Magyarország alaptörvénye

Magyarország Alaptörvénye Magyarország hatályos alkotmánya, a magyar jogrendszer alapja és legmagasabb szintű írott jogforrása. Az Országgyűlés 2011. április 18-án fogadta el, a köztársasági elnök 2011. április 25-én írta alá, és 2012. január 1-jén lépett hatályba. Az Alaptörvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény helyébe lépett, amelyet 1989-ben a rendszerváltás során tartalmilag alapvetően átalakítottak.

Az Alaptörvény meghatározza Magyarország államformáját, az államhatalom gyakorlásának alapelveit, az alapvető jogokat és kötelezettségeket, az államszervezet fő intézményeit, a jogalkotás alkotmányos kereteit, a közpénzügyi szabályozás alapjait, valamint a különleges jogrend típusait és korlátait. Szerkezete a Nemzeti hitvallás című preambulumból, az Alapvetés című fejezetből, a Szabadság és felelősség alapjogi fejezetből, Az állam című államszervezeti részből, a Különleges jogrend című fejezetből, továbbá záró rendelkezésekből áll. Saját rendelkezése szerint az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja és jogszabály nem lehet vele ellentétes.

Az Alaptörvény elfogadása és későbbi módosításai a magyar közjogi viták központi témái közé tartoznak. Támogatói az önálló, rendszerváltás utáni kartális alkotmány megalkotását, a történeti alkotmányos hagyományok elismerését, a családvédelem, a közpénzügyi fegyelem és a nemzeti vagyon védelmének alkotmányos megerősítését emelik ki. Kritikusai elsősorban az elfogadás politikai és társadalmi konszenzusát, az Alkotmánybíróság egyes hatásköri korlátait, a sarkalatos törvények széles körét, valamint a későbbi módosítások gyakoriságát bírálják.

A 2026. július 18-án kihirdetett tizenhetedik módosítással együtt az Alaptörvénynek tizenhét módosítása jelent meg a Magyar Közlönyben. A Kormány nevében Magyar Péter miniszterelnök által 2026. július 4-én T/324. számon benyújtott módosítást az Országgyűlés 2026. július 13-án fogadta el. A módosítás az új Alkotmány megalkotásáig tartó átmeneti közjogi rendezés részeként korlátozza az országgyűlési képviselővé választhatóságot, átalakítja az Alkotmánybíróság és a bírósági igazgatás egyes szabályait, létrehozza a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt, megszünteti több közpénzügyi alkotmányos korlátozást, csökkenti egyes sarkalatos tárgykörök körét, és 2026. október 1-jétől visszaállítja a „megye” elnevezést. Az új Alkotmányt a tervek szerint népszavazással erősítik meg.

Jogi jellege és helye a jogrendszerben

Az Alaptörvény a magyar jogforrási rendszer csúcsán álló, különleges jogi erővel bíró alkotmányos norma. Elfogadásához és módosításához az összes országgyűlési képviselő kétharmadának szavazata szükséges. Az Alaptörvény elfogadására vagy módosítására irányuló javaslatot a köztársasági elnök, a Kormány, országgyűlési bizottság vagy országgyűlési képviselő terjeszthet elő. Ez az eljárási követelmény szigorúbb, mint a sarkalatos törvényeké: a sarkalatos törvény elfogadásához és módosításához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

A jogszabályi hierarchiában az Alaptörvény alatt állnak a törvények, a kormányrendeletek, a miniszterelnöki rendeletek, a miniszteri rendeletek, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletei, az önálló szabályozó szervek vezetőinek rendeletei és az önkormányzati rendeletek. A jogrendszerhez tartoznak emellett a közjogi szervezetszabályozó eszközök, például normatív határozatok és normatív utasítások is; ezek nem minősülnek jogszabálynak, de a közjogi szervezetek működésének szabályozásában szerepük van. Az Alaptörvénnyel jogszabály nem lehet ellentétes; az Alaptörvény-ellenes jogszabály megsemmisítésében központi szerepe van az Alkotmánybíróságnak. Az Alkotmánybíróság megsemmisítő határozatai általános hatállyal, vagyis nem csupán az adott ügy felei között érvényesülnek.

Az Alaptörvény értelmezésére külön szabályt ad az R) cikk: rendelkezéseit azok céljával, a Nemzeti hitvallással és a történeti alkotmány vívmányaival összhangban kell értelmezni. A 28. cikk a bíróságok jogértelmezésére ír elő alkotmányos mércét: a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni. A történeti alkotmány vívmányaira való utalást támogatói a magyar alkotmányos identitás kifejezéseként értékelik, kritikusai viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy a „vívmányok” köre nem zárt katalógus, ezért alkalmazásuk jogbiztonsági kérdéseket vethet fel.

Az Alaptörvény és a sarkalatos törvények

A sarkalatos törvények olyan törvények, amelyek elfogadásához és módosításához az Alaptörvény a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatát írja elő. A sarkalatos törvény nem áll az egyszerű törvény fölött a jogforrási hierarchiában, de az elfogadásához szükséges minősített többség miatt politikai és intézményi stabilizáló szerepe van. Az Alaptörvény továbbra is sarkalatos szabályozást követel meg többek között az Országgyűlés működése, a választójog, a népszavazás, az Alkotmánybíróság, a bírósági szervezet, a bírák jogállása és javadalmazása, az ügyészség, az alapvető jogok biztosa, a helyi önkormányzatok, az állampolgárság, a családvédelem, az egyházak jogállása, a média- és sajtószabályozás, a honvédelem, a rendvédelmi szervek, továbbá egyes közpénzügyi és különleges jogrendi kérdések körében.

A sarkalatos törvények széles köre az Alaptörvény egyik legtöbbet vitatott sajátossága. Támogatói szerint ezek a szabályok az alkotmányos intézmények stabilitását és az alapvető közjogi kérdések szélesebb parlamenti támogatottságát szolgálják. Kritikusai szerint túl széles körben köthetik meg egy későbbi, egyszerű többséggel rendelkező parlament politikai mozgásterét.

A tizenhetedik módosítás több rendelkezésből törölte a sarkalatos törvényre utalást. Ennek következtében egyszerű törvényben is rendezhetők a címer és a zászló használatának, valamint az állami kitüntetéseknek a részletes szabályai; a személyes adatok védelmét és a közérdekű adatok megismerését ellenőrző független hatóság szervezete és működése; az országgyűlési bizottságok vizsgálati tevékenységének egyes szabályai; a közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályai; a Magyar Nemzeti Bank szervezetének, működésének és egyes feladatainak szabályai; az Állami Számvevőszék szervezetének és működésének részletes szabályai; továbbá a különleges jogrend több részletszabálya. A sarkalatos jelleg megszüntetése nem törölte az érintett alaptörvényi intézményeket vagy alapelveket, hanem az alacsonyabb szintű szabályozás elfogadásához szükséges parlamenti többséget változtatta meg.

A kihirdetett módosítás e tekintetben szűkebb a benyújtott T/324. számú javaslatnál. A végleges szöveg nem törölte a sarkalatos törvényi követelményt a P) cikk (2) bekezdéséből, illetve a 38. cikk (1)–(2) bekezdéséből, így a termőföldre, az erdőkre és a mezőgazdasági üzemekre, valamint a nemzeti vagyon kezelésének és védelmének alapvető szabályaira vonatkozó minősített többségi követelmény fennmaradt.

Nemzetközi jog és európai uniós jog

Az Alaptörvény Q) cikke szerint Magyarország a nemzetközi jog és a magyar jog összhangjának megteremtése érdekében biztosítja a nemzetközi jogi kötelezettségek teljesítését, és elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog és a belső jog viszonya különösen az emberi jogi egyezmények, a nemzetközi szerződések kihirdetése és az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek végrehajtása körében bír gyakorlati jelentőséggel.

Az E) cikk az Európai Unióhoz való tartozás alkotmányos alapja. Ennek alapján Magyarország az Európai Unió tagállamaként az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. Az uniós jog és az Alaptörvény viszonya a magyar alkotmányjog egyik élő vitaterülete. Az Európai Unió Bíróságának gyakorlata az uniós jog elsőbbségéből indul ki, míg a magyar Alkotmánybíróság a 22/2016. (XII. 5.) AB határozatban kimondta, hogy az alkotmányos önazonosság tartalmát az Alaptörvény egésze, a Nemzeti hitvallás és a történeti alkotmány vívmányai alapján, esetről esetre bontja ki. A szakirodalomban ez a megközelítés a szuverenitásvédelem és az alkotmányos identitás eszközeként, illetve az uniós jog egységes érvényesülését érintő kockázatként is megjelenik.

Alkotmány és alaptörvény

Az alkotmány tág értelemben az állam alapvető közjogi rendjét jelenti: az államhatalom gyakorlásának módját, az állami szervek felépítését, az alapvető jogok rendszerét, valamint az állam és az egyén viszonyát. Szűkebb értelemben alkotmány alatt azt a legmagasabb jogi normát értik, amely különleges jogi erővel rendelkezik, és amelynek minden más jogszabálynak meg kell felelnie.

A modern alkotmányosság nem merül ki abban, hogy egy államnak van írott alkotmánya. Általában ide sorolják a jogállamot, a közhatalom jogi korlátozását, a hatalommegosztást, az alapvető jogok biztosítását, a törvény előtti egyenlőséget, a bírósághoz fordulás jogát, a közhatalom ellenőrizhetőségét és az alkotmány védelmét biztosító intézményrendszert. Az Emberi és polgári jogok nyilatkozata 16. cikke klasszikus megfogalmazásban úgy rendelkezett, hogy annak a társadalomnak, amelyben a jogok biztosítéka és a hatalommegosztás nincs megállapítva, nincs alkotmánya.

Az Alaptörvény „alaptörvény” elnevezése részben a magyar közjogi hagyományra utal. A történeti alkotmány rendszerében a kiemelt közjogi jelentőségű törvényeket gyakran sarkalatos törvényeknek nevezték, noha ezek nem alkottak a mai értelemben vett, elkülönített jogforrási kategóriát. A hatályos Alaptörvény ezzel szemben kifejezetten meghatározza a sarkalatos törvény fogalmát, és több tárgykörben kötelezővé teszi a minősített többségű szabályozást. Jakab András az „alaptörvény” megjelölés választását szimbolikus historizálással és a történeti alkotmány hagyománya iránti elköteleződéssel hozza összefüggésbe.

Az összehasonlító alkotmányjogban különbséget tesznek kartális alkotmány és történeti alkotmány között. A kartális alkotmány egységes, írott dokumentumba foglalt alkotmány; a történeti alkotmány ezzel szemben különböző korokból származó törvények, szokások, közjogi elvek és intézményi gyakorlatok együtteséből áll. A modern francia alkotmányfejlődés a kartális alkotmányozás, Nagy-Britanniáé pedig a történeti és szokásjogi fejlődés klasszikus példája. Magyarország 1949 előtt hagyományosan történeti alkotmánnyal rendelkezett; az 1949. évi XX. törvény volt az első tartósan hatályos egységes kartális alkotmány, az Alaptörvény pedig a rendszerváltás utáni demokratikus parlament által elfogadott új kartális alkotmány.

Történeti előzmények

A történeti alkotmány

Magyarország 1949 előtt nem rendelkezett a mai értelemben vett, egységes írott alkotmánnyal. A magyar közjogi berendezkedést évszázadokon át törvények, szokásjogi szabályok, közjogi elvek, országgyűlési határozatok és államszervezeti gyakorlatok összessége alakította. Ezt a jogtörténeti és közjogi korpuszt nevezi a szakirodalom történeti alkotmánynak.

A történeti alkotmány fontos elemei közé sorolják az 1222. évi Aranybullát, a rendi országgyűlés fejlődését, a koronázási hitleveleket és esküket, a Hármaskönyv közjogi jelentőségű tételeit, a Pragmatica Sanctiót, az 1790–1791. évi közjogi törvényeket, az áprilisi törvényeket, a kiegyezés közjogi törvényeit, valamint az 1920 utáni alkotmányos berendezkedést meghatározó törvényeket.

A történeti alkotmány nem változatlan, egységes szöveget jelentett, hanem fejlődő közjogi rendszert. A 19. században az alkotmányos fejlődés központi kérdése a rendi alkotmány polgári átalakítása volt: a népképviselet, a felelős kormány, a közteherviselés, a törvény előtti egyenlőség, a tulajdonjogi és személyi szabadságjogi garanciák, valamint a polgári államszervezet kialakítása. Az 1848-as forradalom idején elfogadott áprilisi törvények a magyar történeti alkotmány polgári fordulatát jelentették, és megteremtették a polgári jogegyenlőség alapvető közjogi feltételeit, noha az alkotmányos rendszer tartós működését a szabadságharc és annak leverése megakadályozta.

Az Alaptörvény Nemzeti hitvallása kifejezetten utal a történeti alkotmány vívmányaira és a Szent Koronára. A hatályos szöveg szerint az Alaptörvény rendelkezéseit a történeti alkotmány vívmányaival összhangban kell értelmezni. E rendelkezés értékelése a szakirodalomban megosztott: egyes szerzők a magyar alkotmányos önazonosság történeti megalapozásaként, mások a jogbiztonság és a plurális alkotmányértelmezés szempontjából vitatható megoldásként tárgyalják.

A 20. század első felének alkotmányos fordulatai

Az első világháború után Magyarország közjogi helyzete rövid idő alatt többször megváltozott. Az 1918. november 16-i néphatározat kimondta a Magyar Népköztársaság létrejöttét. 1919-ben a Tanácsköztársaság szovjet típusú alkotmányt fogadott el; ez a magyar jogtörténet első egységes kartális alkotmányának tekinthető, de csak rövid ideig volt hatályban, és a későbbi alkotmányos fejlődésben nem vált tartós kiindulóponttá.

A Tanácsköztársaság bukása után az 1920. évi I. törvénycikk az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről a királyság államformájának fenntartása mellett kormányzói államfői tisztséget hozott létre. A korszak közjogi sajátossága az volt, hogy Magyarország formálisan királyság maradt, de nem volt uralkodója; a királyi jogkörök egy részét a kormányzó gyakorolta.

A második világháború után az 1946. évi I. törvény Magyarország államformájáról köztársasággá nyilvánította az országot. A törvényt a szakirodalomban gyakran „kisalkotmánynak” nevezik, mert az államforma mellett több alapvető közjogi rendelkezést is tartalmazott, de nem volt teljes körű kartális alkotmány.

Az 1949. évi XX. törvény és az államszocialista alkotmány

Az 1949. évi XX. törvény a Magyar Népköztársaság alkotmányaként lépett hatályba. Mintája a szovjet típusú alkotmányozás volt: az államhatalom egységének elvére, a tervgazdaságra, a társadalmi tulajdon elsődlegességére és a pártállami politikai rendszerre épült; szerkezete és szövegének jelentős része a szovjet alkotmány mintáját követte. A formális alapjogi katalógus mellett a politikai rendszer tényleges működését nem a hatalommegosztás, hanem a pártállami hatalomgyakorlás határozta meg.

Az 1949-es alkotmányt 1972-ben átfogóan módosították és egységes szerkezetbe foglalták. A módosítás a gazdasági és társadalmi változásokhoz igazította a szöveget, de az államszocialista alkotmányos modell alapjait nem érintette. Az 1980-as évek végén, a politikai rendszer átalakulásával párhuzamosan, az alkotmány több olyan módosításon ment keresztül, amely előkészítette a jogállami átmenetet.

Az 1989–1990-es alkotmányreform

Az 1989. évi XXXI. törvény átfogóan módosította az 1949. évi XX. törvényt. Az 1989. október 23-án hatályba lépő szöveg a többpártrendszer, a parlamentáris demokrácia, a jogállam, az alapvető jogok, a piacgazdaság, az Alkotmánybíróság és az ombudsmani intézményrendszer alapjait teremtette meg. Bár a törvény száma megmaradt, a szöveg tartalma a korábbi államszocialista alkotmányhoz képest lényegileg új alkotmányos berendezkedést hozott létre. Az Alkotmánybíróság később úgy fogalmazott, hogy ezzel az alkotmánymódosítással „gyakorlatilag új alkotmány lépett hatályba”.

Az 1989-es alkotmányozás az Ellenzéki Kerekasztal, az állampárt és más társadalmi szervezetek részvételével zajló politikai tárgyalásokhoz kapcsolódott. A rendszerváltó alkotmány ideiglenes jellegét maga a preambulum is kifejezte, amikor az új alkotmány elfogadásáig tartó átmenet elősegítéséről beszélt. A következő két évtizedben több kísérlet is történt új alkotmány megalkotására, de ezek politikai konszenzus hiányában nem vezettek eredményre.

A 2010–2011-es alkotmányozás

A 2010-es országgyűlési választáson a Fidesz–KDNP pártszövetség megszerezte az alkotmányozáshoz szükséges kétharmados parlamenti többséget. Az új alkotmány előkészítésére az Országgyűlés 45 tagú alkotmány-előkészítő eseti bizottságot állított fel; a testületben munkacsoportok foglalkoztak többek között az alapértékekkel, az alapvető jogokkal, az államszervezettel, az igazságszolgáltatással, a helyi önkormányzatokkal és a közpénzügyekkel. A kormányzat kérdőíves „nemzeti konzultációt” is szervezett az alkotmányozás egyes témáiról. Támogatói ezt a társadalmi részvétel eszközének tekintették, kritikusai viszont a kérdések tartalmát, a módszertant és a reprezentativitást vitatták.

Az Országgyűlés 2011 tavaszán külön alkotmányozási időszakot jelölt ki. A folyamatot támogatói a 2010-es kétharmados választói felhatalmazás gyakorlásaként értékelték. Kritikusai a gyorsaságot, a társadalmi és szakmai egyeztetés korlátozott voltát, valamint azt kifogásolták, hogy az ellenzéki pártok jelentős része nem vett részt a végszavazásban. Az Alaptörvényt 2011. április 18-án 262 igen szavazattal, 44 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett fogadta el az Országgyűlés; a köztársasági elnök 2011. április 25-én írta alá.

Az Alaptörvény záró rendelkezései szerint a dokumentum nem az 1949. évi XX. törvény módosítása, hanem önálló alaptörvény. Ennek ellenére az elfogadás formai alapja az Országgyűlés alkotmányozó hatásköre és a kétharmados parlamenti többség volt. A jogtudományban ezért vita alakult ki arról, hogy az új alkotmány elfogadása mennyiben tekinthető az 1989 utáni alkotmányos rendből következő jogfolytonos eljárásnak, illetve mennyiben jelent alkotmányozó politikai fordulatot.

Szerkezete

Az Alaptörvény többféle cikkjelölést használ. Az Alapvetés cikkei nagybetűkkel jelöltek, a Szabadság és felelősség alapjogi cikkei római számozást kapnak, az államszervezeti és különleges jogrendi rendelkezések arab számokkal jelölt cikkekből állnak.

Rész	Tartalom	Jelölés	Gyakorlati jelentőség
Nemzeti hitvallás	Preambulum; történeti, értékrendi és identitásképző állítások	nincs cikkjelölés	Az R) cikk alapján az Alaptörvény értelmezési keretéhez tartozik.
Alapvetés	Államforma, jogállamiság, népszuverenitás, EU-tagság, nemzetközi jog, házasság és család, nemzeti vagyon, közpénzügyi alapelvek, állampolgárság, nemzeti jelképek, sarkalatos törvények	A)–U) cikk	Meghatározza az állam alkotmányos alapjait és a jogrendszer fő igazodási pontjait.
Szabadság és felelősség	Alapvető jogok és kötelezettségek, emberi méltóság, egyenlőség, szabadságjogok, tisztességes eljárás, választójog, szociális és kulturális jogok	I–XXXI. cikk	A jogalkotás, bírósági gyakorlat és alkotmányjogi panaszok alapvető mércéje.
Az állam	Országgyűlés, országos népszavazás, köztársasági elnök, Kormány, önálló szabályozó szervek, Alkotmánybíróság, bíróságok, ügyészség, Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal, alapvető jogok biztosa, önkormányzatok, közpénzek, honvédelem, rendvédelem	1–47. cikk	Az állami szervek hatásköri és szervezeti alapjait rögzíti.
Különleges jogrend	Hadiállapot, szükségállapot, veszélyhelyzet és közös szabályok	48–56. cikk	Válsághelyzetekben határozza meg a rendkívüli állami intézkedések alkotmányos kereteit.
Záró és vegyes rendelkezések	Hatálybalépés, átmenet, korábbi alkotmányhoz való viszony, közzétételi és értelmezési rendelkezések	számozott záró rendelkezések	Az Alaptörvény hatálybalépéséhez és az átmeneti szabályokhoz kapcsolódik.

A tizenhetedik módosítás az államszervezeti részben új 42. cikként helyezte el a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt. A benyújtott T/324. számú javaslattal ellentétben a kihirdetett szöveg nem helyezte hatályon kívül az „Önálló szabályozó szervek” című alcímet, és nem törölte az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendeletét a jogszabályok alaptörvényi felsorolásából; e szervek alkotmányos kategóriája és rendeletalkotási jogalapja ezért fennmaradt.

Az Alaptörvényhez 2011 végén külön dokumentumként kapcsolódtak Magyarország Alaptörvényének Átmeneti Rendelkezései. Ezek jogi státusza alkotmányossági vitát váltott ki; az Alkotmánybíróság 45/2012. (XII. 29.) AB határozata több rendelkezést megsemmisített, majd a negyedik módosítás több átmeneti szabályt az Alaptörvény szövegébe emelt.

A Nemzeti hitvallás

A Nemzeti hitvallás az Alaptörvény preambuluma. Történeti és értékrendi keretbe helyezi az alkotmányt: utal a magyar államiság keresztény gyökereire, Szent István államalapítására, a Szent Koronára, a történeti alkotmányra, az 1956-os forradalomra, a diktatúrák elutasítására, valamint az 1990. május 2-án megalakult első szabadon választott Országgyűlésre. A Nemzeti hitvallás egyes mondatai politikai közösségi önértelmezést, más részei alapértékeket fogalmaznak meg, például az emberi méltóság, a szabadság, a család, a nemzet, a munka, a szolidaritás és a közjó szerepéről.

A preambulum jogi jelentősége a hatályos magyar alkotmányjogban nagyobb, mint sok más európai alkotmányban. Számos európai alkotmány preambuluma elsősorban politikai vagy történeti deklaráció, míg az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdése a Nemzeti hitvallást kötelező értelmezési keretté teszi. A támogatói szerint ez a megoldás erősíti a magyar államiság történeti és értékalapú folytonosságát. Kritikusai szerint egyes preambulumbeli elemek – különösen a kereszténységre, a történeti alkotmányra és az 1944. március 19-i állami önrendelkezés-vesztésre vonatkozó fordulatok – vitatható értelmezési kérdéseket vetnek fel egy világnézetileg plurális társadalomban.

Alapelvek és alapvető tartalmi elemek

Államforma, jogállamiság és népszuverenitás

Az Alaptörvény B) cikke szerint Magyarország független, demokratikus jogállam, államformája köztársaság, és a közhatalom forrása a nép. A nép hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja. Ez a rendelkezés a magyar parlamentáris kormányformát, a képviseleti demokráciát és a közvetlen demokrácia kivételes eszközeit – mindenekelőtt az országos népszavazást – helyezi alkotmányos keretbe.

A C) cikk rögzíti a hatalommegosztás elvét, és kimondja, hogy senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére, gyakorlására vagy kizárólagos birtoklására. Ez a rendelkezés az alkotmányos rend büntetőjogi védelmével is összefügg: a Büntető Törvénykönyv állam elleni bűncselekményei az Alaptörvényben meghatározott állami rend védelmét szolgálják.

Az államnév változása – a „Magyar Köztársaság” helyett a „Magyarország” elnevezés használata – szimbolikus jelentőségű közjogi változás volt, de nem szüntette meg a köztársasági államformát. Támogatói szerint az ország hivatalos nevének egyszerűsítése történeti és nemzeti folytonosságot fejez ki; kritikusai szerint a köztársasági elnevezés elhagyása politikai szimbolikájában csökkentette a köztársasági állameszme láthatóságát.

Alapvető jogok és kötelezettségek

Az Alaptörvény Szabadság és felelősség című fejezete tartalmazza az alapvető jogok és kötelességek katalógusát. A fejezet az emberi méltóság és az élet védelmétől kezdve a személyes szabadságon, a magán- és családi élet védelmén, a vallásszabadságon, a véleménynyilvánítás és gyülekezés szabadságán, a tulajdonhoz való jogon, a tisztességes eljáráson és a választójogon át a szociális, kulturális és környezeti rendelkezésekig terjed.

Az I. cikk általános alapjogvédelmi klauzulát tartalmaz. Kimondja, hogy az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani, védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. Az alapvető jogok korlátozása csak más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a szükségesség és arányosság követelményének megfelelően, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával lehetséges. Ez a jogkorlátozási teszt az alkotmányjogi panaszok és a bírósági alapjogi érvelés egyik központi mércéje.

Az Alaptörvény XV. cikke az általános egyenlőségi szabályt és a diszkrimináció tilalmát tartalmazza. A szöveg különleges intézkedések lehetőségét is elismeri a gyermekek, nők, idősek és fogyatékossággal élők védelme érdekében. A 2025-ös tizenötödik módosítás a „fogyatékkal élő” kifejezést „fogyatékossággal élő” megfogalmazásra cserélte.

GMO-mentes mezőgazdaság és biotechnológiai vita

Az Alaptörvény P) cikke szerint Magyarország a mezőgazdaságát génmódosított szervezetektől mentesen kívánja fenntartani. A rendelkezés a GMO-mentes mezőgazdaságot alkotmányos célként határozza meg; ebből közvetlenül nem következik minden biotechnológiai kutatás általános tilalma, de a mezőgazdasági felhasználás és a termesztéspolitika alkotmányos értelmezési keretét befolyásolja.

A szabályozásról eltérő értékelések alakultak ki. Támogatói szerint a GMO-mentes mezőgazdaság rögzítése az elővigyázatosság, a környezetvédelem, a hagyományos agrárszerkezet és a fogyasztói választás védelmének alkotmányos kifejezése. Kritikusai szerint ugyanakkor egy gyorsan változó tudományos és technológiai terület alkotmányos szintű rögzítése csökkentheti a szabályozás rugalmasságát, és az egyes géntechnológiai alkalmazások esetében a konkrét kockázatértékelés helyett általános politikai állásfoglalást tehet meghatározóvá.

A nemzetközi szakértői értékelések általában az egyes génmódosított termékek eseti vizsgálatát hangsúlyozzák. Az Egészségügyi Világszervezet tájékoztatója szerint a nemzetközi piacon elérhető, engedélyezett génmódosított élelmiszerek biztonsági vizsgálaton estek át, és nem valószínű, hogy emberi egészségügyi kockázatot jelentenek; a National Academies of Sciences, Engineering, and Medicine 2016-os jelentése pedig nem talált meggyőző bizonyítékot arra, hogy a forgalomban levő géntechnológiával módosított növényekből származó élelmiszerek fogyasztása önmagában kedvezőtlen egészségügyi hatást okozna.

A tizenötödik módosítás alapjogi elemei

A tizenötödik módosítás több alapjogi és értékrendi rendelkezést érintett. Az L) cikkbe bekerült, hogy az ember férfi vagy nő, és az anya nő, az apa férfi. A XIII. cikk a tulajdonhoz és örökléshez való jog mellett a készpénzzel történő fizetéshez való jogot is rögzíti. A XVI. cikk módosított szövege szerint a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez való joga – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz; a szöveg a gyermekek születési nemének megfelelő önazonosságához való jogát és a keresztény kultúrán alapuló értékrend szerinti nevelést is említi. A XX. cikk új bekezdése szerint Magyarországon a kábítószer előállítása, használata, terjesztése és népszerűsítése tilos.

A jogalkotói indokolás a tizenötödik módosítás céljai között a nemzeti önazonosság, a család és gyermekek védelme, a készpénzforgalom fenntartása, valamint a közbiztonság és közegészség védelmét emelte ki. A kritikus álláspontok szerint több rendelkezés alapjogi feszültségeket okozhat, különösen az LMBTI személyek jogai, a magánélet, az emberi méltóság, a gyülekezési jog és a diszkriminációtilalom összefüggésében. A Velencei Bizottság 2025-ös véleménye a tizenötödik módosítást elsősorban az LMBTI személyek, a kettős állampolgárságú személyek, a gyülekezési szabadság és a gyermekvédelmi szabályok nemzetközi emberi jogi mércékkel való összeegyeztethetősége szempontjából vizsgálta.

Az államszervezet

Az Alaptörvény parlamentáris kormányformát tart fenn. Az Országgyűlés a legfőbb népképviseleti szerv, törvényeket alkot, elfogadja a központi költségvetést, megválasztja több közjogi tisztségviselő személyét, és ellenőrzi a Kormány működését. A Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, élén a miniszterelnökkel. A köztársasági elnök az államfő, aki kifejezi a nemzet egységét, őrködik az államszervezet demokratikus működése felett, és az Alaptörvényben meghatározott hatásköreit gyakorolja.

A tizenhatodik módosítás a miniszterelnökké választás feltételei közé időbeli korlátot iktatott. A 16. cikk módosított szövege szerint nem választható meg miniszterelnöknek az, aki összesen – megszakításokkal együtt – már legalább nyolc évig miniszterelnöki megbízatást töltött be; a számításnál az 1990. május 2-án vagy azt követően betöltött miniszterelnöki megbízatásokat kell figyelembe venni. A módosítás a 20. cikkben a miniszterelnöki megbízatás megszűnésének esetei közé is felvette, ha a miniszterelnök a megbízatást összesen legalább nyolc évig betöltötte.

Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A tizenhetedik módosítás alapján tizenöt tagból áll; tagjait az Országgyűlés az összes országgyűlési képviselő kétharmadának szavazatával kilenc évre választja, és a tagok nem választhatók újra. A testület az elnökét saját tagjai közül három évre választja; az elnök e tisztségre újraválasztható. Az alkotmánybíró megbízatása a hetvenedik életév betöltésével megszűnik. A kilencéves megbízatási időre és az újraválaszthatóság kizárására vonatkozó szabály főszabály szerint a módosítás hatálybalépése után megválasztott tagokra alkalmazandó, a hetvenéves korhatár azonban a hivatalban levő tagokra is kiterjed.

Az Alkotmánybíróság hatáskörei közé tartozik többek között az előzetes és utólagos normakontroll, a bírói kezdeményezés, az alkotmányjogi panasz, a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítása, valamint egyes hatásköri és közjogi viták eldöntése. Az alkotmányjogi panasz több formában jelenik meg: az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján az ügyben alkalmazott jogszabály, a 26. § (2) bekezdése alapján kivételesen közvetlenül hatályosuló jogszabály, a 27. § alapján pedig bírói döntés alaptörvény-ellenessége támadható. Az utóbbi, úgynevezett valódi alkotmányjogi panasz az egyedi bírói jogalkalmazás alkotmányossági kontrollját is lehetővé teszi.

A bírósági szervezet többszintű, legfőbb szerve a Kúria; a bírósági szinteket és az igazgatás részletes szabályait sarkalatos törvény rendezi. A tizenhetedik módosítás szerint az Országos Bírósági Hivatal elnökét és a Kúria elnökét a bírák közül hat évre választja az Országgyűlés, és egyikük sem választható újra. A köztársasági elnök mindkét tisztségnél a bírák által, sarkalatos törvényben meghatározott módon jelölt legfeljebb három személy egyikét javasolja; a megválasztáshoz az összes országgyűlési képviselő kétharmadának szavazata szükséges. Mindkét vezető megbízatása bírói kezdeményezésre, visszahívással is megszűnhet. Az új választási és megbízatási szabályokat első alkalommal a módosítás hatálybalépése után megválasztott vezetőkre kell alkalmazni.

Az ügyészség független, közvádlóként részt vesz az állam büntetőigényének érvényesítésében. A tizenhetedik módosítás 2026. július 19-i hatállyal törli az ügyészség közvádlói szerepét korábban kizárólagosként meghatározó fordulatot, mert az új Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal is közvádlói feladatokat kap. A Hivatal független szerv, amely a közvagyon védelme, valamint a jogellenesen kezelt vagy felhasznált közvagyon felkutatásának és visszaszerzésének elősegítése érdekében törvényben meghatározottak szerint nyomozással összefüggő jogokat gyakorol, közvádat képvisel, és közvagyon-visszaszerzési, illetve -védelmi feladatokat lát el. Elnökét és elnökhelyetteseit az Országgyűlés az összes országgyűlési képviselő kétharmadának szavazatával hat évre választja; szervezetének és működésének részletes szabályait sarkalatos törvény határozza meg.

Az ombudsmani rendszerben a korábbi több-biztosos modell helyett az alapvető jogok biztosa áll a középpontban; helyettesei a jövő nemzedékek érdekeinek és a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét látják el. A korábbi adatvédelmi biztos intézménye helyett önálló hatóságként működik a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság.

A tizenhetedik módosítás átmeneti rendelkezése alapján a hivatalban levő köztársasági elnök megbízatása a módosítás általános hatálybalépését követő napon, 2026. július 20-án megszűnik. Az Országgyűlés az ezt követően megválasztott államfőt az új Alkotmány hatálybalépéséig, de legfeljebb öt évre választja meg. A módosítás az Alkotmánybíróság elnökének megválasztását kivezette az Országgyűlés hatáskörei közül, és az új Hivatal elnökének és elnökhelyetteseinek megválasztását az Országgyűlés feladatai közé iktatta.

Közpénzügyek és nemzeti vagyon

Az Alaptörvény külön fejezetben szabályozza a közpénzügyek alkotmányos alapjait. Az N) cikk szerint Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíti. Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon, amelynek kezelése és védelme közérdek. A közpénzügyi fejezet tartalmazza az államadósság-szabályt, a központi költségvetésre vonatkozó korlátokat, az Állami Számvevőszék, a Költségvetési Tanács, a Magyar Nemzeti Bank és az adórendszer alkotmányos alapjait.

Az Alkotmánybíróság közpénzügyi tárgyú hatáskörének korlátozása 2011-től az Alaptörvény egyik legtöbbet vitatott rendelkezése volt. A 37. cikk (4) bekezdése az államadósság meghatározott szintje felett csak szűk, felsorolt alapjogi körben tette lehetővé költségvetési és adótárgyú törvények tartalmi felülvizsgálatát, az (5) bekezdés pedig a korlátozás időbeli alkalmazását rendezte. A tizenhetedik módosítás 2026. július 19-i hatálybalépéssel mindkét bekezdést hatályon kívül helyezte, így az Alkotmánybíróság e törvényeket ismét az általános hatásköri szabályai szerint vizsgálhatja.

Ugyanez a módosítás hatályon kívül helyezte a 39. cikk (3) bekezdésében szereplő alaptörvényi közpénz-meghatározást, amely szerint közpénz az állam bevétele, kiadása és követelése. Megszüntette továbbá a Költségvetési Tanács 44. cikk (3) bekezdése szerinti előzetes hozzájárulási jogát, amely nélkül korábban az Országgyűlés nem fogadhatta el a központi költségvetésről szóló törvényt. A Költségvetési Tanács intézménye és a központi költségvetés előkészítésében betöltött véleményező szerepe ugyanakkor fennmaradt.

A tizenhetedik módosítás végleges szövege nem szüntette meg a 38. cikk (1)–(2) bekezdésében előírt sarkalatos törvényi követelményt, így a nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének, felelős kezelésének és az elidegenítésére vonatkozó korlátoknak az alapvető szabályai továbbra is minősített többséget igényelnek.

A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatos alkotmányos szabályok a kilencedik és a tizenhatodik módosításban is megjelentek. A tizenhatodik módosítás hatályon kívül helyezte az Alaptörvény 38. cikk (6) bekezdését, és záró rendelkezésként előírta, hogy az Alaptörvény tizenhatodik módosításának hatálybalépésekor működő ilyen alapítványok részére az állam által juttatott vagyon, annak hozama és a helyébe lépett vagyon az alapítvány megszűnésekor ingyenesen az államra száll; az alapítói jogokat az állam gyakorolja, az alapítvány megszüntetésének és működésének részletes szabályait pedig törvény határozza meg.

Különleges jogrend

Az Alaptörvény külön fejezetben szabályozza a különleges jogrendet. A korábbi szabályozás több kategóriát ismert, így a rendkívüli állapotot, a szükségállapotot, a megelőző védelmi helyzetet, a terrorveszélyhelyzetet, a váratlan támadást és a veszélyhelyzetet. A 2020-as és 2022-es módosítások után a rendszer egyszerűsített formában a hadiállapot, a szükségállapot és a veszélyhelyzet kategóriáira épül. A különleges jogrend célja, hogy háború, fegyveres cselekmények, súlyos erőszakos cselekmények, természeti vagy ipari katasztrófák, illetve más rendkívüli helyzetek esetén az állam gyorsan és hatékonyan tudjon intézkedni.

A különleges jogrend a hatalommegosztás és az alapjogvédelem szempontjából különösen érzékeny terület. Válsághelyzetben a Kormány rendeleti úton eltérhet egyes törvényi rendelkezésektől, de az Alaptörvény és a törvények határozzák meg e hatáskörök korlátait. A koronavírus-járvány, majd az Ukrajnában zajló háború nyomán kihirdetett veszélyhelyzetek a 2020-as években különösen előtérbe helyezték a különleges jogrend időtartamának, parlamenti kontrolljának és alapjogi hatásainak kérdését. A tizenötödik módosítás 2026. január 1-jétől úgy változtatta meg a szabályokat, hogy veszélyhelyzetben egyes törvények alkalmazásának felfüggesztéséhez vagy törvényi rendelkezésektől való eltéréshez az Országgyűlés határozott időre adott felhatalmazása szükséges.

Főbb változások az 1989 utáni alkotmányhoz képest

Az Alaptörvény több ponton folytonosságot mutat az 1989–1990-es alkotmányos berendezkedéssel: fenntartja a köztársasági államformát, a parlamentáris kormányzást, a többpártrendszert, a jogállamiság elvét, az alapjogi katalógust, az Alkotmánybíróság intézményét és a helyi önkormányzatok alkotmányos elismerését. Ugyanakkor számos szerkezeti, intézményi és értékrendi változást is hozott.

A főbb változások közé tartozik:

• az 1949. évi XX. törvénytől különálló, önálló kartális alkotmány elfogadása;
• a Nemzeti hitvallás mint terjedelmes preambulum bevezetése;
• a történeti alkotmány vívmányainak alkotmányértelmezési szerepe;
• a sarkalatos törvények körének bővítése és újraszabályozása;
• az alapjogi fejezet átszerkesztése és egyes jogok újrafogalmazása;
• az Alkotmánybíróság taglétszámának, megbízatási idejének és hatásköreinek módosítása;
• az actio popularis megszüntetése és az alkotmányjogi panasz szerepének erősítése;
• a közpénzügyi fejezet és az államadósság-szabály bevezetése;
• az ombudsmani rendszer egységesítése és az adatvédelmi hatósági modell bevezetése;
• a különleges jogrend szabályainak többszöri átalakítása;
• a családra, gyermekvédelemre, közpénzre és közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó alkotmányos rendelkezések megjelenése;
• a miniszterelnöki megbízatás időbeli korlátozásának és a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok megszüntetéséhez kapcsolódó szabályoknak az alaptörvényi rögzítése.

A 2026-ban elfogadott tizenhetedik módosítás az új Alkotmány megalkotásáig tartó átmeneti rendezésként további jelentős változásokat vezetett be: korlátozta az országgyűlési képviselővé választhatóságot; rendelkezett a hivatalban levő köztársasági elnök megbízatásának megszűnéséről; kilenc évben határozta meg az újonnan választott alkotmánybírák megbízatását, kizárta újraválasztásukat és a testületre ruházta elnökének megválasztását; átalakította az OBH elnöke és a Kúria elnöke jelölését és mandátumát; létrehozta a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt; visszaállította a „megye” elnevezést; csökkentette egyes sarkalatos tárgykörök körét; továbbá megszüntette az Alkotmánybíróság közpénzügyi hatásköri korlátozását, a közpénz alaptörvényi definícióját és a Költségvetési Tanács költségvetési előzetes hozzájárulási jogát.

Módosításai

Az Alaptörvény a hatálybalépése óta több alkalommal módosult. A módosítások egy része technikai vagy átmeneti jellegű volt, más része alapjogi, államszervezeti vagy közpénzügyi vitákat váltott ki. A következő táblázat a módosítások főbb tárgyait foglalja össze.

Módosítás	Kihirdetés éve	Főbb tárgykörök
Első módosítás	2012	A köztársasági elnök és volt köztársasági elnök javadalmazása; az átmeneti rendelkezések Alaptörvényhez kapcsolása.
Második módosítás	2012	A választási regisztrációval kapcsolatos átmeneti rendelkezések. Az Alkotmánybíróság az 1/2013. (I. 7.) AB határozatban a választási regisztráció több elemét alaptörvény-ellenesnek minősítette és megsemmisítette.
Harmadik módosítás	2012	A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló sarkalatos szabályozás alkotmányos alapja.
Negyedik módosítás	2013	Az átmeneti rendelkezések egyes elemeinek beépítése az Alaptörvénybe; az Alkotmánybíróság korábbi határozatainak hatályával, politikai hirdetésekkel, felsőoktatással, hajléktalansággal és más tárgykörökkel kapcsolatos rendelkezések. A módosítás kiemelt nemzetközi és hazai szakmai vitát váltott ki.
Ötödik módosítás	2013	Több, nemzetközi szervezetek által kifogásolt rendelkezés módosítása, köztük a politikai reklámok és az igazságszolgáltatási igazgatás egyes elemei.
Hatodik módosítás	2016	A különleges jogrend rendszerének kiegészítése a terrorveszélyhelyzet kategóriájával.
Hetedik módosítás	2018	A menekültügy, a gyülekezési jog, a magán- és családi élet, az otthon védelme, valamint a közigazgatási bíráskodás akkori koncepciója.
Nyolcadik módosítás	2019	A közigazgatási bírósági modell egyes korábbi szabályainak visszavonása, államszervezeti és technikai módosítások.
Kilencedik módosítás	2020	A családra és gyermekvédelemre vonatkozó rendelkezések, a közpénz fogalma, a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok, a különleges jogrend újraszabályozása.
Tizedik módosítás	2022	A veszélyhelyzet kihirdetésének lehetősége a szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, háborús helyzet vagy humanitárius katasztrófa esetén.
Tizenegyedik módosítás	2022	A „megye” elnevezés „vármegyére” változtatása, valamint az önkormányzati és európai parlamenti választások időzítésére vonatkozó szabályok.
Tizenkettedik módosítás	2023	Szuverenitásvédelem, választójogi szabályok, honvédelmi jogállás és állami adatkezelési rendelkezések.
Tizenharmadik módosítás	2024	A köztársasági elnöki kegyelmezési jog korlátozása gyermekek sérelmére elkövetett egyes szándékos bűncselekmények esetén; az igazságügyi miniszteri ellenjegyzés egyes szabályainak módosítása; uniós hitelfelvételhez kapcsolódó parlamenti felhatalmazás.
Tizennegyedik módosítás	2024	A legfőbb ügyész megválasztásának személyi feltételei és a bíróvá kinevezés életkori feltétele.
Tizenötödik módosítás	2025	A születési nem alkotmányos meghatározása; a gyermekek fejlődéséhez és születési nemének megfelelő önazonosságához kapcsolódó rendelkezések; a készpénzzel történő fizetéshez való jog; a kábítószer előállításának, használatának, terjesztésének és népszerűsítésének tilalma; a tartózkodási hely szabad megválasztásának helyi közösségi önazonossághoz kapcsolt korlátja; az ügyészi szolgálati viszony felső életkora; az állampolgárság határozott idejű felfüggesztésének lehetősége kettős állampolgárság esetén; a különleges jogrend egyes szabályainak módosítása.
Tizenhatodik módosítás	2026	A miniszterelnöki megbízatás nyolcéves időbeli korlátja és a miniszterelnöki megbízatás megszűnésének ehhez kapcsolódó új esete; az R) cikk (4) bekezdése második mondatának és a 38. cikk (6) bekezdésének hatályon kívül helyezése; a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok állami vagyonával, alapítói jogaival és megszüntetésével kapcsolatos záró rendelkezés.
Tizenhetedik módosítás	2026	Az új Alkotmány megalkotásáig tartó átmeneti közjogi rendezés részeként korlátozta az országgyűlési képviselővé választhatóságot; rendelkezett a hivatalban levő köztársasági elnök megbízatásának megszűnéséről; módosította az Alkotmánybíróság, az OBH elnöke és a Kúria elnöke szabályait; létrehozta a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt; visszaállította a „megye” elnevezést; csökkentette egyes sarkalatos tárgykörök körét; hatályon kívül helyezte az Alkotmánybíróság közpénzügyi tárgyú hatásköri korlátját, a közpénz alaptörvényi definícióját és a Költségvetési Tanács költségvetési előzetes hozzájárulási jogát. A benyújtott javaslattal ellentétben nem vezette ki az önálló szabályozó szervek alaptörvényi kategóriáját.

A tizenötödik módosítás rendelkezéseinek többsége a kihirdetését követő napon, 2025. április 15-én lépett hatályba; az ügyészségre és a különleges jogrendre vonatkozó egyes rendelkezések 2026. január 1-jén léptek hatályba. A módosítás tartalma és elfogadási eljárása széles körű vitát váltott ki. A jogalkotói indokolás alkotmányos identitásra, gyermekvédelemre, közbiztonságra, készpénzhasználatra és szuverenitási szempontokra hivatkozott. Kritikusai szerint több rendelkezés arányossági, diszkriminációtilalmi, gyülekezési szabadsági, magánéleti és jogbiztonsági kérdéseket vet fel.

A tizenhatodik módosítás az Országgyűlés 2026. június 15-i ülésnapján történt elfogadását követően, a kihirdetését követő napon lépett hatályba. A köztársasági elnök közleménye szerint az államfő az Alaptörvény módosítását csak az elfogadásra vonatkozó alaptörvényi eljárási követelmények alapján vizsgálhatta, és a módosítást e követelmények teljesülésére tekintettel aláírta. Ugyanebben a közleményben a miniszterelnöki megbízatás időbeli korlátozását európai parlamentáris demokráciákban szokatlan szabályozási megoldásként írta le.

A tizenhetedik módosítás

2026. július 4-én a Kormány nevében Magyar Péter miniszterelnök T/324. számon benyújtotta Magyarország Alaptörvényének tizenhetedik módosítását. Az Országgyűlés a módosítást 2026. július 13-i ülésnapján fogadta el; a kihirdetett szöveg a Magyar Közlöny 2026. július 18-i, 92. számában jelent meg. A módosítás preambuluma szerint célja az új Alkotmány hatálybalépéséig az állam jogszerű működéséhez szükséges intézményi feltételek biztosítása és az alkotmányos demokrácia helyreállításának megalapozása.

A módosítás tervezetét június 22-én bocsátották társadalmi egyeztetésre, a véleményezésre június 27-ig öt nap állt rendelkezésre. A Magyar Helsinki Bizottság a határidőt az alkotmánymódosítás jelentőségéhez képest túl rövidnek tartotta, és a véleményezési idő meghosszabbítását, valamint a tervezet részletesebb indokolását javasolta. A határidőt nem hosszabbították meg, a július 4-én benyújtott javaslat indokolása azonban az egyeztetésre bocsátott változathoz képest több ponton – így a képviselői mandátumkorlát és az Alkotmánybíróság átalakítása tekintetében – részletesebbé vált.

A módosítás az országgyűlési képviselők választásán kizárja a választhatóságból azt, aki országgyűlési képviselői megbízatást összesen legalább tizenkét évig már betöltött, vagy akit legalább három választáson országgyűlési képviselővé választottak. Az átmeneti rendelkezés szerint ez nem szünteti meg a hatálybalépéskor fennálló képviselői megbízatásokat, de a későbbi választásokon alkalmazandó.

A hivatalban levő köztársasági elnök megbízatása a módosítás általános hatálybalépését követő napon, 2026. július 20-án megszűnik. Az Országgyűlés az ezt követően megválasztott köztársasági elnököt az új Alkotmány hatálybalépéséig, de legfeljebb öt évre választja meg a 11. cikk szabályai szerint.

Az Alkotmánybíróság továbbra is tizenöt tagból áll, de a módosítás a tagok megbízatási idejét kilenc évben határozza meg, kizárja újraválasztásukat, és az elnök megválasztását az Országgyűléstől magára a testületre ruházza. Az Alkotmánybíróság elnökét a tagok három évre választják, és az elnök újraválasztható. A módosítás a tagi megbízatás felső korhatárát hetven évben állapítja meg. A kilencéves mandátum és az újraválaszthatóság tilalma főszabály szerint csak a hatálybalépést követően megválasztott tagokra alkalmazandó. A hatálybalépéskor már hetvenéves tagok megbízatása a hatálybalépést követő második hónap első napján, 2026. szeptember 1-jén szűnik meg; a hivatalban levő, hetvenedik életévüket később betöltő tagok megbízatása a hetvenedik születésnapjukon ér véget.

A bírósági igazgatásban az Országos Bírósági Hivatal elnökének és a Kúria elnökének megbízatási ideje hat év, és egyik tisztségviselő sem választható újra. A köztársasági elnök mindkét tisztségnél kizárólag a bírák által, sarkalatos törvényben meghatározott módon jelölt legfeljebb három személy egyikét javasolhatja az Országgyűlésnek. A megválasztáshoz az összes országgyűlési képviselő kétharmadának szavazata szükséges. A módosítás mindkét tisztségnél felsorolja a megbízatás megszűnésének eseteit, és lehetővé teszi a bírói kezdeményezésre történő visszahívást. Az új választási szabályokat első alkalommal a módosítás hatálybalépése után megválasztott OBH-elnökre és Kúria-elnökre kell alkalmazni.

A módosítás 2026. július 19-i hatállyal új alkotmányos szervként létrehozza a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt. A Hivatal a közvagyon védelme, valamint a jogellenesen kezelt vagy felhasznált közvagyon felkutatásának és visszaszerzésének elősegítése érdekében működik. Független szervként, törvényben meghatározottak szerint az igazságszolgáltatás közreműködője és közvádló; nyomozással összefüggő jogokat gyakorol, közvádat képvisel, valamint közvagyon-visszaszerzési és -védelmi feladatokat lát el. Elnökét és elnökhelyetteseit az Országgyűlés az összes országgyűlési képviselő kétharmadának szavazatával hat évre választja meg; személyi állományának tagjai nem lehetnek párttagok és nem folytathatnak politikai tevékenységet. A részletes szervezeti és működési szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

Az új Hivatal közvádlói szerepéhez kapcsolódóan az ügyészség 29. cikk (1) bekezdésében szereplő „kizárólagos” jelző hatályát vesztette. A módosítás az Országgyűlés által választott tisztségviselők, a parlamenti kérdezési jog és az Alkotmánybírósághoz fordulás szabályai között is nevesítette a Hivatal elnökét, illetve elnökhelyetteseit. Következményes módosításként törölte az Országgyűlés hatáskörei közül az Alkotmánybíróság elnökének megválasztását, mivel az elnököt ezentúl maga a testület választja.

A módosítás 2026. október 1-jei hatálybalépéssel az Alaptörvényben a „vármegye” és „vármegyei” elnevezéseket „megye”, illetve „megyei” alakra cseréli. Átmeneti szabályként a 2026. szeptember 30-án hatályos jogszabályi rendelkezések szerinti vármegyei elnevezések mindaddig használhatók, amíg az új megnevezésre való áttérés a felelős gazdálkodás elvei szerint meg nem valósítható. Ugyancsak 2026. október 1-jén veszti hatályát az Országgyűlési Őrséget önálló rendészeti szervként meghatározó 5. cikk (9) bekezdése, valamint az 5. cikk (7) bekezdésének ehhez kapcsolódó szövegrésze.

A sarkalatos törvényi követelmény megszűnt a nemzeti jelképek használatának és az állami kitüntetéseknek a részletes szabályai, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság szervezete és működése, az országgyűlési bizottságok vizsgálati tevékenységének egyes szabályai, a közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapjai, a Magyar Nemzeti Bank több szervezeti és működési kérdése, az Állami Számvevőszék szervezete és működése, valamint a különleges jogrend több részletszabálya tekintetében. A végleges változat azonban – a benyújtott javaslattól eltérően – fenntartotta a P) cikk (2) bekezdésében és a 38. cikk (1)–(2) bekezdésében előírt sarkalatos szabályozást.

A közpénzügyi szabályok körében a módosítás hatályon kívül helyezte a 37. cikk (4) és (5) bekezdését, megszüntetve az Alkotmánybíróság költségvetési és adótárgyú törvényekre vonatkozó hatásköri korlátozását. Hatályát vesztette a közpénz 39. cikk (3) bekezdésében szereplő alaptörvényi meghatározása, valamint a Költségvetési Tanács 44. cikk (3) bekezdésében biztosított előzetes hozzájárulási joga a központi költségvetés elfogadásához. A Tanács intézménye és más alkotmányos feladatai fennmaradtak.

A benyújtott javaslat eredetileg 2027. január 1-jével megszüntette volna az önálló szabályozó szervek külön alaptörvényi kategóriáját, és kivette volna vezetőik rendeletét a jogszabályok felsorolásából. Ezeket a rendelkezéseket az Országgyűlés nem fogadta el: a kihirdetett módosítás az önálló szabályozó szervek alcímét, alkotmányos státuszát és vezetőik rendeletalkotási jogalapját változatlanul hagyta.

A módosítás rendelkezéseinek többsége 2026. július 19-én lép hatályba. A megyei elnevezéshez és az Országgyűlési Őrséghez kapcsolódó rendelkezések 2026. október 1-jén lépnek hatályba. A módosítás előírta az Alaptörvény egységes szerkezetű szövegének a hatálybalépéssel egyidejű hivatalos közzétételét.

Fogadtatás és szakmai viták

Az Alaptörvény elfogadása és későbbi módosításai a magyar közjogi diskurzus egyik legtöbbet vitatott témájává váltak. A viták egyszerre érintik az alkotmányozás eljárását, az Alaptörvény értéktartalmát, az államszervezeti szabályokat, az Alkotmánybíróság hatáskörét, a sarkalatos törvények körét, az alapjogvédelmi rendszert, az uniós joghoz való viszonyt és a különleges jogrend szabályozását.

A támogató értékelések szerint az Alaptörvény önálló, demokratikusan választott Országgyűlés által elfogadott kartális alkotmányt adott Magyarországnak, lezárta az 1949-es törvényszámhoz kapcsolódó szimbolikus folytonosságot, rendezettebb szerkezetbe foglalta az alapjogokat és az államszervezetet, megerősítette a közpénzügyi fegyelem, a nemzeti vagyon, a családvédelem és a történeti alkotmányos hagyományok szerepét. E nézet szerint a sarkalatos törvények és az alkotmányos értékek részletesebb rögzítése az állam működésének stabilitását szolgálja.

A kritikus értékelések elsősorban az alkotmányozás gyorsaságát, az ellenzéki és társadalmi konszenzus korlátozottságát, az Alkotmánybíróság közpénzügyi tárgyú hatáskörének szűkítését, a sarkalatos törvények széles körét, a történeti alkotmány vívmányainak bizonytalan normatív tartalmát, az ombudsmani és adatvédelmi intézményrendszer átalakítását, valamint a későbbi módosítások gyakoriságát emelik ki. Egyes bírálók szerint a sarkalatos törvények nagy száma a mindenkori egyszerű parlamenti többség mozgásterét is szűkítheti, ha az nem rendelkezik kétharmados többséggel.

A negyedik módosítás különösen nagy szakmai vitát váltott ki. A támogatói szerint az alkotmányozó hatalom jogosult volt arra, hogy a vitatott átmeneti szabályokat és más közjogi kérdéseket alaptörvényi szinten rendezze. Kritikusai szerint ugyanakkor a módosítás az Alkotmánybíróság által korábban kifogásolt vagy megsemmisített szabályok egy részét alkotmányi szintre emelte, ami az alkotmánybíráskodás korlátozásának és az alkotmányos kontroll gyengítésének kérdését vetette fel. A Velencei Bizottság 2013-as véleménye a módosítások tartalmát és módszerét is bírálta, különösen az alkotmányos kontroll, a bírói függetlenség, a politikai hirdetések, a felsőoktatási és hajléktalansággal kapcsolatos szabályok, valamint a korábbi alkotmánybírósági gyakorlat figyelmen kívül hagyása kapcsán.

Az Európai Parlament 2018. szeptember 12-én állásfoglalást fogadott el, amelyben az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikk (1) bekezdése szerinti eljárás megindítására tett javaslatot Magyarországgal szemben. Az állásfoglalás többek között az alkotmányos és választási rendszer működését, az igazságszolgáltatás függetlenségét, a korrupciót, az adatvédelmet, a véleménynyilvánítás és gyülekezés szabadságát, az egyesülési szabadságot, az egyenlő bánásmódot és a kisebbségek jogait érintette.

Az Európai Bizottság jogállamisági jelentései a 2020-as évektől rendszeresen foglalkoztak Magyarország jogállamisági helyzetével. A 2025-ös országfejezet az igazságszolgáltatás, a korrupció elleni küzdelem, a médiapluralizmus, a civil társadalom mozgástere, a közérdekű adatokhoz való hozzáférés és a titkos megfigyelési intézkedések garanciái körében fogalmazott meg megállapításokat és ajánlásokat. A magyar kormányzat több ilyen bírálattal szemben rendszeresen arra hivatkozott, hogy az Alaptörvény a demokratikus felhatalmazás alapján elfogadott nemzeti alkotmány, és több vitatott rendelkezése a nemzeti szuverenitás, a közösségi önazonosság vagy az intézményi stabilitás védelmét szolgálja.

A 2026-os országgyűlési választás után kialakult kétharmados többség miatt az Alaptörvény jövőjéről szóló vita újabb politikai szakaszba lépett. A Tisza Párt első alaptörvény-módosítása többek között a miniszterelnöki megbízatás időbeli korlátozásával, a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetésének alkotmányos lehetőségével és a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatos szabályokkal foglalkozott. A javaslat nyomán elfogadott tizenhatodik módosítás egyes részeit támogatói a hatalmi koncentráció korlátozásának és az intézményi korrekciónak tekintették, míg kritikusai a visszaható hatály, a személyre szabott alkotmányozás és az alkotmányos stabilitás szempontjából fogalmaztak meg aggályokat.

A tizenhetedik módosítás preambuluma a változtatásokat az alkotmányos demokrácia helyreállításához szükséges átmeneti intézkedésekként határozza meg. A kihirdetett szöveg közvetlenül érinti a hivatalban levő köztársasági elnök megbízatását, a hivatalban levő alkotmánybírák felső korhatárát, a korábbi képviselői megbízatások beszámítását, az ügyészség és az új vagyonvisszaszerzési Hivatal közvádlói feladatainak viszonyát, valamint több sarkalatos és közpénzügyi alkotmányos garanciát. A végleges változat a benyújtott javaslathoz képest szűkítette a sarkalatos tárgykörök csökkentését, és elhagyta az önálló szabályozó szervek alaptörvényi kivezetését.

Jelentősége a mindennapi jogalkalmazásban

Az Alaptörvény nem csak államszervezeti dokumentum. Közvetlen hatással van a jogalkotásra, a bírósági jogértelmezésre, az alapjogvédelemre és a közhatalom mindennapi működésére. A bíróságoknak a jogszabályokat azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezniük; az Alkotmánybíróság megsemmisítheti az alaptörvény-ellenes jogszabályokat, és alkotmányjogi panasz alapján egyedi bírói döntéseket is vizsgálhat.

Gyakorlati jelentősége különösen a következő területeken érzékelhető:

• az alapvető jogok védelme, például a véleménynyilvánítás, a gyülekezés, a tulajdon, a személyes adatok, a tisztességes eljárás, a vallásszabadság és az egyenlő bánásmód ügyeiben;
• a választási és népszavazási szabályok alkotmányos kereteiben;
• a bíróságok, az ügyészség, az Alkotmánybíróság és más független vagy önálló szervek jogállásában;
• a közpénzek és a nemzeti vagyon átláthatóságában;
• a különleges jogrendben hozott kormányrendeletek és rendkívüli intézkedések alkotmányos határaiban;
• a nemzetközi jog és az európai uniós jog magyar jogrendszerben elfoglalt helyének értelmezésében.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Unió Bírósága gyakorlata szintén befolyásolja az Alaptörvény alkalmazását. Az EJEB ítéletei különösen a tisztességes eljárás, a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési jog, a fogvatartási körülmények, a magánélet védelme és a nemi identitáshoz kapcsolódó jogok területén jelenthetnek külső emberi jogi mércét. Az uniós jogi összefüggések pedig különösen a bírói függetlenség, az adatvédelem, a közbeszerzések, a közérdekű adatok, a diszkriminációtilalom és az uniós források felhasználása körében válnak gyakorlati jelentőségűvé.

Források

• Magyarország Alaptörvénye. Nemzeti Jogszabálytár.
• Magyarország Alaptörvényének tizenötödik módosítása (2025. április 14.). Nemzeti Jogszabálytár.
• Magyarország Alaptörvényének tizenhatodik módosítása (2026. június 15.). MKOGY Jogtár.
• Magyarország Alaptörvényének tizenhetedik módosítása (2026. július 13.). Magyar Közlöny, 2026. évi 92. szám, 3414–3418.
• Magyarország Alaptörvénye módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövege. Magyar Közlöny.
• 11/1992. (III. 5.) AB határozat.
• 2011. évi CLI. törvény az Alkotmánybíróságról.
• 2011. évi CXI. törvény az alapvető jogok biztosáról.
• 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról.
• 2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról.
• Árva Zsuzsanna: Kommentár Magyarország Alaptörvényéhez. Jogtár-kommentár.
• Csink Lóránt – Schanda Balázs – Varga Zs. András szerk.: The Basic Law of Hungary. A First Commentary. Clarus Press, Dublin – National Institute of Public Administration, Budapest, 2012.
• Drinóczi Tímea: A 22/2016 (XII. 5.) AB határozat: mit (nem) tartalmaz, és mi következik belőle. MTA Law Working Papers, 2017.
• Jakab András: Az új Alaptörvény keletkezése és gyakorlati következményei. HVG-ORAC, Budapest, 2011.
• Kukorelli István – Schmidt Péter szerk.: Az alkotmányosság alapjai. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1989.
• Kukorelli István szerk.: Alkotmánytan I. Osiris Kiadó, Budapest, 2007.
• Mezey Barna szerk.: Magyar alkotmánytörténet. Osiris Kiadó, Budapest, 2003.
• Mezey Barna – Szente Zoltán szerk.: Európai alkotmány- és parlamentarizmustörténet. Osiris Kiadó, Budapest, 2003.
• Müller György: Az Alaptörvény utáni kormányzati viszonyokról. Közjogi Szemle, 2011/2.
• Patyi András: Hitvallás és Alaptörvény. Ismételt gondolatok a Nemzeti hitvallás értékrendelkezéseiről. In: Rendhagyó kommentár egy rendhagyó preambulumról. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2024.
• Szente Zoltán: A historizáló alkotmányozás problémái – a történeti alkotmány és a Szent Korona az új Alaptörvényben. Közjogi Szemle, 2011/3.
• Szente Zoltán: Az Alaptörvény (2012–2015). In: Jakab András – Gajduschek György szerk.: A magyar jogrendszer állapota. MTA TK JTI, Budapest, 2016.
• Zétényi Zsolt szerk.: A történeti alkotmány. Magyarország ősi alkotmánya. Magyarországért Kulturális Egyesület, Budapest, 2009.
• Venice Commission: Opinion on the New Constitution of Hungary, CDL-AD(2011)016, 20 June 2011.
• Venice Commission: Opinion on the Fourth Amendment to the Fundamental Law of Hungary, CDL-AD(2013)012, 17 June 2013.
• Venice Commission: Opinion on the compatibility with international human rights standards of the Fifteenth Amendment to the Fundamental Law of Hungary, CDL-AD(2025)043, 13 October 2025.
• European Commission: 2025 Rule of Law Report. Country Chapter on the rule of law situation in Hungary. SWD(2025) 917 final.
• National Academies of Sciences, Engineering, and Medicine: Genetically Engineered Crops: Experiences and Prospects. Washington, DC: The National Academies Press, 2016.
• World Health Organization: Food, genetically modified. Questions and answers, 2014.

További információk

• Magyarország Alaptörvénye a Nemzeti Jogszabálytárban
• Magyarország Alaptörvényének tizenhatodik módosítása az MKOGY Jogtárban
• Magyar Közlöny
• Magyarország Alkotmánybírósága
• Venice Commission: Magyarországgal kapcsolatos vélemények
• European Commission: Rule of Law Mechanism