Geostacionárius pálya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Geostacionárius pálya (felülnézet)
A földi megfigyelő számára mindkét műhold mozdulatlannak látszik.
Geostacionárius pálya (oldalnézet)

A geostacionárius pálya (Geostationary Earth Orbit, GEO) olyan Föld körüli pálya, melyen egy objektum a Föld forgási sziderikus periódusával megegyező keringési idővel rendelkezik (23 óra, 56 perc, 4,1 másodperc), és az Egyenlítő síkjában van.

A pálya magassága 35 786 km az átlagos tengerszint fölött.

Mindezek következtében a Föld bármely pontjáról (ahonnan látható) mindig azonos helyen, látszólag mozdulatlannak látszik. A geostacionárius pálya a geoszinkron pálya speciális esetének tekinthető, aminek inklinációja és excentricitása is nulla értékű.

Funkciója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A geostacionárius pálya ideális a távközlési, műsorszóró és meteorológiai műholdak számára, melyeknél előnyös, hogy nem szükséges a műholdat a földi antennákkal követni, hiszen az látszólag egy helyben áll.

A geoszinkron pálya kommunikációs célokra való felhasználásának ötletét először Sir Arthur C. Clarke sci-fi író vetette fel 1945-ben (még az első műholdak felbocsátása előtt), ezért az ilyen pályát Clark-pályának is nevezték (a műholdakat Clark-műholdaknak).

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]