Magyar űrtevékenység

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Magyarország az 1960-as évek végétől nemzetközi együttműködések keretében több űrprogramban is részt vett. 1992 óta a Magyar Űrkutatási Iroda irányítja a kutatótevékenységet és a nemzetközi kapcsolatokat. A nemzetközi kapcsolatok azért fontosak, mert nincs annyi pénz, hogy saját programokat indítsanak. Néhány év múlva Magyarország az Európai Űrügynökség (ESA) teljes jogú tagállama lehet.

Történet[szerkesztés]

A VEGA szondák modellje az Udvar-Hazy Központban

A magyar űrtevékenység kezdete 1946. február 6-ra tehető, amikor Bay Zoltán vezetésével egy kutatócsoport végrehajtotta az első sikeres európai Hold-radar kísérletet, melynek keretében sikerült kimutatniuk a Hold felé küldött radarhullámok visszaverődését. Az 1967-ben meghirdetett Interkozmosz együttműködés kereteit kihasználva kutatórakéták, műholdak (Interkozmosz, Prognoz), majd bolygóközi szondák (VEGA, Fobosz) fedélzetére is feljutottak magyar műszerek. Az első magyar űrberendezés az Interkozmosz a Vertyikal–1 rakétaszondán elhelyezett passzív mikrometeoritcsapda volt. A Vega-programban való részvétel a mai napig a magyar űrtevékenység egyik legnagyobb sikere.

A Szojuz-36 küldetés jelvénye

1980-ban az Interkozmosz program részeként repült a Szojuz–36 űrhajóval Farkas Bertalan a Szaljut–6 űrállomásra. Farkas Bertalan vitte magával először az űrbe a Pille nevű dózismérőt, amelyet azóta már több szovjet/orosz és amerikai űrrepülésen használtak. Jelenleg a Nemzetközi Űrállomáson alkalmazzák. A rendszerváltás után, 1991-ben újraszervezték a magyar űrtevékenység irányítását. 1992-ben létrejött a Magyar Űrkutatási Iroda és a hozzátartozó szervek: a Magyar Űrkutatási Tanács és az Űrkutatási Tudományos Tanács. Az 1990-es években tervezték a Magyarsat nevű magyar távközlési műhold indítását. 2001 tavaszán a magyar és az amerikai kormány között űrkutatási együttműködési megállapodás született.

Rövid időn belül Magyarország az Európai Űrügynökség (ESA) teljes jogú tagja lesz, és az összes európai programban részt vehet. A közép-kelet-európai régióban elsőként írta alá 2003. április 7-én az Európai Űrügynökséggel a szorosabb kapcsolatot jelentő ECSA (European Cooperating State Agreement) dokumentumot.[1] Ennek ellenére az utóbbi években egyre nagyobb lemaradásba került, mivel a 2007-ben elkezdett csatlakozási tárgyalásokat még mindig nem sikerült lezárni. Ez idő alatt Csehország, Románia és Lengyelország már az ESA teljes jogú tagjává vált.[2]

Magyarország és az ESA között jelenleg egy véges határidejű partnerségi egyezmény van érvényben, 2012 szeptemberéig kell döntenie a kormánynak a tényleges belépésről. A tagdíj 6-8 millió eurót jelentene évente, ennek azonban 95 százalékát a szervezet elosztási rendszere alapján visszapályázhatják a cégek, ráadásul a magyar vállalkozások számára a könnyebb piacszerzés, illetve pályázatok lehetősége is megnyílna. A magyarországi cégeknek jelenleg a kapacitáshiány okoz problémát, önerőből − állami pénzek vagy kedvező hitellehetőségek nélkül − azonban nehézkesen halad a folyamat.[3]

A magyar űrtevékenység történetének új fejezete kezdődött 2012. február 13-án a Masat–1, teljesen magyar építésű pikoműhold felbocsátásával. A műholdat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen fejlesztették, építését magántámogatók (cégek és magánszemélyek) finanszírozták. A műhold felbocsátása az Európai Űrügynökség Vega hordozórakéta hordozóeszközének kísérleti startja keretében, a LARES és Almasat–1 műholdak, illetve több más (olasz, spanyol, lengyel, román), hasonlóan egyetemi építésű pikoműhold társaságában vált lehetővé.

Űrprogramok magyar részvétellel[szerkesztés]

(nem teljes lista)

Űrkutatással foglalkozó intézmények[szerkesztés]

A magyar űrtevékenység elismerése[szerkesztés]

2010. március 20-án a magyar űrkutatók közössége Magyar Örökség díjat kapott. A bíráló bizottság indoklásában a díjat „a nemzetközi űrkutatásban való magyar részvétel” érdemelte ki, ugyanakkor 11 személyt külön ki is emelt a magyar űrkutatók közösségéből. Ezek a személyek a következők: Kármán Tódor, Izsák Imre, Pavlics Ferenc, Bejczy Antal, Tófalvi Gyula, Almár Iván, Ferencz Csaba, Gschwindt András, Farkas Bertalan, Magyari Béla és Charles Simonyi. A Magyar Örökség Díjat az idehaza dolgozó űrkutatók nevében Ferencz Csaba, a külföldön élők nevében Bejczy Antal vette át az Akadémián rendezett ünnepségen.

A Hold-radar kísérletért korábban már Magyar Örökség Díjat kapott Bay Zoltán az esemény 50. évfordulóján, valamint Simonyi Károly professzor 1998-ban.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]