Jogforrás
A jogforrás jogi fogalom. Egyik értelemben alanyi jogforrásról beszélünk, másik értelemben pedig tárgyi jogforrásról. Mindezek koronként és országonként különböznek illetve időről-időre változnak.
Fogalma[szerkesztés]
A jogforrás kifejezést a jogtudomány többféleképpen értelmezi. Eszerint a jog forrása lehet az állam, mint minden jog forrása. Jog forrása lehet minden olyan tény, amelyhez szubjektív jog szerzése fűződik, végül a jog forrásai lehetnek mindazok az okiratok, jogszabályok, amelyek közvetítik a jogrend ismeretét.[1]
Alf Ross megfogalmazta 1929-ben Theorie der Rechtsquellen című művében: „a jog végső forrása a rendszerben van […]. A jogrendszer a végső jogforrás."[2]
Különböző felosztások[szerkesztés]
A jogforrások felosztása több szempont szerint lehetséges:[1]
Az alanyi és tárgyi jogforrások[szerkesztés]
Az alanyi jogforrások a jogalkotó szervek, míg a tárgyi jogforrások maguk a jogszabályok, azok megjelenési formái.
Az anyagi és alaki jogforrások[szerkesztés]
Anyagi jogforrások azon jogforrások, amelyek létesítik a jogot, míg alaki jogforrások azok a jogforrások, melyek a már keletkezett, fennálló szabályokat foglalják magukban.
Belső és külső jogforrások[szerkesztés]
Belső jogforrás az a hatalom, amely a jogot alkotja, amely jogalkotó képességgel rendelkezik, míg külső a jogszabály megjelenési formája, ami alapján megismerhető az adott jogszabály.
Írott és íratlan jogforrások[szerkesztés]
Az írott jogszabály a jogalkotó szervtől származó, leírt normatíva, mint pl.: törvény, rendelet, míg az íratlan jogforrás a jogalkalmazó döntéseiben keletkező jog, amely az ismétlődő követés, a kikényszerítés és az állam jogalkotó szerveinek hozzájárulása folytán általános és kötelező jogi szabállyá válik, pl. judge made law, szokásjog.
Területi hatályuk szerint[szerkesztés]
Lehetnek olyan jogforrások, amelyek egy ország egész területén érvényesek, és lehetnek helyi, partikuláris jogforrások.
Személyi hatályuk szerint[szerkesztés]
Vannak általános érvényű jogforrások, melyek egy területen mindenkire kiterjednek, és vannak olyanok, amelyek egy országban csak egyes csoportokra bírnak hatállyal.
A jogforrások története[szerkesztés]
Tárgyi jogforrások a római jogban[szerkesztés]
- szokásjog (consuetudo)
- törvény (lex)
- senatus consultum
- edictum
- jogtudomány (iurisprudentia)
- császári rendelet
Tárgyi jogforrások az 5-6. századtól a 9-10. századig[szerkesztés]
- lex
- pactus, capitulare
Források[szerkesztés]
- Ruszoly József: Európa jogtörténete, Püski Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-9337-87-0
- Molnár Imre & Jakab Éva: Római jog, Szeged, 2008, ISBN 963-00-8225-X
- Bíró Endre:Jogi szótár. 224 - 225. old.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Archivált másolat. [2017. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 9.)
- ↑ idézi:http://jog.tk.mta.hu/uploads/files/2016_03_BragyovaA_GardosOroszF.pdf
További információk[szerkesztés]
- [1]
- Horváth Barna: A jogelmélet vázlata. Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő 2004, 62. old. ISBN 963 86430 4 8
- Szamel Lajos: A jogforrások. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1958.
|
Ez a jogtudománnyal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |