Jogforrás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A jogforrási hierarchia Magyarországon 2012-től

A jogforrás jogi fogalom. Egyik értelemben alanyi jogforrásról beszélünk, másik értelemben pedig tárgyi jogforrásról. Mindezek koronként és országonként különböznek illetve időről-időre változnak.

Fogalma[szerkesztés]

A jogforráskifejezést a jogtudomány többféleképpen értelmezi. Eszerint a jog forrása lehet az állam, mint minden jog forrása. Jog forrása lehet minden olyan tény, amelyhez szubjektív jog szerzése fűződik, végül a jog forrásai lehetnek mindazok az okiratok, jogszabályok, amelyek közvetítik a jogrend ismeretét.[1]

Alf Ross megfogalmazta 1929-ben Theorie der Rechtsquellen című művében: „a jog végső forrása a rendszerben van […]. A jogrendszer a végső jogforrás."[2]

Különböző felosztások[szerkesztés]

A jogforrások felosztása több szempont szerint lehetséges[1]:

Az alanyi és tárgyi jogforrások[szerkesztés]

Az alanyi jogforrások a jogalkotó szervek, míg a tárgyi jogforrások maguk a jogszabályok, azok megjelenési formái.

Az anyagi és alaki jogforrások[szerkesztés]

Anyagi jogforrások azon jogforrások, amelyek létesítik a jogot, míg alaki jogforrások azok a jogforrások, melyek a már keletkezett, fennálló szabályokat foglalják magukban.

Külső és belső jogforrások[szerkesztés]

Belső jogforrás az a hatalom, amely a jogot alkotja, amely jogalkotó képességgel rendelkezik, míg külső a jogszabály megjelenési formája, ami alapján megismerhető az adott jogszabály.

Írott és íratlan jogforrások[szerkesztés]

Az íratlan jogforrásokban a jogalkotó akarata hallgatólagosan jut kifejezésre, szemben az írott jogszabályokkal.

Területi hatályuk szerint[szerkesztés]

Lehetnek olyan jogforrások, amelyek egy ország egész területén érvényesek, és lehetnek helyi, partikuláris jogforrások.

Személyi hatályuk szerint[szerkesztés]

Vannak általános érvényű jogforrások, melyek egy területen mindenkire kiterjednek, és vannak olyanok, amelyek egy országban csak egyes csoportokra bírnak hatállyal.

A jogforrások története[szerkesztés]

Tárgyi jogforrások a római jogban[szerkesztés]

  • szokásjog (consuetudo)
  • törvény (lex)
  • senatus consultum
  • edictum
  • jogtudomány (iurisprudentia)
  • császári rendelet

Tárgyi jogforrások az 5-6. századtól a 9-10. századig[szerkesztés]

  • lex
  • pactus, capitulare

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Archivált másolat. [2017. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 9.)
  2. idézi:http://jog.tk.mta.hu/uploads/files/2016_03_BragyovaA_GardosOroszF.pdf

További információk[szerkesztés]