Falcon 9

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Falcon 9
Falcon 9 launch.jpg
A rakéta első, 2010. június 4-i indítása

Változat Falcon 9 Normal
Funkció űrhajózási hordozórakéta
Gyártó Space Exploration Technologies (SpaceX)
Ár 44-49,5 millió USD
Méret- és tömegadatok
Hossz 54 m
Törzsátmérő 3,60 m
Indulótömeg 325 000 kg
Pálya Alacsony Föld körüli
Hasznos teher tömege Normal: 10 450 kg
Heavy: 32 000 kg
Pálya Geostacionárius
Hasznos teher tömege Normal: 4680 kg
Heavy: 19 000 kg kg
Fokozatok
Fokozatok száma 2
Első fokozat
Típusa 9 darab Merlin 1C hajtómű
Tüzelőanyaga RP–1 (kerozin)
Oxidálóanyaga folyékony oxigén
Tolóereje 4086 kN
Második fokozat
Típusa Merlin 1C hajtómű
Tüzelőanyaga RP–1 (kerozin)
Oxidálóanyaga folyékony oxigén
Tolóereje 513 kN
Égésideje 345 s

A Falcon 9 űrhajózási hordozórakéta, melyet a Space Exploration Technologies (SpaceX) cég fejlesztett ki az Egyesült Államokban.

Az eredetileg tervezett Falcon 5 helyett a már megépült Falcon 1 részegységein alapuló kétfokozatú rakéta (ami teljesen újrafelhasználható) első indítását 2010. június 4-én hajtották végre. A rakétafokozatok ejtőernyővel ereszkednek le a tenger felszínére, a második fokozat elejére a tervek szerint hővédő pajzsot is építenek.[1]

A rakéta képes a szintén újrafelhasználható Dragon űrhajót a Nemzetközi Űrállomáshoz juttatni. Tervezik nagyobb, Falcon Heavy elnevezésű változatát is, ennek első fokozata mellé gyorsítórakétaként két további első fokozatot építenek.

A SpaceX és a NASA a Dragon űrkapszulával személyszállításra is használhatóvá szeretné tenni a rakétát, 2013 közepére ezen a téren 14 mérföldkőből 7-et teljesített a SpaceX.[2]

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kétfokozatú rakéta hajtóanyaga kerozin, oxidálóanyaga folyékony oxigén. Az egyszerűsítés miatt a két fokozat felépítése megegyező, az oxidáló- és hajtóanyagtartályok megegyező átmérőjűek, lítium-alumínium ötvözetből készülnek. Az első fokozatba kilenc, a másodikba egyetlen Merlin típusú rakétahajtóművet építettek.

Az első fokozat többször felhasználható, ejtőernyővel tér vissza az óceán felszínére. Kilenc hajtóművéből az egyik leállása esetén is pályára tudja állítani a hasznos terhet. A második fokozat többször újraindítható.

Indítási napló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sorszám Dátum, időpont (GMT) Starthely Teher, megrendelő Eredmény Megjegyzés
1. 2010. június 4. 18:45 UTC SLC–40, Cape Canaveral Dragon Spacecraft Qualification Unit Sikeres[3] Az első próbálkozásnál (17:30-kor) T-3 másodpercnél leállították a visszaszámlálást, a második próbálkozás sikeres volt. A rakéta T+7 perc után lassú orsózásba kezdett, de elérte a 250 kilométeres körpályát.[4]
2. 2011. március (tervezett) SLC–40, Cape Canaveral COTS Demo 1 Tervezett A Dragon űrhajó első próbarepülése
3. 2011. (tervezett) SLC–40, Cape Canaveral COTS Demo 2 Tervezett A Dragon űrhajó második próbarepülése
4. 2011. (tervezett) SLC–40, Cape Canaveral COTS Demo 3 Tervezett A Dragon űrhajó harmadik próbarepülése
5. 2010. SLC–40, Cape Canaveral Cassiope Tervezett
6. 2010. SLC–40, Cape Canaveral HYLAS Tervezett

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Goff, Jonathan: Falcon IX Upper Stage Recovery Kremlinology (angol nyelven). Selenian Boondocks, 2009. december 6. (Hozzáférés: 2009. január 10.)
  2. SpaceX Completes Two Human-Critical Reviews
  3. Frey, Sándor: Elindult az első Falcon-9 rakéta. Űrvilág.hu, 2010. június 4. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
  4. Moskowitz, Clara: New Private Rocket Soars Into Space on First Flight (angol nyelven). SPACE.com, 2010. június 4. (Hozzáférés: 2010. június 4.)