Salamon László (jogász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Salamon László
Salamon László fortepan 138510.jpg
Született 1947. december 25. (71 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei egy gyermek
Foglalkozása jogtudós,
ügyvéd,
politikus,
egyetemi oktató
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Salamon László témájú médiaállományokat.

Salamon László (Budapest, 1947. december 25. –) magyar jogtudós, ügyvéd, politikus. A rendszerváltásig ügyvédként dolgozott, majd 1990-től 2013-ig országgyűlési képviselő. 1994-ben a Magyar Demokrata Fórum elnökségi tagja. 1994 és 1996 között az Országgyűlés alelnöke. 1996-tól a Fidesz, majd a Kereszténydemokrata Néppárt politikusa. 2010-ben az Országgyűlés alkotmány-előkészítő bizottsága elnöke. 2013-tól az Alkotmánybíróság tagja. Emellett 1995 óta alkotmányjogot oktat a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.

Életpályája[szerkesztés]

1966-ban érettségizett a budapesti I. László Gimnáziumban. 1967-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Egyetemi évei alatt az államigazgatási jogi tanszék demonstrátora volt. 1972-ben szerezte meg jogi doktorátusát. Diplomájának megszerzése után a 24. számú ügyvédi munkaközösségben volt ügyvédjelölt, majd 1974-ben (ügyvédi szakvizsgájának megszerzése után) ügyvédi státuszba került. 1980-ban a munkaközösség helyettes vezetője lett. Innen távozott 1990-ben.

Politikai pályafutása[szerkesztés]

A rendszerváltás idején a Magyar Demokrata Fórum tevékenységében vesz részt, 1989-ben a párt tagja lett. A kerekasztal-tárgyalásokon az MDF egyik jogi szakértője volt. Az 1990-es országgyűlési választáson pártja országos listájáról szerzett mandátumot. Az 1994-ig tartó ciklusban az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke volt. Közben 1993 és 1994 között a párt országos választmányának tagjaként, illetve 1994-ben az országos elnökség tagjaként is tevékenykedett. Az 1994-es országgyűlési választáson ismét az MDF országos listájáról szerzett mandátumot. Az új Országgyűlés alakuló ülésén az parlament egyik alelnökévé választották. 1995-ben ismét bekerült az országos választmányba. Az MDF 1996-os pártszakadása idején kilépett a pártból (elvesztve ezzel országgyűlési alelnöki tisztségét), majd kilenc hónap független képviselői munka után csatlakozott a Fidesz-frakcióhoz. 1997-ben a pártba is belépett.

Az 1998-as országgyűlési választáson a Fidesz jelöltjeként szerzett egyéni mandátumot a Pest megyei 3. számú egyéni választókerületben (Dunakeszi központtal). A 2002-ig tartó ciklusban az ügyrendi bizottság elnöke volt. A 2002-es országgyűlési választáson a Fidesz és a vele közösen induló MDF közös Pest megyei területi listájáról szerzett mandátumot. A ciklusban az ügyrendi bizottság alelnöke volt. 2005-ben belépett a Kereszténydemokrata Néppártba, Fidesz-tagságát megtartva. 2006-ban és a 2010-ben a Fidesz és a KDNP közös Pest megyei listájáról szerzett mandátumot. 2006-tól a KDNP-frakció egyik helyettes vezetője. 2010-ben az Országgyűlés alkotmány-előkészítő eseti bizottságának elnökévé választották. Feladata az új Alkotmány előkészítésének koordinációja volt. 2012 decemberében az Országgyűlés megválasztotta az Alkotmánybíróság tagjává 2013 február 25-ei hatállyal. Emiatt lemondott képviselői mandátumáról.

Politikai tevékenysége mellett 1995-től alkotmányjogot tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, 1997-től címzetes egyetemi docensként és mestertanárként. Emellett több közéleti egyesületben vesz részt, így például a Szent László Társulatnak 1995 és 2000 között elnöke volt.

Családja[szerkesztés]

Édesapja (Salamon László) vegyész, édesanyja (Horgos Erzsébet) háztartásbeli, majd adminisztrátor volt. Salamon 1978-ban nősült, felesége Somogyi Zsuzsanna, kozmetikus. Házasságukból egy leánygyermek született 1986-ban.

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Az alkotmányozási eljárás és az új alkotmány néhány kérdése (In: Takács Imre (szerk.): Az alkotmányozás jogi kérdései, 1995)
  • The Questions of the Teaching of Human Rights (Róma, 1996)
  • Válogatás egy közéleti pálya terméseiből; KDNP Országgyűlési Képviselőcsoport, Bp., 2007 (Kereszténység és közélet)
  • A parlament szervezetének alapkérdése; az egy- és kétkamarás parlament (Magyar Közigazgatás, 2001)
  • A kizárólagos törvényhozási tárgyak de lege lata és de lege ferenda (In: Formatori, 2006)

Források[szerkesztés]