Nemesvámos
| Nemesvámos | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Vármegye | Veszprém | ||
| Járás | Veszprémi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Sövényházi Balázs (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8248 | ||
| Körzethívószám | 88 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3031 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 65,33 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 40,78 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 03′ 13″, k. h. 17° 52′ 19″Koordináták: é. sz. 47° 03′ 13″, k. h. 17° 52′ 19″ | |||
 Nemesvámos
Pozíció Veszprém vármegye térképén
| |||
| Nemesvámos weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nemesvámos témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Nemesvámos (korábban: Vámos, Veszprémvámos) község Veszprém megyében, a Veszprémi járásban.
Fekvése
Veszprémtől 6 kilométerre fekszik, a 77-es főút mentén. Főutcája a 7302-es út, amely a 77-esből ágazik ki, annak kevéssel a 3. kilométere előtt, majd a falut elhagyva továbbhalad dél felé, Veszprémfajsz és a 73-as főút irányába.
Története
Nemesvámos a Balaton-felvidéken, Veszprém szomszédságában, tengerszint felett mintegy 300–400 m-es magasságban fekvő község. Határában az őskortól kezdve megtelepült az ember, akit vonzottak a kedvező természeti feltételek: az erdők bőséges élelmet, építőanyagot, a patakok és erek tiszta ivóvizet biztosítottak az itt élőknek. A falu északi határát átszelő, a geológiai törésvonalban kialakult Veszprém-Tapolca főútvonal, illetve dél felől a Balaton felé vezető útvonal stratégiai jelentőségűvé tették a községet.
A község legértékesebb történeti emléke a magyar honfoglalás (895-900) előtti korszakokból a Balácán fennmaradt hatalmas kiterjedésű római kori (I-IV. századi) villagazdaság, amelyet elsőként Rhé Gyula veszprémi régész tárt fel 1906-1912 között. A feltárást azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal (1926, 1976-1989) folytatták s ma is folytatják.
A balácapusztai római kori villagazdaság és romkert légi felvételeken
.jpg)
A település a középkorban a Vámos nevet viselte, ami azt jelentette, hogy a lakosok vámszedési jogokkal bírtak. Történetét 1207-től kezdve oklevelek segítségével kísérhetjük nyomon. A magyar uralkodók korában, az úgynevezett Árpád-korban (1000-1301) a település a király és királyné szolgálatában álló szabadok lakóhelye volt, akik a XIV-XV. században a nemesi osztály tagjaivá váltak. Királyi adót nem fizettek, de háború esetén - ha külső támadás érte az országot - saját költségükön kellett katonáskodniuk. Gazdaságilag kezdettől fogva Veszprém vonzáskörzetébe tartoztak. Veszprém I. István uralkodását (1000-1038) kezdve a vármegye és a püspökség központja, vásártartó és várral bíró erősség volt, amely háborúk esetén a vámosiaknak is menedéket nyújtott.
A magyar középkor végén a kisbirtokos nemesek mellett nagyobb birtokosok is megjelentek: 1488-ban többek közt a Fajszi Ányos famíliának, a veszprémi püspöknek és a veszprémi káptalannak is jelentős birtokai voltak Vámoson. Az egyházi birtokosok 1848-ig meghatározták a falu sorsát. A község 1552 után, Veszprém elfoglalását követően a Magyarország középső részét elfoglaló török birodalom határvidékévé vált, s a 15. - 17. században egyaránt adózott a magyar és török földesuraknak. A török katonai közigazgatás vallásilag türelmes volt a keresztényekkel, s ezzel szabad utat engedett a reformáció terjedésének. A 17. század folyamán Vámos tiszta református faluvá vált: az egyház fenntartásáról a nemesek gondoskodtak, fennmaradását is ok biztosították az ellenreformáció idején. A református lelkészek nevét 1612-től kezdve ismerjük.
Buda visszafoglalása (1686) és Magyarország felszabadítása után a falu megőrizte nemesi szabadságát. Az itt élő családok nagy része igazolta nemesi származását és ezáltal 1848-ig, a jobbágyfelszabadításig fenntartotta kiváltságait.
A községi önkormányzatot is a közbirtokosságba tömörült nemesek irányították. A nagybirtokosok közül a XVIII. században veszprémi káptalan is újjászervezte gazdaságát. A katolikusok az ő támogatásával szervezték meg plébániájukat 1773-ban. Ettől kezdve mindkét felekezet tartott fenn iskolát, amelyeket 1948-ban államosítottak. 1848-ban a polgári forradalom eltörölte a feudális viszonyokat, bevezette a polgári jogintézményeket. A volt nemesek a szabad parasztság részévé váltak.
_3.jpg)
Az egykori földesúri, közbirtokossági és jobbágyi birtokok különválasztása az 1856-1876 között lezajlott földbirtokrendezés (tagosítás) során történt meg.
1848 után a község földműveléssel, állattenyésztéssel (szarvasmarha, sertés, juh), erdőgazdálkodással és a balatoni hegyhátakon szőlőműveléssel foglalkozó agrártelepüléssé vált.
A lakosságnak 1910-ben közel 90%-a, 1941-ben 86%-a őstermelésből élt. 1941-ben a 619 mezőgazdasági kereső 18%-a cseléd és napszámos, 72%-a birtokos volt. A birtokosok közül a 20-100 kh közötti birtokkategóriába 56, 100 kh hold felettibe 2 személy tartozott. 1945-ig a gazdagabb parasztok irányították a község, s a református egyház életét. A kisebbséget a szegény réteghez tartozó, főként jobbágy származású katolikusok tették ki. A két felekezet mellett a XX. században a kisegyházak is gyökeret vertek.
.jpg)
A polgári korszak birtokviszonyait az 1945-ös földosztás, társadalmi rendjét az 1949-1989 között kiépülő szocialista rendszer gyökeresen átalakította. A parasztokat erőszakkal termelőszövetkezetbe kényszeríttették, s olyan feltételeket teremtettek, hogy a lakosság jelentős része az iparban helyezkedett el. Helyben a termelőszövetkezet, majd az 1975 után megszerveződött nagyüzem, a Balatonfüred-Csopak Tája Mezőgazdasági Termelőszövetkezet teremtett munkaalkalmat, míg a munkások javarésze a veszprémi üzemekben kaptak munkát.
Közélete
Polgármesterei
- 1990–1994:
- 1994–1998: Fodor István (független)[3]
- 1998–2002:
- 2002–2006:
- 2006–2010:
- 2010–2014: Sövényházi Balázs (független)[4]
- 2014–2019: Sövényházi Balázs (független)[5]
- 2019-től: Sövényházi Balázs (független)[1]
Népesség
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 2627 | 2658 | 2693 | 3008 | 2927 | 3031 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,6%-a magyarnak, 0,5% cigánynak, 2,6% németnek mondta magát (11,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 40,5%, református 23,4%, evangélikus 1,4%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 10,8% (20,5% nem nyilatkozott).[6]
Nevezetességei
- Nemesvámos, illetve Veszprémfajsz határában, Balácapusztán található a római villagazdaság ásatási és kiállítási területe.
- Betyárcsárda (Veszprémi út) - A ma Betyárcsárdaként ismert hely, Savanyú Jóska bakonyi betyár idejében élte fénykorát.
- Halomsír
- Református templom (Kossuth Lajos u.) - barokk stílusban épült 1740-ben, 1790-ben bővítették
- Római katolikus templom (Szent Máté) (Kossuth u. 24.) - copf stílusban épült 1886-ban
Híres emberek
- Itt született 1783-ban Somogyi Gedeon nyelvész (Emléktáblája: Kossuth L. u. 29.)
Források
- ↑ a b Nemesvámos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 17.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Nemesvámos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
- ↑ Nemesvámos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)[halott link]
- ↑ Nemesvámos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 17.)
- ↑ Nemesvámos Helységnévtár
