Elmúlt idők krónikája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyesztor, a krónikás – Viktor Vaznyecov képe (1919).

Az Elmúlt idők krónikája (Óegyházi szláv nyelv Повѣсть времяньныхъ лѣтъ; orosz Пóвесть временны́х лет; ukrán Пóвість врéм'яних літ, Poviszty vremjanih lit; belorusz Апóвесць мíнулых часóў) vagy más néven még Nesztor krónika, Nyesztor krónika, óorosz őskrónika a Kijevi Rusz története körülbelül 850-től 1110-ig. A krónikát Kijevben írták 1113 körül. Az eredeti krónika szerzőjének Nyesztor kijevi szerzetest tartják, innen a krónika másik elnevezése.

Tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű a keleti szlávok (Kijevi Rusz) történetét követi figyelemmel a bibliai Bábel tornyától egészen saját koráig. A korábbi idők történetét más évkönyvekből és a szájhagyományból merítette. Földrajzi, kulturális és etnikai vonatkozású ismeretei a kor Kelet-Európájának elsődleges forrásává teszik. Természetesen a kor állami propagandájának (Rurik-dinasztia) jegyeit is magán hordozza, mely a Kijevi Rusz történetében ölt legfőképpen formát.

Hagyományozása, kéziratai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Krónikájának közvetlen befejezése (1113) után kétszer is újra feldolgozták (1116-ban és II. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem kérésére 1118-9-ben). Csupán ezen feldolgozások maradtak ránk, melyeket a későbbiekben is felhasználtak. Legrégibb fennmaradt kézirata 1377-ből való (Silvester-kézirat) a Lavrentij évkönyvben. Bár szerzősége az adott évkönyv esetében vitatott, személye azonban más művekből is ismert.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]