. Kis méretű feje keskeny és csúcsos, mely hegyes orrban végződik, orrlyukai hasítékszerűek. Füle kis méretű és lekerekített. Egyik ivarú egyednek sincs szarva vagy agancsa, mellyel védekezhetne. Azonban – a pézsmaszarvashoz és a víziőzhöz hasonlóan – a hímek felső szemfoga jól fejlett, tőrszerű, mely szájának mindkét oldalán túlnyúlik az alsó állkapcsán. A nőstények szemfoga is megnövekedett, bár az ő foguk rövidebb és tompább, mint a hímeké. A hímek állán szagmirigyek találhatók.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az afrikai kancsil folyóvölgyek és síkvidéki esőerdők lakója, ritkán található a vízfelületeknél (folyóknál, tavaknál, mocsaraknál) 250 m-nél távolabb. Kizárólag éjszakai életmódot folytat, este 6 és reggel 6 között aktív. Tisztásokon, folyópartokon éjjel keresi táplálékát, nappal a sűrű erdőben rejtőzködik. Pihenő pozíciójában hátsó lábain ül, első lábaival tartja magasan testét. Számos más erdei patáshoz hasonlóan az afrikai kancsil is szigorúan magányos életmódot folytat. A felnőtt nőstények által elfoglalt átlagos terület 13–14 hektár, ezen a területen általában vele él a legfiatalabb utódja. A szomszédos állatok területei között csak kisebb méretű átfedés lehetséges, és jellemzően nagyon kevés a kapcsolat köztük. A nőstények, ivarérettségük elérése után általában teljes életük folyamán ugyanazon a területen maradnak. A hímek ezzel ellentétben kevésbé helyhez kötöttek, általában kevesebb, mint egyévnyi tartózkodás után új területet keresnek. A hímek területe általában nagyobb a nőstényekénél, jellemzően 20–30 hektár, és általában legalább két nőstény területével van átfedésben. Bár a territoriális viselkedésére nézve nincs bizonyíték, az afrikai kancsilok területileg jól elkülönülnek. A feljegyzett állománysűrűség 7,7 és 28 egyed négyzetkilométerenként. A Kongói Demokratikus Köztársaságban fekvő Ituri-esőerdőben az állománysűrűségük 1,5–5,0 egyed négyzetkilométerenként.

Az afrikai kancsilra a legtöbb, az adott területen élő ragadozó vadászik, a fiatal egyedeket mind az éjszakai mind a nappali ragadozó madarak zsákmányul ejthetik. Ragadozó közelében jellemző viselkedés a megmerevedés. Felfedezés és üldözés esetén az afrikai kancsil a vízbe menekül. Amint a neve is utal rá, jól érzi magát a vízben, a víz alá merülve képes úszni is, bár hamar kifárad. Szinte teljesen a vízbe merülve képes rejtőzködni.

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az afrikai kancsil elsősorban a kifejlett erdőkben táplálkozik, az erdő pereme mentén, valamint a másodlagos erdőkben; víz közeli, vagy elöntött területeken kisebb táplálkozási aktivitást mutat. Táplálékszerzése során a legfontosabb érzékszerve a szaglása. Elsősorban növényevő – 19 Gabonban elejtett egyed gyomortartalmának elemzése azt mutatta, hogy az elfogyasztott táplálék 68,7%-a gyümölcs volt. A maradék részt levelek, levélnyelek, szárak, állati eredetű táplálék, virágok és gombák alkották. Táplálékában 76 növényfaj gyümölcsét azonosították, bár feltehetően ennél többfélét fogyaszt. Az elfogyasztott gyümölcsök többsége 0,5–2 cm méret közé esik. Az elfogyasztott állati eredetű táplálék többségét rovarok alkotják, ez a faj aktívan vadászik a hangyákra, a hangyacsapások mentén rendszeresen nyalogatják a talajt. Táplálékában megfigyeltek rákokat, döghúst és halat is. A fiatal egyedek kevesebb gyümölcsöt fogyasztanak, amíg szopnak, viszont nagyobb arányban eszik a leveleket és a levélnyeleket.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az afrikai kancsil rejtőzködő életmódja miatt még kevés ismert a faj életciklusáról – a jelentések nagy eltéréseket mutatnak. A nősténynek, annak peteérésekor udvarolni kezd a hím, aki ilyenkor a nőstény minden mozdulatát követi és hangokat is kiad. A hím hangjára a nőstény megáll, majd némi előjáték után bekövetkezik a párzás. A nőstények egy vemhességben egy utódnak adnak életet, jellemzően évente egyszer. A négy csecs jelenléte azonban arra utal, hogy egyszerre több utód felnevelésére is képes lenne. A vemhességi időszakról szóló jelentések 4 és 9 hónap között változnak. Dubost and Feer jelentése 219 nap vemhességet jelöl meg.

Gabonban az év teljes szakában előfordulnak születések, bár a csúcs az évi kétszeri száraz évszak első néhány hónapjára, januárra és július-augusztusra esik, amikor a fő táplálékul szolgáló gyümölcsök mennyisége és minősége (fehérjetartalma) a legmagasabb. Életük első három hónapjában az utódokat anyjuktól külön lehet rejtőzködve megtalálni. Ebben a kezdeti időszakban az anya rendszeresen meglátogatja borját, hogy megszoptassa, ebben az időszakban nyelvével rendszeresen meg is tisztítja.

A fiatal egyedek már egy órával születésük után lábra állnak. Általában egy helyben maradnak, nem játszanak, hiszen szinte soha nem kerülnek kapcsolatba hasonló korú egyedekkel. A szoptatás általában 3-6 hónapos korukig, néha akár 9 hónapos korukig tarthat. Az ivarérettséget 9–26 hónapos korukban érik el, ekkor a fiatal egyedek otthagyják anyjuk területét. 2 éves korukig növekednek, ekkorra fejlődik ki a felnőtt fogazat. Az afrikai kancsil általában nem él 8 évnél tovább, bár a lehetséges élettartama 11–13 év.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj becsült létszáma 278 000 egyed. Az IUCN a nem veszélyeztetett fajok közt tartja nyilván. Rejtőzködő életmódja miatt az egyes országokbeli létszámáról kevés információ áll rendelkezésre, bár bizonyíték van arra, hogy bizonyos területeken létszáma csökken. A faj számára a legnagyobb fenyegetést a mezőgazdaság és az emberi települések terjeszkedése miatti élőhelyvesztés, valamint a vadászat jelenti.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]