Luxemburg vasúti közlekedése
| Luxemburg | |
 | |
| Személyvonat Luxemburgban egy CFL 4000 sorozatú villamosmozdonnyal | |
| Működtetés | |
| Nemzeti vasúttársaság | CFL |
| Infrastruktúra-kezelő | CFL |
| Fő üzemeltetők | CFL |
| A hálózat hossza | |
| Teljes hossz | 275 km[1] km |
| Villamosított vonalak | 243 km[1] km |
| Nagysebességű vonalak | 0 km |
| Nyomtávok | |
| Fő nyomtáv | 1435 mm |
| 1435 mm | 275[1] km |
| Áramrendszer | |
| Fő áramrendszer | 3000 V DC |
| 3000 V DC | 243 km[1] km |
| Térkép | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Luxemburg témájú médiaállományokat. | |
Luxemburg vasúthálózatának hossza 275 km, normál nyomtávolságú, 243 km hosszan villamosított 3000 V egyenárammal.[1] Nemzeti vasúttársasága a Chemins de Fer Luxembourgeois.
Hálózat
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése].jpg)
A második világháború után a luxemburgi vasúti hálózat 550 kilométert tett ki, és akkor még egy kiterjedt keskeny nyomtávú vasúti hálózat is létezett. Másfél évtized alatt a vasúti hálózat felére csökkent. 1953. február 15-én a „Jhangeli” néven közismert keskeny nyomtávú vasútvonalat bezárták. 2003 végén a nemzeti hálózat hossza 275 kilométer volt, ebből 140 kilométer kétvágányú és 135 kilométer egyvágányú. Összesen 618 kilométer vasútvonal volt, ebből 436 kilométer fővonalak és pályaudvarok, 182 kilométer pedig mellékvonalak voltak.
A vasúti hálózat 70 állomást és megállót foglal magában,[2] és 95 százalékban villamosított.
A luxemburgi vasúti hálózat nemzeti biztonsági hatósága az Administration des Chemins de Fer (ACF), szabályozó hatósága pedig az Institut Luxembourgeois de Régulation.
Vonalak
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A legnagyobb forgalmat a 70 kilométer hosszú északi vonal Luxembourg (város) – Troisvierges – (Liège/Belgium) és a kelet-nyugati összeköttetés (Trier/Németország) – Wasserbillig – Luxemburg (város) – Kleinbettingen – (Arlon/Belgium) bonyolítja le.[3]
Piacnyitás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A nemzeti vasúti hálózat hozzáférését, üzemeltetését és irányítását a 2019. június 6-i törvény szabályozza, amely az Európai Unió 2012/34 irányelvét és annak 2016/2370 módosító aktusát ülteti át a nemzeti jogba.[4]
Személyszállítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az Európai Unió 1370/2007 rendeletének 5. cikkében foglalt rendelkezés értelmében Luxemburg kivételt képez a közforgalmú vasúti személyszállítási szolgáltatások liberalizációja alól. Ezeket a megbízásokat továbbra is közvetlenül a CFL kapja meg, pályázat kiírása nélkül. A CFL továbbra is szabadon együttműködhet más vasúttársaságokkal, ami a Franciaországba (SNCF) és Belgiumba (SNCB) irányuló határon átnyúló forgalomban is így van.
- Lásd még: Luxemburg vasútállomásainak listája
Árufuvarozás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A nemzeti és nemzetközi árufuvarozás Luxemburgban az európai jogszabályoknak megfelelően teljes mértékben liberalizált.
Műszaki jellemzők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Általános
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A luxemburgi vasúti hálózaton közlekedő járműveknek – mint minden más hálózaton – igazolniuk kell a meglévő infrastruktúrával való kompatibilitásukat. Ez az igazolás gyakran tesztutakkal is alátámasztandó. Ezen túlmenően a biztonsági feladatokkal megbízott személyeket (mozdonyvezetőket, vonatvezetőket, kocsisokat, tolatókat stb.) külön vizsgáztatni kell, és engedélyezni kell őket az üzemeltetésben való részvételre.
A luxemburgi vasúti hálózatot az áramellátás, valamint a jelző- és biztosító rendszerek tekintetében olyan műszaki sajátosságok jellemezték, amelyek a három szomszédos országból származtak. Luxemburg történelmileg túl kicsi volt ahhoz, hogy saját szabványokkal különböztesse meg magát ipari szomszédjaitól.
A mai fővonalak erőteljes fejlődése a Nagyhercegség német császárságba való széles körű integrációjának idején kezdődött. Elzász-Lotharingia beolvasztása után a hálózat gazdasági és katonai fejlesztése következett, amelynek eredményeként ma már csak a jobb oldali közlekedés maradt meg (hasonlóan a Grand Est-hez). Az első világháború után a nagyhercegséget nagyrészt Franciaország uralta. A második világháborúban a francia befolyás rövid ideig megszakadt, de utána a működés szervezését ismét Franciaország és Belgium vette át. Ebben a háború utáni időszakban történt a vonalak villamosítása és a vonatvezérlő berendezések kiépítése. A Belgiumba vezető vonalat 3 kV egyenárammal, a Franciaországba vezető vonalat 25 kV váltakozó árammal és francia felsővezeték-geometriával villamosították. A vonatvezérlésnél a „Crocodile” technika kompatibilis változatai mellett döntöttek. 2020 körül sikerült a vezetékhálózatot teljes egészében 25 kV-ra átállítani, valamint az elavult vonatvezérlő rendszereket ETCS-re cserélni.[5]
Vonatbefolyásoló rendszer
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1973-ban a CFL bevezette a Crocodile vonatbefolyásoló rendszert, amely már a szomszédos SNCB és SNCF vasúttársaságoknál is működött, és megkönnyítette a Belgiumba és Franciaországba irányuló határon átnyúló forgalmat. Mivel azonban az idők folyamán a szomszédos országokban további vonatbefolyásoló rendszereket vezettek be (Belgiumban TBL, Németországban PZB/LZB és Franciaországban KVB/TVM), a CFL számára egyre nehezebbé vált a határon átnyúló forgalom lebonyolítása.[6]
A CFL ezért 1990-től kezdve vizsgálta egy teljes értékű vonatbefolyásoló rendszer bevezetésének lehetőségeit. Mivel a vonatbefolyásoló rendszerek a szomszédos országokban már régóta beváltak voltak, bármelyik rendszer mellett hozott döntés összeférhetetlenséget eredményezett volna a másik két rendszerrel. A CFL ezért már korán támogatta az egységes európai vonatbefolyásoló rendszert, az European Train Control System fejlesztését, amely akkoriban kezdődött.[6]
1997-ben három vasúti baleset hatására úgy döntöttek, hogy először a meglévő Crocodile vonatbefolyásoló rendszert fejlesztik tovább a biztonsági szint növelése érdekében. Ez a MEMOR II és a MEMOR II+ bevezetéséhez vezetett.[6]
A CFL 1999-ben első hálózatüzemeltetőként döntött az ETCS hálózatra kiterjedő bevezetése mellett. 2020. január 1-je óta Luxemburgban az egész vasúti közlekedés ETCS Level 1 rendszerrel, ETCS Full Supervision üzemmódban működik.[6]
Vonatrádió
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2016 március végén az osztrák Kapsch CarrierCom vállalat bejelentette, hogy 2017 elejére 271 km luxemburgi vasúti hálózatot szerel fel GSM-R rendszerrel.[7] A rendszert csak 2018. december 9-én vette át az ACF[8], majd a CFL helyezte üzembe.[9]
Bővítési projektek és alapok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1995-ben a luxemburgi állam átvette a vasúti hálózatot a CFL-től a Réseau Ferré National Luxembourgeois létrehozásával. Azóta a Fonds du Rail biztosítja a hálózat karbantartásának és bővítésének finanszírozását. 2003-ban, több évtized után először, új vasútvonalat adtak át a Dudelange-Usines (Luxemburg) és Volmerange-les-Mines (Franciaország) közötti összeköttetéssel. Az 1999–2004-es törvényhozási időszakban megteremtették a további bővítési projektek jogi alapjait.
Bővítési projektek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2012 novembere óta a Petingen–Luxembourg-vasútvonal kétvágányú. Ehhez 2010 áprilisában az A6-os autópálya Zessingen magasságában új vasúti híd épült.[10]
Vasúti kapcsolata más országokkal
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Németország - van - azonos nyomtávolság
Franciaország - van - azonos nyomtávolság
Belgium - van - azonos nyomtávolság
.svg){kind=small}
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 5 "CIA - The World Factbook". cia.gov. 2015. november 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. október 4.
- ↑ "Rapport intégré 2019 du groupe CFL". Hozzáférés: 2020. július 5.
- ↑ Archiválva Webarchive-hiba: Dátum hiányzik dátummal a(z) www.cfl.lu archívumban Webarchive-hiba: ismeretlen archívum-URL
- ↑ "Loi relative à la gestion, à l'accès, à l'utilisation de l'infrastructure ferroviaire et à la régulation du marché ferroviaire". Hozzáférés: 2020. július 5.
- ↑ André Feltz, Jürgen Jacobs, Niels Nießen, Tobias Walke (2016-11). "Ermittlung der Leistungsfähigkeit des Luxemburger Eisenbahnnetzes unter Berücksichtigung von ETCS Level 1 FS" (PDF). eurailpress.de (német nyelven). Eurailpress. Hozzáférés: 2023-03-26.
{{cite web}}: Check date values in:|date=(súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - 1 2 3 4 Henri Werdel, Jean-Jacques Kolb, André Feltz, Hans Kast (2003). Ausrüstung des gesamten Luxemburger Eisenbahnnetzes mit ETCS Level 1. Signal + Draht. 18–24. o.
{{cite book}}: Unknown parameter|Band=ignored (|volume=suggested) (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ "LOGISTIK express Presseservice: Kapsch CarrierCom realisiert landesweites Bahnkommunikationsnetz in Luxemburg". Hozzáférés: 2020. július 5.
- ↑ "Rapport annuel de sécurité 2018 de l'Administration des chemins de fer". Hozzáférés: 2020. július 5.
- ↑ "Société Nationale des Chemins de Fer Luxembourgeois: Rapport intégré 2018". Hozzáférés: 2020. július 5.
- ↑ Neue Zugbrücke über die Autobahn A6 gespannt. In: Luxemburger Wort. 24. April 2010.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Thorsten Büker (2011). "www.bueker.net - Luxemburg vasúti térképe". bueker.net (angol nyelven). Hozzáférés: 2011. október 24.
{{cite web}}: CS1 karbantartás: ismeretlen nyelvkód (link) - rail.lu Die Eisenbahnen in und um Luxemburg
- Administration des Chemins de Fer (Internetseite der nationalen Sicherheitsbehörde)
- 50 Jahre Elektrifizierung der Luxemburger Eisenbahnen. (Briefmarke der Luxemburger Post).
