Imrédy-kormány
| Imrédy-kormány (1938. május 14. – 1939. február 16.) | |||||
| Időhossz | 9 hónap | ||||
| Kormányfő | Imrédy Béla (miniszterelnökként) | ||||
| Államfő | Horthy Miklós (kormányzóként) | ||||
| Államforma | királyság | ||||
| Pártok | Nemzeti Egység Pártja, Egyesült Magyar Párt | ||||
Az Imrédy-kormány 1938. május 14. és 1939. február 16. közt állt Magyarország élén, dr. ómoravicai Imrédy Béla miniszterelnöksége idején.
Belpolitikája[szerkesztés]
Az Imrédy-kormány működése kezdetén elfogadta az első zsidótörvényt, amelynek értelmében minden olyan személy zsidónak számított, aki 1919. augusztus 1. után keresztelkedett ki. Korlátozta a zsidók jogait, az orvosi kamarának, valamint az ügyvédi és mérnöki karnak csupán 20%-a lehetett zsidó.
A kormány még működése elején fogadta el az új választójogi törvényt, melynek értelmében újra titkosították a választást, viszont tovább emelték a műveltségi és vagyoni cenzust, amelynek értelmében mintegy 300 000-rel csökkent a választók száma.
A különböző szociális törvényeket követően vezették be az iparban, kereskedelemben, bányászatban és kohászatban dolgozók családi pótlékát, gyermekenként 14 éves korig havi 5 pengőt. Javult a közalkalmazottak fizetése és a nyugdíjak értéke. Csökkent a munkanélküliség és nőtt a keresetek vásárlóértéke.
A kormány eleinte a szélsőjobboldali pártokkal is keményen fellépett. A Nyilaskeresztes Párt vezérét, Szálasi Ferencet letartóztatták és 3 év fegyházra ítélték. 1938. május 29-én rendeletet adtak ki, amelyben megtiltották a közalkalmazottak számára, hogy akár szélsőjobboldali, akár baloldali pártba belépjenek. 1938 végén azonban Imrédy gyökeresen változtatott politikáján és a diktatúra bevezetésére tett kísérletet, amiért nemcsak politikustársaival, hanem Horthyval is rossz viszonyba került. Megígérte a földreform végrehajtását, ugyanakkor egy új, szigorúbb zsidótörvény kidolgozását is megígérte. Megalakította a Magyar Élet Mozgalmat, amelyben igyekezett minden szalonképes szélsőjobboldali mozgalmat egyesíteni, a nyilasokon kívül. Ezt követően maga a parlament szegült szembe Imrédy törekvéseivel. Amikor Imrédy javaslatot terjesztett elő a házszabály módosításáról, a képviselők leszavazták. Imrédy benyújtotta lemondását, de a kormányzó ekkor még politikai okokból nem fogadta ezt el.
Külpolitikája[szerkesztés]
Az első fontos külpolitikai esemény Horthy Miklós, Imrédy Béla, Kánya Kálmán külügyminiszter és Rátz Jenő honvédelmi miniszter Berlinbe látogatása volt. Ezt követte a bledi konferencia a Kisantanttal, amelyen a Kisantant államai elfogadták Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát, de csak azzal a feltétellel, hogy ez nem az ország szomszédainak rovására fog történni. Cserében a kisantant államai javítottak egy keveset a magyar kisebbség viszonyain.
1938. szeptember 29-én, a müncheni konferencián Hitler keresztülvitte Csehszlovákia németlakta területeinek Németországhoz csatolását. Az ország meggyengítése érdekében Hitler követelte a lengyel és magyar területi igények kielégítését is. Csehszlovákia át is adta Lengyelországnak Teschen várost és környékét, Magyarország számára a komáromi tárgyalásokon azonban csak legfeljebb a magyar többségű települések autonómiáját ígérte meg. Magyarország erre német-olasz döntőbíráskodást kért. A német–olasz döntőbíróság november 2-án hirdette ki az első bécsi döntést, melynek értelmében a Felvidék déli része visszakerült Magyarországhoz.
1938. november 28-án Kánya Kálmán külügyminiszter lemondott és Csáky István lett az utóda, amely a tengelyhatalmak irányába való elköteleződést is jelentette. 1939. január 24-én Magyarország a tengelybarát államok közül elsőként csatlakozott az antikomintern paktumhoz. A csatlakozás következménye volt, hogy a Szovjetunió megszakította diplomáciai kapcsolatait az országgal.
A bukás[szerkesztés]
Imrédy számára a bukás a diktatúrára való törekvés miatt elkerülhetetlen volt. Megbuktatásának módját a korábbi miniszterelnök, Bethlen István és Rassay Károly találták ki. Nekik ugyanis sikerült bebizonyítaniuk, hogy Imrédy egyik dédanyja zsidó volt, ezért a saját csapdájába esett Imrédy kénytelen volt lemondani, február 15-én. Lemondását követően megszűnt a kormány is.
A kormány tagjai[szerkesztés]
| Név | Hivatal kezdete | Hivatal vége | Párt | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| Imrédy Béla | 1938. május 14. | 1939. február 16. | ||
| Keresztes-Fischer Ferenc | 1938. május 14. | 1939. február 16. | ||
| Kánya Kálmán | 1938. május 14. | 1938. november 28. | ||
| Imrédy Béla | 1938. november 28. | 1938. december 10. | ||
| Csáky István | 1938. december 10. | 1939. február 16. | ||
| Reményi-Schneller Lajos | 1938. május 14. | 1939. február 16. | ||
| Rátz Jenő | 1938. május 14. | 1938. november 15. | ||
| Bartha Károly | 1938, november 15. | 1939. február 16. | ||
| Mikecz Ödön | 1938. május 14. | 1938. november 15. | ||
| Tasnádi Nagy András | 1938. november 15. | 1939. február 16. | ||
| Sztranyavszky Sándor | 1938. május 14. | 1938. november 15. | ||
| gróf Teleki Mihály | 1938. november 15. | 1939. február 16. | ||
| gróf Teleki Pál | 1938. május 14. | 1939. február 16. | ||
| Imrédy Béla | 1938. május 14. | 1938. szeptember 22. | ||
| Kunder Antal | 1938. szeptember 22. | 1939. február 16. | ||
| Bornemisza Géza | 1938. május 14. | 1938. november 15. | ||
| Kunder Antal | 1938. november 15. | 1939. február 16. | ||
| Hóman Bálint | 1938. május 14. | 1938. július 11. | ||
| Jaross Andor | 1938. november 15. | 1939. február 16. | ||
Források[szerkesztés]
- Imrédy-kormány
- https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=2797 – 1938. május, Magyar Világhíradó 743., azonosító: mvh-0743-06